A bölcsőde- vagy óvodakezdés óriási lépés mind a gyermekek, mind a szülők számára. A beszoktatást némely gyerkőc jól viseli, és van, aki nem. Ugyanez apáról-anyáról is elmondható. A bölcsőde- vagy óvodakezdés óriási lépés mind a gyermekek, mind a szülők számára. Gyakran óriási dilemmát jelent a szülőknek, hogy hány éves kortól adják gyermeküket közösségbe? A döntésben sok minden szerepet játszik, az anyagi helyzet, vissza kell-e mennie dolgozni az otthon levő szülőnek, be tud-e segíteni nagyszülő, vagy egyszerűen csak az, hogy már újra a munka világába vágyik az ember.

Amikor már nem odázható el a dolog, és sikerül döntést hozni, alaposan körbejárva (vagy nem) a lehetséges helyszíneket, elkezdődik a beszoktatás. Van amelyik gyerkőc jól viseli, van amelyik nem. Ugyanez apáról-anyáról is elmondható. Válogatásunkban édesanyákat és egy apukát kérdeztünk meg arról, ki hogyan élte meg a beszoktatás időszakát, vannak köztük sírós, de mókás, könnyed történetek is.
 

10 anyuka és 1 apuka beszámolója, ki hogy viselte a beszoktatást

Van olyan óvoda, ahol a bummbeleamélyvízbe-elvet vallják, vagyis nincs fokozatos beszoktatás, hanem már az első naptól addig marad a gyermek, mint ahogy majd várható lesz, s van olyan hely is, ahol nyúlik ez az időszak, mint a rétestészta, mert nehezebben élik meg a résztvevők. Bölcsődéknél mindenki a fokozatos beszoktatásról mesélt.

1. Gitta, 38 éves anyuka 1 gyermekkel, Budapest
A kisfiam 1 éves volt, amikor már egyrészt nagyon éreztem a nyomást a munkahelyem részéről, hogy visszavárnak, másrészt már én is vágytam a "felnőttek világára". Elég sürgős volt visszaállnom a munkába, így nem volt lehetőségünk nagyon keresgetni a bölcsődék között. Azt tudtuk, hogy a családi napközik és magánbölcsik nem megfizethetőek nekünk, így állami helyre vittük, de már csupán egy bölcsődében volt hely, már nem volt választási lehetőség. Elvileg ebben a bölcsiben fokozatosan szoktatják be a babákat, de mi szerencsések voltunk, összvissz 2 napig tartott. Dani épp abban a korszakban volt, amikor élvezte a mozgás adta szabadságot - ahogy földre tettem, bár veszélyérzete nulla volt, rohant, ahogy csak bírt. Letettem a bölcsi udvarán és már el is tűnt a gyerekforgatagban. Második nap megkértek a gondozónők, hogy ne maradjak ott, mert úgy tűnt, jól el van a többiekkel. A mai napig (már óvodás) imád a többi gyerek között lenni.

2. Nóri, 26 éves, 4 gyermekes anyuka, Budapest
Nekünk kínszenvedés volt a bölcsikezdés. Aztán nyáron az ügyeletes bölcsőde, később pedig az óvodakezdés. Minden változás kiborította Benit. 2 éves korában kezdtük és több, mint két hétig tartott a folyamatos beszoktatás. De még utána is sokszor, amikor átadtam a gondozónőnek, addig sírt, míg elfáradt, alig lehetett megnyugtatni. Én pedig a csukott ajtó mögött halkan sírtam, hogy ne hallja meg. Pedig ő már a negyedik gyermekem, aki közösségbe ment, mégis megviselt. Viszont nem tehettem mást, dolgozni kellett mennem. De közben a szívem szakadt meg, pedig délutánonként, amikor érte mentem, láttam, mennyire jól eljátszik a többi gyerkőccel. 

Ha még nem vagytok túl a beszoktatáson, olvasd el családpedagógiai tanácsadó szakértőnk tippjeit, itt »

3. Kati, 22 éves, 1 kislány édesanyja, Székesfehérvár
Biztos sokan elítélnek most azért, amit mondok, de nekem megváltás volt a bölcsődei elhelyezés. Egyedül nevelem Olgit és olyan sokat voltunk kettesben, hogy néha majdnem megőrültem egy kis felnőtt beszélgetésért. Amint elérte az egy éves kort, kérvényeztem a bölcsődei elhelyezését és mivel a munkáltatóm kész volt tovább foglalkoztatni, könnyedén bekerült a bölcsibe. Viszonylag hamar megszokta a változásokat, talán egy hétig voltam bent vele, a második héten már ott aludt és ott is tudtam hagyni. Utána kicsit úgy érzem, helyrerázódott az életünk, kiegyensúlyozottabb lettem én is, és nem voltam olyan sokszor ideges, feszült. Szerintem ezzel nem csak magamnak, neki is jót tettem, mert egy boldogabb anyukát kapott vissza minden délután.


Fotó: freepik/freepik

4. Rita, 36 éves, 3 izgő-mozgó gyermek anyukája, Szombathely
Nekünk nagyon nagy segítség volt, hogy édesanyám a közelben lakott és már nyugdíjas volt, így nem kellett bölcsődébe vinni a gyerekeket. A két nagyobbat csak nagycsoportba írattuk be, hogy szokják a közösséget, de a kicsit már 3 éves korától be kellett adnunk, köszönhetően a jogszabályi változásoknak. Őt nagyon sajnáltam, de még jobban sajnáltam magamat, még szerettem volna kiélvezni az együtt tölthető időt. Nálunk azt javasolták, ne legyen ez az első nap 1 óra, második nap már 2 óra részvétel az óvodai napokban, hanem egyből maradjon ott egész nap és meglátjuk, mi lesz. Igazából nem dőlt össze a világ, néha picit sírásra görbült a szája és anyát kereste - ezt mondták az óvónők, de hamar meg tudták nyugtatni. Szerencsés helyzetben vagyunk, nem lett volna még muszáj visszamennem dolgozni, de így már üres volt a ház, ezért mégis kerestem magamnak munkát.

5. Anita, 28 éves, kétgyermekes anyuka, Debrecen
A két gyermekem születése között rövid idő telt el, így a nagyobbik kislányom sokáig itthon lehetett velünk, csupán 3 éves kora után ment óvodába. Nem volt semmi kínlódás, mosolyogva ment nap, mint nap a kiscsoportba. Együtt választottuk ki a jelét, gomba lett és minden ruhájába közösen rajzoltuk be, hogy ne keveredjen a többiekével. Szinte egyik napról a másikra lett egyre önállóbb és önállóbb, soha nem sírdogált azért, mert ott kell maradnia, amíg dolgozom. Én azért az első két hétben minden egyes nap kicsit elpityeredtem.

Olvasd el ezt is!
Mi a gyerek jele az oviban, bölcsiben?  - Nézd meg, milyen egyedi jelentéssel bírnak az óvodai jelek, kattints ide! »

6. Edina, 32 éves, 2 kislány édesanyja, Nagykanizsa
Nem egészen egy év választja el egymástól a két kislányom, és míg Erivel megküzdöttünk az óvodakezdésnél, Katával már egyszerűbb dolgunk volt, mert a vegyes csoportot részesítettük előnyben és így a lányok egy csoportba kerültek. Amikor Kata is elkezdte az ovit, sokkal egyszerűbb volt a dolga, mert Eri segített neki mindenben, "anyáskodott" felette a csoporton belül. Ez nagy könnyebbség volt számomra is.


Fotó: freepik/freepik

7. Kriszta, 40 éves, 1 kisfiú anyukája, Szeged
Rettenetesen tartottam attól, hogy Noel hogy fogja viselni az óvodát. Nagyon anyás volt mindig, még elaludni sem volt hajlandó anélkül, hogy fogjam a kezét. Én lepődtem meg a legjobban, amikor az óvodakezdés utáni harmadik napon már szólt, hogy ő is ott szeretne aludni, mint a többiek és ne vigyem még haza. És aludt. Anélkül, hogy a kezét kellett volna fognom. Azért esténként még ez a szertartásunk sokáig élt, majdnem 6 éves volt, amikor már nem igényelte ezt a fajta közelséget. Ez kicsit nekem hiányzik, bármeddig fognám a kezét!

8. Judit, 30 éves, hároméves ikrek anyukája, Budapest
Nem tudom, vajon jobb-e vagy rosszabb egyszerre két gyermektől elválni, még ha csak napközbenre is... Idén kezdtük az ovit és mivel korábban nem  voltak még távol tőlem, így nagy harc volt minden reggel. Az oviig még csak-csak elmentünk, de ott a kapuban kezdődött a huzavona, nem akartak maradni, pedig nálunk is a fokozatosság volt jellemző a beszoktatási rendre. Lassan 3 hete tart az óvoda, és már nincs gond, délutánonként egymással versenyezve csacsognak, hogy elmondják, mi mindent csináltak aznap a csoportban. 

Olvasd el ezt is!
Első nap az óvodában - Ranschburg Jenő verse »

9. Kitti, 31 éves, 1 kislánya van, Győr
Én a terhesség előtt és alatt is otthonról dolgoztam. Azt gondoltam, ezt tudom folytatni minden gond nélkül, ha már megszületik a kislányunk, de állandóan ott zsizsegett körülöttem, nem haladtam semmit, csak éjjel tudtam dolgozni, viszont így nappal állandóan kimerült voltam. Másfél éves korában azt mondtam, ez így nem mehet tovább, az állandó kimerültségtől egyre mélyebbre süllyedtem a depresszióba. Heti két-három napra bevittem bölcsibe, s ezalatt tudtam otthon nyugiban dolgozni. Aggódtam, hogy viseli majd, de legnagyobb meglepetésemre, néha napján elejtett pár könnycsepptől eltekintve nem volt fennakadás. Persze a fokozatosságot mi is megtartottuk, eleinte csak délelőtt volt bent, aztán már délután is.

10. Edit, 27 éves, 2 gyermek anyukája, Pécs
Hááááát... egy kicsit rendhagyó a történetem, ugyanis én feladtam, nem bírtam a beszoktatást. 2 éves korában írattuk be bölcsibe a nagyobbik fiunkat és amikor a beszoktatás kezdődött, úgy tűnt, minden remekül halad, míg oda nem került a sor, hogy ott kellett volna maradnia aludni. Onnantól kezdve, minden egyes nap végigbőgte a bölcsődébe vezető utat és az átadást, két kézzel kapaszkodott a ruhámba, hogy ne hagyjam ott. Nem bírtam, én is sírtam vele együtt. ez így ment majdnem egy hónapon keresztül. Akkor a férjemmel úgy döntöttünk, ezt a helyzetet meg kell oldanunk, és másnaptól ő vitte Tomit a bölcsibe. Egy könny sem volt többet. Kicsit akkor úgy éreztem, hogy ebben azért volt némi manipuláció...


Fotó: freepik/v.ivash

+1. Laci, 34 éves, 1 kislány édesapja, Budapest
Vállalkozóként én gazdálkodom az időmmel. Szerencsére, ugyanis amit a kis hercegnőm első bölcsődés hónapja alatt csináltam, azt egy munkáltató se tolerálta volna. A kötetlen munkaidőm miatt én vittem minden nap be és utána csaknem két órát ültem a kocsiban a bölcsi közelében várva, remegve, hátha történik valami és rohannom kell érte. Soha nem történt semmi. Olyan is volt, hogy megvártam, míg reggeli után kijöttek játszani az udvarra és megnéztem távolról, távcsővel, egyben van-e, játszik-e a többiekkel, nem hiányol-e. Nem hiányolt... Aztán amikor rájöttem, hogy előbb-utóbb fel fog tűnni valakinek a bölcsi körül távcsővel mászkáló, valamint a kocsijában üldögélő pasas, és félreérti a szitut, nos, akkor abbahagytam, elhittem, hogy az én kislányom is túléli a bölcsit és visszatértem a dolgos hétköznapokba.

Fotók: Freepik
Kezdő fotó: Freepik/Oleg Baliuk