A neves gyermekpszichológus Reem Raouda, aki a tudatos szülői nevelés egyik vezető szakértője, összegyűjtötte az 5 legmérgezőbb mondatot, amit sajnos a szülők a mai napig gyakran mondanak a gyermekeiknek. Természetesen azt is megmutatja, hogy miért károsak ezek a mondatok és hogy mit mondjunk helyettük.

A pszichológus a CNBC-nek írt cikkében mutatta be azt az 5 mondatot, ami a legmérgezőbb hatással van a gyerekekre.

A szülők nagyon jól tudják, milyen az, amikor egy gyerek nem hajlandó hallgatni rájuk: frusztráló.
De miután évekig több mint 200 szülő-gyermek kapcsolatot tanulmányoztam, valami érdekeset vettem észre: azok a szülők, akik ritkán szembesülnek engedetlenséggel, nem fenyegetnek, nem vesztegetnek és nem alkalmaznak szigorú büntetéseket. Olyan nyelvet használnak, amely arra ösztönzi a gyerekeket, hogy valóban együttműködjenek.

A hagyományos szülői mondatok („Hagyd abba!” vagy „Ha nem teszed meg, akkor...”) gyakran kiváltják a gyermek harci vagy menekülési reakcióját, aktiválva az agy azon részét, amely a túlélésre összpontosít, a tanulás helyett. De amikor olyan nyelvezetre váltunk, amely tiszteletben tartja a gyermek autonómiáját, miközben továbbra is határokat szab, az együttműködés természetessé válik.

 

Kutatásaim és a saját gyermekemmel való egészséges szokások gyakorlása alapján íme az 5 mérgező mondat, amely azonnal elriasztja a gyerekeket attól, hogy a szüleikre hallgassanak - és mit mondjunk helyette.

 

1. Soha ne mondd: „Mert én mondtam.”
Mit mondj helyette: „Tudom, hogy nem tetszik ez a döntés. Elmagyarázom, és akkor továbbmegyünk.”

Miért működik: A „Mert én mondtam” leállítja a kommunikációt és vak engedelmességre tanít. De ha elmagyarázod az érvelésedet, még ha csak röviden is, az segít a gyermeknek abban, hogy érezze részedről a tiszteletet.

 

2. Soha ne mondd: „Ha nem hallgatsz rám, elveszíted a [X kiváltságot].”
Mit mondjon helyette: „Amikor készen állsz [X konkrét viselkedésre], akkor megtehetjük [X kívánt tevékenységet].”

Miért működik: A fenyegetések lázadást váltanak ki, mert védekező magatartásra kényszerítik a gyerekeket. Ez a mondat megváltoztatja az erőviszonyokat: megőrzi a határaid, de közben a gyermeknek is lehetőséget ad arra, hogy eldöntse, mikor áll készen azok betartására. Nem a határt szünteti meg, hanem a küzdelmet.

 

3. Soha ne mondd: „Ne sírj! Semmi bajod.”
Mit mondj helyette: „Látom, hogy nagyon zaklatott vagy. Mondd el, mi történt!”

Miért működik: A gyermek érzelmeinek elutasítása azt tanítja nekik, hogy az érzéseik helytelenek vagy túl nagyok ahhoz, hogy kezelni tudják őket. Az érzelmek elutasítása elidegenedéshez vezet, és az elidegenedett gyerekek nem működnek együtt.

Ha a gyermek úgy érzi, hogy meghallgatják, gyorsabban megnyugszik – és jobban megbízik benned.

 

4. Soha ne mondd: „Hányszor kell még elmondanom?”
Mit mondj helyette: „Már többször megkérdeztem. Segíts megérteni, mi nehezíti ezt neked.”

Miért működik: Ez a frusztrált kérdés feltételezi, hogy a gyermek szándékosan nehezíti a dolgokat. De gyakran az, ami lázadásnak tűnik, valójában zavartság, elszigeteltség vagy lemaradt készség. Az átfogalmazás a hibáztatás helyett a problémamegoldásra ösztönöz – és ez elvezet a probléma gyökeréhez.

 

5. Soha ne mondd: „Te mindent jobban tudsz.”
Mit mondj helyette: „Valami akadályozza, hogy a legjobb formádat hozd. Beszéljük meg!”

Miért működik: A „Te mindent jobban tudsz” megszégyeníti a gyermeket és megkérdőjelezi integritását.

Az alternatív mondat viszont egy gondolkodásmódbeli változást tükröz – a büntetésről a partnerségre való áttérést. A gyermek legjobb tulajdonságait feltételezi, és a védekezés helyett az önreflexiót ösztönzi. Az üzenete: „Hiszek benned, és itt vagyok, hogy segítsek.”

 

Hogyan érheti el a szülő, hogy a gyermeke hallgasson rá, együttműködő legyen? Ez a titka:
Nem a gyermek viselkedésének ellenőrzéséről van szó, hanem olyan körülmények megteremtéséről, ahol az együttműködés természetesnek tűnik.

A gyerekek akkor boldogulnak, ha tiszteletben tartják őket, érzelmileg biztonságban érzik magukat és részt vesznek a folyamatban. Ezek a kifejezésbeli változások nem csupán nyelvi finomítások – hanem a szülői szerephez való viszonyunk mélyebb változását jelzik. Ahelyett, hogy a dacot valami elnyomandónak tekintenénk, elkezdjük jelzésnek tekinteni: kapcsolatra, egyértelműségre vagy érzelmi támogatásra való felhívásnak.

Amikor empátiával és vezetői képességekkel reagálunk, ahelyett, hogy kontrollálnánk és kritizálnánk, csökkentjük a hatalmi harcokat, és olyan gyermekeket nevelünk, akik bíznak bennünk, könnyebben szabályozzák magukat, és érzelmileg ellenálló felnőttekké válnak.

 

Ezt is olvasd el: 
6 „varázsmondat” a gyermeknevelésben, amitől a gyerekek hallgatnak a szüleikre - Gyerekpszichológus tanácsai

Fotó: Freepik