Vajon mi szüli a gyermeki hisztit, dacos ellenállást? Mit lehet tenni ilyen helyzetben, és mire figyeljünk mi, szülők a gyermeknevelésben? Waldorf óvónő osztotta meg gondolatait.
Vajon mi szüli a gyermeki "hisztit", dacos ellenállást? Mit lehet tenni ilyen helyzetben, és mire figyeljünk mi, szülők a gyermeknevelésben? Bárdos Andrea Waldorf óvónő osztotta meg gondolatait a www.apait-anyait.hu portálon - Tamás Anna interjúja.
Tamás Anna: A szülők sokszor nehezen viselik, amikor az addig angyali babáiknál elkezdődik a dackorszak, és a kicsik egyszer csak elkezdenek ellenkezni, dacolni, úgymond "hisztizni". Bárdos Andrea Waldorf óvónőt kérdeztük: Ő miként birkózik meg a kisgyermekek ellenállásával?
Bárdos Andrea: Szerintem nem kell egy két-három évesnek túl sokat beszélni, magyarázni arról, hogyan kellene viselkedni és miért. Elég, ha egy-egy mondatot mondunk csak az adott szituációval kapcsolatban, például: "Én a barátomat nem bántanám" vagy "A játékokra vigyázni szoktunk" Fontos visszajelezni, ha fájdalmat okoz a gyermek, de ezt is csak röviden, "Ez fájt nekem!".
Sokfélék a gyerekek, és mi, felnőttek is sokfélék vagyunk. Annak a gyereknek, akinek nagyon erős az akarata, szerintem sok mindenben kell szabadságot adni. Ha azt mondja például, hogy szeretne egyedül átmenni a patakon (ha nem túl mély a patak, és van rajta gumicsizma), jó lenne, ha hagynánk, hogy kipróbálja. Fontos volna, hogy ilyenkor legyen időnk és türelmünk.
Viszont vannak dolgok, amiket nem szabad a gyereknek, és azt a néhány szabályt be kell tartatnunk következetesen. Például nem bántjuk a másikat, nem rongálunk, asztalnál szoktunk enni, hidegben kabátot veszünk és sapkát - de mondjuk a gyerek választhat, hogy melyik sapkát szeretné felvenni.
Nagyon fontos, hogy mi hogyan beszélünk a gyerekekkel, mert folyamatosan mintát adunk a saját viselkedésünkkel. Ha mi idegesek, türelmetlenek, tiszteletlenek vagyunk, akkor a gyerek is ezt tanulja meg - türelmetlen, ideges és tiszteletlen lesz. Úgy gondolom egyébként, a gyereknevelésben alaphozzáállás kellene, hogy legyen a tisztelet és a szeretet.
Tamás Anna: Ezt fejben sok szülő megérti, de néha nehéz a helyszínen, adott szituációban jól reagálni a gyermeki kitörésekre...
Bárdos Andrea: Sokszor nehéz jó szülőnek lenni ezekben a helyzetekben. Szerintem az nem baj, ha egy gyerek látja, hogy az anyukája, apukája fáradt, dühös, szomorú - de ki lehet békülni, lehet megbocsátani, kérdés, hogy van-e szándék.
Ami még nagyon fontos, hogy a "hisztiző" gyerek tulajdonképpen azt jelzi a kitörésével, hogy valami nincs rendben, valamelyik szükséglete nem lett kielégítve. Ha a gyerek például ordít a bevásárlóközpontban este nyolckor, az általában azért van, mert már otthon lenne a helye csöndben, nyugalomban (egyébként kisgyereket én, ha egy mód van rá, egyáltalán nem vinnék bevásárlóközpontba).
A gyerekeknek idő és figyelem kell a szüleiktől. És ezalatt valódi együtt töltött időt és valódi figyelmet értek. Lehet, hogy több erőfeszítést kíván, de fontos észben tartani, hogy az anya-gyerek kapcsolat minősége meghatározó lesz majd gyermekünk egész életére. Ezért záró gondolatként azt kérem minden szülőtől: Amikor a gyerekkel sétáltok, társasoztok, beszélgettek, tegyétek félre a telefont, és legyetek tényleg a gyerekekkel!
Olvasd el ezt is!
44 jó indok a hisztire egy hároméves kislány szerint - Mi mindenen tud kiborulni egy kisgyerek egyetlen nap alatt? »
Forrás: www.apait-anyait.hu
Fotó: Freepik