Tinikorban a gyerekek mintha kifordulnának önmagukból, amit szülőként nehéz elviselni, ugyanakkor életkori sajátosság, hiszen az önállósodásra szükségük van ahhoz, hogy aztán le tudjanak válni a szülőkről.

Tinikorban a gyerekek mintha kifordulnának önmagukból, amit szülőként nehéz elviselni, ugyanakkor életkori sajátosság, hiszen az önállósodásra szükségük van ahhoz, hogy aztán le tudjanak válni a szülőkről.

Bár büntetéssel, tiltással, fenyegetéssel ideig-óráig sikert lehet elérni a gyereknél, hosszú távon mégiscsak a Pozitív Fegyelmezés módszereivel járunk jobban, mert ezekkel később is használható stratégiákat adhatunk a gyermekünk kezébe.
 

1. Kapcsolódás a viselkedés korrigálása előtt

Mielőtt korrigálnánk a gyerek viselkedését, előbb próbáljunk kapcsolódni hozzá. Egy kedves mosoly, esetleg - ha engedi - érintés, ölelés sokat jelent mindenkinek. Ne a szoba másik feléből kérjünk, adjuk a parancsokat, kiabáljunk, hanem menjünk közel, nézzünk a gyerek szemébe, amikor kérünk tőle valamit. Amikor a gyerek szemébe nézünk, az a nonverbális kommunikáció egy nagyon sajátos, intenzív, és kölcsönös folyamatát indítja el.

Gyakran halljuk a mondást: a szem a lélek tükre. A tekintet a kapcsolatfelvételre késztet. A testünk reagál, és fizikailag is mérhető változás, nyugodtabb légkör keletkezik a szemkontaktus hatására. Bár az esetleg felmerülő a problémáinkat nem oldja meg a szemkontaktus, de kapcsolódást teremt, ami egy jó indulópont lehet.

"Szeretlek, és a válasz nem"
A Pozitív Fegyelmezés egyik fontos része a kedvesség és határozottság egy időben. Szeretettel és következetesen jelöljük ki és tartsuk be a határokat. Amikor szükséges, mondjunk nyugodtan nemet - nem attól szeretjük jobban a gyermekünket, ha nem merünk ellentmondani a kérésének.  Adjunk pozitív visszajelzéseket, beszélgessünk a gyerekkel (ne a gyerekhez), hallgassuk meg a véleményét, és vegyünk figyelembe érzéseit.
 

2. Tanítsuk, mutassuk meg neki, hogy a hibák, tévedések kiváló lehetőségek a tanulásra

Tudjuk, hogy tinédzserek sok hibát követnek el, de fontos, hogy biztonságban érezzék magukat, és hogy akkor is merjenek hozzánk fordulni, ha tévednek, hibáznak. Amikor azt éreztetjük, hogy lehet hibázni, tévedni és hogy lehetőség van ezekből tanulni, ezeket helyrehozni, akkor a kamasz gyermekünk bátrabban és gyakrabban fog hozzánk fordulni, amikor útmutatásra van szüksége, sőt bátrabban kezdeményez, próbálkozik az iskolában is.

A hibákra reagáljunk megértéssel, ne megszégyenítéssel, hibáztatással, leckéztetéssel, mert legközelebb el fogja titkolni a hibáit, ahelyett, hogy segítséget kérne vagy megosztaná ezeket velünk. Amikor lehetséges, érdeklődő kérdésekkel segítsünk neki, hogy felismerje, elismerje a hibáját és gondolkozzon a jóvátételen.


 

3. Tegyünk fel érdeklődő kérdéseket

Ahelyett, hogy elmondanánk a tinédzsernek, mit csinált rosszul, mit kellett volna tanulnia belőle, és mit kell tennie legközelebb, próbáljuk meg megkérdezni tőle, hogyan érzékeli a problémát, mit tanult, hogyan szeretné megoldani a problémát és legközelebb hogyan kerülhetné azt el.

Amikor kérdezünk, ahelyett, hogy megmondjuk mit csináljon, mit ne csináljon, az gondolkozásra és válaszadásra készteti a gyereket. Próbáljunk meg kevesebbet beszélni és többet figyelni arra, mit szeretne mondani a gyerek.
 

4. Töltsünk vele különleges, speciális időt

Igen, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy ő nem akar velünk időt tölteni. A különleges idő, amikor csak vele foglalkozunk, rá figyelünk, amikor olyasmit csinálunk, amit a tinédzser gyerekünk szeret. És igen, ez azt is jelenti, hogy esetleg videojátékokat játszunk vele, vagy akár horgászunk, főzünk.

Havonta egyszer egy programot (mozi, biciklitúra stb.) mindenképpen vezessünk be, de ideális, hogy hetente egyszer valamiről komolyan elbeszélgetünk vele, vagy akár tanításra is használhatjuk ezt az idő, például megtanítjuk autót szerelni vagy éppen süteményt sütni.

Sajnos a legtöbb szülőnek minden nap egy nagy rohanás, így nem egyszerű időt szakítani, de tudnunk kell, hogy a speciális idő az egyik legjobb módja a jó kapcsolat kialakításának, a biztonság és a bizalom mellett az önértékelést is stabilabbá teszi, hiszen ilyenkor a kamasz figyelmet kap és törődést. Mennyi idő legyen minőségi? Amennyi belefér. A lényeg nem a mennyiségen, hanem a minőségen van. A teljes figyelem a fontos.
 

5. Bátorítás, ösztönzés

"A gyerekeknek ugyanolyan szükségük van a bátorításra, mint a növényeknek a vízre." Dreikurs szerint a tinédzserek küszködnek az önérzetükkel, nagy szükségük van a bátorításra, a pozitív visszajelzésekre.

Nagyon érzékenyek a kritikára, a leckéztetésre. Keressünk minél több alkalmat, hogy pozitív visszajelzéseket adjunk. A lila hajára, a szomszédnak vagy barátnak nyújtott segítségre, esetleg a rendbe tett szobára, iskolában elért eredményre.

Sajnos amikor a gyerek, jól, helyesen cselekszik, azt sokszor természetesnek gondoljuk és szinte észre sem vesszük. Bezzeg amikor valamit nem jól csinál, azt rögtön kiszúrjuk. Ragadjunk meg minden alkalmat, lehetőséget (mértékkel és igazságosan), hogy szavainkkal ösztönözzük, bátorítsuk a kamaszt. A bátorítás lényege, hogy sosem a személyt, hanem a tetteit értékeljük, nem rólunk, róluk szóljon. (Például a "Büszke vagyok rád" helyett próbáljuk meg egyre gyakrabban használni a "Büszke lehetsz magadra" kifejezést.)
 

6. Fejtsük meg, hogy mi van a viselkedés mögött

 A viselkedés kommunikáció. Minden embernek szüksége van a kötődés, valahova tartozás, fontosság és a képes vagyok érzésére. Ha ezek az igények közül valamelyik hiányzik, akkor a tinédzserek rosszul viselkedhetnek.

Túl gyakran fordul elő, hogy téves elképzeléseik vannak arról, hogyan keressék a valahová tartozás és fontosság érzését. A gyerek viselkedése nem mindig az, amit mi gondolunk, látunk!

A jéghegynek csak a vízből kiemelkedő csúcsát látjuk, ami a viselkedést jelképezi (szemtelen, flegma, nem tanul, visszabeszél) ami a víz alatt van, azt viszont nem látjuk, pedig ez a fontos, a viselkedés mögötti ok (félelem, düh, önbizalom hiánya, személyi erejét nem tudja használni, kötődés hiánya, szociális készségek hiánya stb.).

Ne a viselkedésre koncentráljunk tehát, hanem próbáljuk meg felismerni, hogy mi van a viselkedés mögött, arra koncentrálva tudunk segíteni a tinédzser gyerekünknek.
 

7. Légy kedves és határozott egyszerre

Amikor kedves vagy, akkor figyelembe veszed a gyerek érzéseit, hogy mit szeretne, amikor határozott vagy, akkor figyelembe veszed a helyzetet, és ha szükséges, akkor a mások szükségét, mindezt pedig tisztelettel. (Megértem, hogy dühös vagy, amiért nem mehetsz a barátodhoz és elviszlek, miután befejezed a házi feladatodat.)
 

8. Családi megbeszélések

A családi megbeszéléseken a tinédzserek sok hasznos életvezetési és szociális készségeket tanulnak. (Többek között: erőszakmentes kommunikáció, mások nézőpontjainak megértése, kölcsönös tisztelet, problémamegoldás, másokra figyelés stb.)

Ezek a családi megbeszélések nem arról szólnak, hogy mit szeretne a szülő, hanem arról, hogy mit szeretne a család, hogy közösen döntünk azzal kapcsolatban, ami éppen a napirendi ponton van. Ez lehet felmerülő probléma (házi feladat, kütyü idő, rendrakás stb.) vagy közös programok megbeszélése (születésnap, kirándulás, rutinok stb.) A rendszeres családi gyűlések erősítik a kapcsolatot is.
 

9. A megoldásra, megelőzésre koncentráljunk

Kerüljük a hibáztatást, megszégyenítést és a büntetést. Kezdjük a megfigyeléssel: "Megfigyeltem/Észrevettem, hogy..., és azt szeretném, hogy közösen találjunk ki egy mindkettőnknek elfogadható megoldást."


 

10. Tedd képessé - felelősség és következmények

Manapság gyakran előfordul, hogy túl sok mindent megteszünk a gyerekünkért. Ezzel azonban nem segítjük elő, hogy megtanuljon megtenni valamit önmagáért. Sokszor megoldjuk helyette a problémákat, kimentjük a kínos helyzetekből, nincs következménye a viselkedésének, nem végez rendszeresen házimunkát, kevés felelősségteljes feladatot kap.

Ezek sajnos az "én képes vagyok rá" érzését, a magabiztosságot, önérzetet és az önképet is rombolhatják. Ne akarjuk mindentől megmenteni, megóvni. Igenis kell, hogy megtapasztalja az élet nehézségeit. Nagyon fontos, hogy segítsünk neki, hogy megtanulja ezeket kezelni, és hogy tudatában legyen annak, amikor szüksége van ránk, mindig elérhetőek és megértőek vagyunk.

Üzenet a szülőknek
Természetesen ez csak néhány példa, arra, hogy a tinédzser gyerekeinkkel hogyan alakíthatunk ki jó kapcsolatot, ám minden családban más megközelítésre lehet szükség. Ezért fontos, hogy szülőként a viselkedés mögötti okra koncentráljunk, és annak megfelelően válasszuk ki azt a módszert, amit alkalmazunk. Nincs két egyforma család, szülő és gyerek. Az viszont mindenkinél fontos, hogy bízzunk a gyerekeinkben és önmagunkban, bízzunk abban, hogy közösen meg tudjuk oldani a problémákat, hogy gyerekeinkkel közösen egy békésebb családi légkört tudunk kialakítani.

Ezt is olvasd el!
Füllent, lódít, kamuzik, nem mond igazat - Miért hazudik annyit a kamasz gyerek? Mit tehetsz szülőként? »

Szerző: Bari Zsuzsanna, Pozitív Fegyelmezés tréner
Fotók: Rawpixel