Jézuska, Húsvéti nyuszi, Télapó… A gyerekek saját kis világában még valóban fontos szerepe van a varázslatnak, és minden olyan dolognak, amiben hisznek. Akár érzékenyen is érintheti őket, ha egy-egy csodáról lehull a lepel. De az igazsággal egy időben meg kell szűnnie a varázslatnak? Ha ügyesek vagyunk: nem!

Az igazság felfedésének kérdése mindig aktuális téma a szülők számára. A legfontosabb, amit tudnunk kell, hogy a válasz a saját gyermekünk korától, érzékenységétől függ, így nincs egyetemes megoldás a témában, magunknak kell megtalálni a megfelelő pillanatot - de az is lehet, hogy már nem is lesz rá szükség.

 

Hogyan reagáljunk tehát, ha rájött, hogy nem létezik Mikulás vagy rákérdez, igaz-e, amit hallott, és nem is a Jézuska hozza az ajándékokat?

 

Kérdezzük meg, hogy miért kérdezi, vagy hogy hogyan érintené őt, ha nem létezne! Ebből némileg leszűrhetjük, hogy a valóságot tárgyilagosan venné-e tudomásul, vagy felzaklatná a gondolat.

Ha csak megvonja a vállát vagy azt mondja, már úgyis tudja, ott nincs szükség a helyzet óvatos kezelésére, jöhet a teljes őszinteség (de arra semmi szükség, hogy egyszerre a többi csodát is leromboljuk: Húsvéti nyúl, Fogtündér…), és akár meg is dicsérhetjük, milyen komolyan és önállóan gondolkodik. Valószínűleg egy ideje már ő maga is másként látta a dolgokat (kritikus gondolkodás). 

 

A gyermek, akit felzaklat az igazság

Ez jellemzően akkor fordulhat elő, ha egy másik gyerektől hallotta az igazságot, és nem tudja eldönteni, elhiggye-e, vagy nem akarja elhinni, és összezavarta a hallott információ (pl. a szülők teszik a fa alá a csomagokat). Ez esetben még jobb, ha eltereljük a témát, és hagyunk időt számára, hogy megérjen az igazságra.
Ha elkerülhetetlen, hogy szembesüljön az igazsággal és ez megrázza őt, ne nevessük ki, ne becsüljük le érzéseit, hanem forduljunk együttérzéssel felé. Ez ugyanis egy gyermek számára valódi veszteségélmény lehet, és időre van szüksége, hogy hozzászokjon a gondolathoz.
 

Ha a gyerek már képben van, az a szülőt is rosszul érintheti

Teljesen normális, ha mi magunk is szomorúak vagyunk. Azzal, hogy a gyermek számára véglet véget ér a képzelet és titokzatosság csodája, bennünk is felébredhet egy olyan érzés, mintha elvesztettünk volna valamit. A valósággal találkozás természetes része annak, hogy gyermekünk felnő, és ez szülőként mindig kissé keserédes élmény. Fogadjuk el az ezzel kapcsolatos érzéseinket, és tegyük máshogyan varázslatossá az ünnepet - a varázslatnak ugyanis nem kell megszűnnie: „nem vész el, csak átalakul.”

Így tarthatjuk életben a csodát továbbra is!

Beszélgessünk a Mikulás vagy a Karácsony szellemiségéről, valódi mondanivalójáról! Adakozzunk, szerezzünk örömet, meglepetést másoknak, tegyünk kedves gesztusokat mások felé együtt! Tegyük lehetővé, hogy átéljék velünk azt, hogy adni legalább annyira jó érzés, mint kapni. Ha nem jobb. Mindez továbbviszi, időtlenné teszi az ünnepek csodáját és az alkalmak varázsát - kortól függetlenül.

 

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik