Vajon befolyásol bennünket a párválasztásban a szüleink személyisége, világlátása vagy életmódja? Jobban is, mint hinnénk.

Bár legtöbbször nem tudatosan, de a párválasztás során vagy ellenpéldaként tekintünk rájuk, vagy éppen ellenkezőleg: az ellenkező nemű szülőnkkel hasonló jellemvonásokat mutató párt választunk. Ennek okait és a továbblépés lehetőségeit jártuk körül.

 

Ahogy telnek az évek, észrevehetjük, hogy nemcsak külsőleg, de belsőleg is egyre több mindenben hasonlítunk a szüleinkre, például hasonlóan gondolkodunk, ugyanazokkal a mondatokkal reagálunk helyzetekre, vagy hasonló életritmust alakítunk ki.

A párválasztás során fontos szerepet kap a szülői minta: vagy ugyanolyat, vagy pont az ellenkezőjét „keressük”, legtöbbször persze nem tudatosan. A gyermekként látott, tapasztalt férfi és női modell is meghatározó: a nemekről bennünk kialakuló képet szüleinktől látott példán keresztül kapjuk.
 

Azért ösztönös a vonzódásunk azokhoz, akik külsőleg vagy belsőleg hasonlítanak szüleinkhez, mert általuk kicsit visszakapjuk a gyermekkori érzéseinket, pl. biztonságérzetünket; mindez pedig ismerős érzésként hat ránk, komfortosnak tűnik. Ez azonban nem csak pozitív előzmény lehet: aki nem egészséges lelki, mentális környezetben, esetleg testileg vagy lelkileg bántalmazó közegben nőtt fel, nagy eséllyel választ – legalábbis eleinte – hasonló, toxikus személyiségeket.

Ha például átéltünk versengést (toxikus szülővel, testvérrel), a „nem vagyok fontos” érzését vagy az agressziót, ezek (választott párunkban, vagy saját menekülési vagy megoldási alternatívaként) nagy eséllyel visszaköszönnek felnőtt kapcsolatainkban is.

 

Hogyan lépjünk túl a múlton?

A múltat nem kell megtagadni, hiszen iránymutatásként szolgálhat a jövőre nézve. Éljünk ezzel a lehetőséggel!

Ha egy-egy szituáció heves indulatokat, érzelmeket, szorongást vált ki belőlünk, érdemes tudatosan megvizsgálni a helyzetet, és önismeretünk fejlesztésével felülemelkedni az emlékeken: ilyenkor ugyanis nem csak az adott szituációra reagálunk, hanem érthető módon a múltban elszenvedett, gyermekként átélt sérüléseink ellen is! Ezt azonban nem terhelhetjük párunkra, tehát mindenképpen érdemes foglalkozni a múlt hatásaival, akár szakember segítségével is.

Kellő önmunkával elérhető, hogy ne kelljen a szüleinkre, gyerekkorunkra hivatkozni, ha elakadásaink, konfliktusaink vannak, hanem magasabb szinten, harmóniában élhessük meg párkapcsolatunkat, azaz tudatossággal nem csak a magunk számára, de párunknak is lehetőséget adunk a boldogabb élethez.

 

Mi mit tehetünk szülőként?

A helyzetet megfordítva, szülőként tudatosítsuk azt, hogy a figyelem, megértés, elfogadás és szeretet, illetve az a pozitív, építő jellegű szülői (páros!) minta, melyet mutatunk, megalapozza gyermekünk kiegyensúlyozott párválasztását (és általában a jövőbeli kapcsolatait).

Mutassuk ki az érzéseinket, szeretetünket, és példánkon keresztül tanítsuk meg számára a megfelelő, nyílt és empatikus kommunikációt, a konfliktuskezelést, a határhúzás módjait – de mindenekfelett a feltétlen szeretetet, mert annak hiányában számtalan lelki „hiánytünettel” küzdhet felnőttként, mely számtalan párkapcsolati probléma kiváltója.

Ezt is olvasd el!
A gyerekkori szeretethiány egy életen át elkísér! - Ezért fontos, hogy feltétel nélküld szeresd gyermekedet!
 

 

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik