Aki még mindig úgy érzi, az a helyénvaló, ha folyamatosan gondoskodik a gyerek szórakoztatásáról, téved: a gyerek kreativitását nem az trenírozza, ha állandóan beosztjuk az idejét és helyette ötletelünk, sokkal inkább az üresjáratok és az unatkozás! Bízzunk a gyermeki fantáziában! Gyerekkoromban nem volt olyan óra, mikor ne tudtam volna lekötni magam valamivel, pedig nem szórakoztatott senki - ráadásul egykeként nőttem fel...

Egész gyerekkoromban nagyszüleimnél töltöttem a hétköznapokat. Imádtam ott lenni, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyszüleim sosem találtak ki nekem játékokat vagy feladatokat. Rám bízták, hogyan töltöm az időm. Így amíg szüleim dolgozni jártak, a nagyszülői kert és ház nyújtotta lehetőségekből kellett válogatnom. 

Én pedig soha nem unatkoztam, sőt: csodás gyerekkorom volt! 

Ráadásul a legtöbb időtöltéshez alig kellett valami:
 

1. Néhány régi babát egymás mellé ültettem: ők voltak az osztály, én pedig a tanár. A ruhásszekrény volt a tábla, amire radírral „írtam”. Egész délelőttöket töltöttem tanítással, magyarázással és feleltetéssel…

2. Saját feladatlapokat készítettem magamnak. Tantárgyakhoz kapcsolódó kérdések, példák, játékos feladatok, szójátékok, labirintus… Volt, hogy egy fél füzetet megtöltöttek a magam készítette feladatok - melyeket aztán pár nappal vagy héttel később kezdtem el megoldani és kitölteni.

3. Keresztrejtvényt fejtettem. Először nagyapám rejtvényújságjára jártam rá, aztán mikor észrevette, hogy érdekel a dolog, magával vitt az újságoshoz, hogy válasszak sajátot.

4. Hintáztam. Ahol csak lehetett. Nagypapám készített egy hintát otthonra is, onnantól kezdve az volt maga a mennyország. A hintában magasra szállva órákig álmodoztam, tervezgettem, egészen távoli helyeken jártam az elmémmel és a szívemmel...

5. Labdáztam, pingpongoztam, fociztam – a fallal! Imádtam! Volt, hogy teniszmeccset is rendeztem…

6. Hírolvasó voltam. Néhány hírlappal a hónom alatt hálószobában elrejtőztem – hogy ne halljon senki – és felolvastam a híreket, mintha bemondó lennék. Ha interjú volt a lapban, még riporter is lehettem…

7. Szoliter játékot játszottam. Ez ma a játékboltban akár 6-8.000 forintba is kerülhet, én azonban ingyen játszottam, kavicsokkal, a krétával járdára rajzolt pályán. Megunhatatlan!

8. Végtelen mennyiségben festettem, rajzoltam, színeztem. Papírra, járdára, falra (már ahova lehetett). Alkotással csak úgy repült az idő!

9. Naplót írtam. Történeteket, versikéket. És ez is lett végül az örök szerelem...

 

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik