Hogyan élik meg a tanárok a digitális átállást? Mi a pedagógusok legfontosabb üzenete a szülőknek? Mi lesz azzal a gyerekkel, aki nem tanul? Kecskeméti Zsuzsa iskolaigazgatóval beszélgettünk. Néhány napja több ezer lájkot és megosztást kapott egy pedagógus szívmelengető posztja, melyben arról ír, milyen üres az iskola a szeretett diákok nélkül, és hogy visszavárják őket. Mint kiderült, a poszt szerzője Kecskeméti Zsuzsa, az Országos Evangélikus Középiskolai Kollégium igazgatója. Hogy miként sikerült náluk a digitális átállás és mit üzen a diákoknak szerte az országban? Erről beszélgettünk - természetesen online.

Először a posztról kérdeznék: tényleg ennyire hiányoznak a gyerekek?

- Az írásom fő inspirációja az volt, hogy bár digitálisan folyik az oktatás, de nekünk, igazgatóknak továbbra is be kell járnunk az üres iskolákba, kolikba, és tényleg érezzük, hogy ez gyerekek nélkül nem az igazi. Túl csöndesek az osztályok, a folyosók, hiányzik a nyüzsgés, a vidám és a nehezebb pillanatokkal együtt.

A tanárkollégák hogyan élik meg a digitális átállást? Mik az alapelvek a az iskolában ezzel kapcsolatban?

- Nálunk ez szerencsére nem olyan nehéz, mert a kollégák nagy része az iskolák többségében az elmúlt években több alkalommal is részt tudott venni IKT (Információs és Kommunikációs Technológiák) használati továbbképzéseken, szóval nem volt akkora éles váltás. Egyébként pedagógusfüggő, hogy ki milyen felületen tartja a kapcsolatot a gyerekekkel - az állami iskolákban kötelező E-kréta rendszeren kívül -, így jöhet bármi: e-mail, chat, Google Classroom, Hangouts, Discord, minden megjelenik. Az alapelvünk egyébként a fontolva haladás - kövessük a tananyagot, de ne terheljük le a gyerekeket (és velük együtt a szülőket), hiszen ez nekik is egy új helyzet.

Igen, azt a saját bőrömön is érzem, hogy szülőként egészen más fajta hozzáállást követel meg az online iskola. Eddig megszoktuk, hogy a gyereknek volt 5-7 órája, tehát megkapta az új anyagot, vagy együtt ismételt a többiekkel, azonnali volt a visszacsatolás, és valami ragadt rá még akkor is, ha otthon már lusta volt tüzetesebben foglalkozni a tananyaggal. Most viszont jóval több önállóságot kell tanúsítania, új felületeket megismernie - ezzel együtt pedig a szülőre sem csak a házi feladat ellenőrzése hárul, hanem maga a tanulás folyamatáé is.

- Azt gondolom, jelen helyzetben a legfontosabb, hogy a szülő-gyerek viszonyt ne rontsa el az együtt tanulás. A szülő-gyerek kapcsolat alapja a feltétel nélküli szeretet, és ezt nem polarizálhatja át az iskolai nyomás most sem, sőt, fokozottan nem! A szülő - hacsak nem pedagógus - nem ismeri a munkamódszerünket, hogy például miként lehet napi 6-8 órában más-más évfolyamban más-más tantárgyat, tananyagot tanítani. Ez egy szakma, amit évekig tanulunk, aztán begyakoroljuk, ezt a szülőknek nem kell tudni és nem is várhatja el senki.

A kulcsszó most: a türelem. A szülő legyen türelmes a gyerekkel, de saját magával szemben is. Ne próbáljuk erőszakkal áttolni a gyereken a leckét, ne veszekedjünk vele akkor sem, ha nem érti a feladatot, az iskolában mi is igyekszünk szolid módszerekkel megtalálni azt a módot, ahogyan át tudjuk adni a tudást - de mint mondtam, nekünk ez a szakmánk.


Kecskeméti Zsuzsa

Ezért inkább azt javasolnám, hogy ha a gyerek vagy a szülő érzi és látja, hogy valami nem megy, nehéz, sok az anyag, akkor jelezzen vissza a tanároknak. Most mindenki tanulja a rendszert, így biztosan segíteni fognak, ráadásul ez az egész még a tanárnak is új dolog, neki is "be kell lőni", melyik csoport mit bír, mennyi idő alatt készülnek el otthon a gyerekek - tehát ha szólnak a szülők vagy akár maga a gyerek, az jól jön a pedagógusnak is.
A visszajelzés pedig kiemelten fontos például akkor, ha a gyerek olyan idegen nyelvet tanul, amit a szülők nem beszélnek, hiszen ilyenkor senki nem tud neki segíteni otthon a leckében.

A harmadik tanácsom az érettségizőknek szól: azt üzenem nekik, hogy ugyanúgy készüljenek, mintha minden az eredeti kerékvágásban menne tovább, mert nem tudjuk, mi lesz, viszont az biztos, hogy az érettségire előbb-utóbb sor kerül. Ne engedjék el az eddigi tudást, de persze ne is parázzák túl. Készüljenek, gyakorolják az írásbeli teszteket, feladatokat, az Oktatási Hivatal oldalán minden év tesztjei fent vannak, lehet gyakorolgatni. Emellett már bizonyára ismerik a a szóbeli témaköröket, tételeket is, tehát neki kell ülni kidolgozni őket, foglalkozzanak velük rendszeresen, készüljenek rá. Úgy vélem, most kicsit több idejük jut készülni, ne érje őket hidegzuhanyként, ha májusban az eredeti tervek szerint megtartják az írásbelit.

Mi van azokkal a családokkal, ahol nincs elég eszköz az otthon tanuláshoz?

- Nehéz kérdés, hiszen több gyereknél biztosan probléma a megfelelő eszközök hiánya. Ezen segíthet egy jó időbeosztás, de érdemes jelezni az iskolának, osztályfőnöknek, hátha tudnak segíteni kölcsöngépekkel. Erre is láttam már példát, mindenképpen megér egy kérdést az iskola felé.

És ha gyerek úgy érzi, ez a pár hónap valójában egy kitolt nyári szünet, és mindenféle nyaggatás és rábeszélés ellenére nem akar tanulni? Mit tehet ilyenkor a szülő?

- Ha a gyerek nem akar tanulni, akkor nehéz a feladat. Szerintem leginkább a felső tagozat az, ahol a motiváció kérdése gondot okoz, hiszen a kiskamasz kornak ez természetes velejárója. Mindemellett azt gondolom, azért a gyerekek alapvetően szeretik a digitális világot, tehát valószínűleg az újdonság varázsa is hat rájuk. Idővel azonban persze rájönnek a turpisságra, hogy ugyanúgy kell tanulni, mint eddig - na, itt kell résen lenni.

Az iskolai motiváció, ami leginkább a jegyekben nyilvánul meg, azért most is megvan, hiszen tudomásom szerint szinte mindenhol elindultak a számonkérések is, ez talán ösztönzi őket.

Azonban azt javaslom, otthon, szülőként próbáljunk a pozitív motiváció elvén haladni. Inkább jutalmazzuk a gyereket, helyezzünk kilátásba neki jó dolgokat, ha megteszi, amit kérünk. A büntetés és megtorlás szerintem most nem jó (vagy most sem jó), mert a gyerek szülővel való kapcsolatát mérgezheti meg.

Jó lehet a szakemberek által sokszor javasolt napirend kialakítása is, aminek betartását szintén pozitív megerősítéssel lehet segíteni - ha beáll a napi menet és belejön a gyerek, a tanulás is könnyebbé válik.

Persze ahány gyerek, annyiféle megoldás. Én továbbra is azt hangsúlyozom, ne büntessük, ha nem akar tanulni, és ne is nyaggassuk. Nyilvánvalóan ehhez megint csak türelem kell, hisz míg a szülő átlátja a következményt, a gyerek még nem képes összefüggésekben gondolkodni, így valószínűleg nem fogja fel, hogy ha ma nem tanul, pár hét múlva megbukik. Mert még gyerek. Ezért inkább próbáljuk az ő szintjén elmagyarázni a miérteket.

Végül pedig be lehet vetni a kortárs hatást is, azaz érdemes a kis barátok, kortársak szüleivel beszélni, megoldásokat keresni, vagy akár a szorgalmasabb kortárs barátokat megkérni, hogy próbáljanak ők is hatni rá.

Tud ebben a helyzetben segíteni az osztályfőnök?

- Jó megoldásnak tartom, amit nálunk is több ofő alkalmazott már (és szerintem lehet kérni a gyerek osztályfőnökének segítségét), hogy hetente bejelentkeznek egy-egy közös online foglalkozással, beszélgetéssel, ami leginkább arról szól, ki hogyan oldja meg a napjait, ki hogy érzi magát, mi a legjobb, mi megy a legjobban, mi hiányzik, mit lehetne jobban is csinálni az otthoni tanulásban. Így a gyerekek nem érzik magukat egyedül az online térben és motivációt kaphatnak másoktól.

Mi lesz azzal a diákkal, aki ebben a 3 hónapban tényleg nem csinál majd semmit? Milyen lehetőségek lesznek, pl. osztályozóvizsga? Gondolom, minden tanár szeretné elkerülni a megbuktatást, de valahogyan muszáj számonkérni az anyagot is...

- Úgy vélem, ezt majd minden iskola el tudja dönteni és nyilván minden függ most a miértektől. Ha egy gyerek szimplán nem csinál semmit, nyugodtan megbukhat - hiszen normál esetben az iskolában is megbukna -, akkor pedig majd augusztusban pótvizsgázhat, vagy ha nagyon lemaradt , akár évet is ismételhet. Nyilván minden pedagógus törekedni fog arra, hogy segítse a diákokat, azonban pusztán a távoktatás nem lehet oka annak, hogy a nem teljesítő diákok is továbbhaladjanak. Az nem lenne igazságos.

Ha viszont a gyerek beteg lesz, vagy más komoly akadályba ütközik a tanulás, dönthetnek az iskolák az osztályozó vizsgák mellett - ilyen esetben viszont fontos, hogy a szülők az iskolát feltétlenül értesítsék időben a felmerült akadályokról, másképp nem tudnak segítséget ajánlani.

Az utóbbi pár hétben fenekestül felfordult a diákok megszokott kis világa, minden bizonytalanná és kérdésessé vált - ugyanakkor a pedagógusok és a szülők feladata most is ugyanaz, mint mindig: biztosítani a gyerekeket arról, bármi is történt vagy történik, mi mögöttük állunk, és ahogy csak lehet, támogatjuk őket, számíthatnak ránk.