Vendégszerzőnk, Körner Judit olyan családokról ír, akik Down-szindrómás baba örökbefogadása mellett döntöttek. Írásaiban megismerkedhetünk az örökbefogadások történetével, a családokkal, a mindennapi életük szépségeivel és nehézségeivel. Négy gyermekem közül a legidősebb (16 éves) Down-szindrómás. Egy pályázati kiírásban olvastam, hogy örökbefogadott gyerekek, ill. örökbefogadó szülők írhatnak az örökbefogadással kapcsolatban megélt élményeikről. Szívesen indultam volna ezen a pályázaton, mert rögtön a Down örökbefogadók jutottak eszembe, a pályázaton viszont sajnos nem vehettem részt, mint "kívülálló" (se örökbe fogadó, se örökbe fogadott nem vagyok), de elhatároztam, hogy mindentől függetlenül írok a témáról, ezért felkerestem néhány családot - Körner Judit riportsorozata.

5 család. Különbözőek, mégis nagyon hasonlóak: Down-szindrómás gyermeke(ke)t fogadtak örökbe. Ugyanazokat a kérdéseket tettem fel nekik, és ők őszintén válaszoltak.

Íme, a harmadik család története.
 

"Szabi és a down-gyerekek csodák" - Down-szindrómás gyermeket fogadtunk örökbe: Gyöngyiék története

Gyöngyinek egy gyermekkori betegsége miatt sajnos nem születhet gyermeke. Második, jelenlegi férjével egy év párkapcsolat után kezdtek beszélgetni az örökbefogadásról. Gyöngyi 2013. novemberétől, férje 2014. márciusától dolgozik a Down Alapítványnál, Down-szindrómás felnőttek között mint szociális segítő.



Férje mindig is nagyon el volt ragadtatva, hogy milyen ügyesek a downosok, de főleg szeretni valók, és ők is annyira tudnak szeretni! Gyöngyinek nem volt újdonság a Down-szindróma, mert unokatestvére is downos volt, de sajnos két évesen meghalt.

2014. nyár elején egy ismerősüknél babanézőben voltak a férjével. Kezében tarthatta az újszülöttet, jó érzés volt, de a lelke nagyon fájt. Egyre többször került szóba az örökbefogadás. Elhatározták, hogy elindítják a folyamatot, és mindkettőjükben ért, hogy Down-babát fogadnak örökbe. Úgy volt, hogy akár egy év is lehet, mire lesz örökbe fogadható baba.

Miként élték meg szülőként az örökbefogadást?
Ezzel szemben nem egész egy hónappal később szóltak, hogy van egy kisfiú, akiről valószínűleg lemondanak a szülei. Szabi, aki most 4 éves, három és fél hetes volt, amikor hazavitték. Miután megkapták az örökbefogadói határozatot, Szabi vér szerinti szülei vitték el a kisfiút Gyöngyiék új otthonába. Mindketten nehezen élték meg ezeket a pillanatokat, látva a vér szerinti szülők fájdalmát. Férje kikísérte őket, Gyöngyi ott állt Szabi ágya felett és csak sírt örömében.

Hogyan reagált a környezet az örökbefogadás hírére?
Gyöngyiék a szülőknek csak akkor mondták el a hírt, amikor már tudták, hogy Szabit örökbe fogadják. Örültek neki, persze fenntartással, hogy nem tudják, mit vállalnak. De amikor Gyöngyi anyukája először a kezében foghatta a kisbabát, minden kétsége elszállt, azóta elválaszthatatlanok, imádják egymást. Férje szülei is örültek neki és szeretik. Már náluk volt Szabi, amikor Gyöngyi a tanfolyamra járt. A párok, akik részt vettek, féltékenyek voltak és bolondnak tartották, hogy Downt fogadtak örökbe.



Gyöngyi keresztszülei, akiknek Down-szindrómás gyermekük volt, eleinte örültek a kisfiúnak, de aztán megváltozott egy időre a véleményük, nem is beszéltek egymással abban az időszakban. De aztán, amikor látták, hogy szépen fejlődik, és sokat foglalkoznak vele, megint megnyíltak Szabi felé.  Gyöngyi apukája részéről keveset látták, de nem szóltak egy rossz szót sem. Férje nagynénje szokta még őket látogatni, aki eleinte azt mondta, nem tudják, mit vállaltak, de ez később megváltozott.

Hogyan telnek a mindennapok, ha a gyerek Down-szindrómás?
Szabit mindenhol szeretik, hisz mindig mosolyog. Előbb észreveszik rajta, hogy milyen csinosan öltöztetik, mint azt a tényt, hogy downos. Sokan mondják, hogy hasonlít rájuk, és nehezen hiszik el, hogy örökbefogadott - olyankor jót mosolyognak.



Gyöngyiék környezetében állandó téma, hogy miért pont downost fogadtak örökbe. Az emberek nem értik meg, ezért Gyöngyi mindig röviden elmondja, hogy Szabi és a Down-gyerekek igazi csodák! Mások, mint az ép gyerekek. Nem gond a fejlesztés, a napi 4 óra utazás az oviba. Ha ez kell a fejlődéséhez, akkor megteszik. Mindent ahhoz, hogy teljes életet éljen.

Miként képzelik a jövőt?
Gyöngyiék szeretnének még egy gyermeket. Gyöngyi úgy érzi, Szabi mellé kellene egy játszótárs, egy testvér. Bár szíve a Down felé húzza, a kisfiú egy egészséges gyermeknek talán jobban örülne. Az viszont sok év, és nem biztos, hogy ki tudják várni. Ha sikerül, ép gyermeket fogadnának örökbe, ha nem, akkor Downt.

Gyöngyiék kétszintes házban laknak. Napközi- vagy lakóotthonnal kapcsolatban sajnos elég rossz tapasztalataik vannak. Távolabbi céljuk, hogy a ház felső részéből, vagy teljes egészéből támogatott lakhatást csinálnak, ahol Szabi a barátaival, társával élhet. Ez nagy munka lesz, de remélik, sikerül. Persze az lenne a legjobb, ha Szabinak nem lenne szüksége felügyeletre.

Olvasd el ezt is!
"Ő kellett a teljes boldogsághoz" - Down-szindrómás gyermeket fogadtunk örökbe: Veráék története »

Szerző: Körner Judit