Egyes szülők azonnal tudják, hogy hány gyermeket szeretnének vállalni, míg másoknak nehéz eldönteni a testvérkérdést, aminek a hátterében erkölcsi, lelki, anyagi, egészségügyi és egyéb megfontolások állnak. Olvasóink is megfogalmazták erről a véleményüket, amely talán segít azoknak, akik még e döntés előtt állnak.

"Egy gyermekünk van, és nem szeretnénk neki testvérkét" című cikkünkre meglepően sok hozzászólás érkezett. Talán nem véletlenül. Ott, ahol családot terveznek, ahol gyermek születik, felvetődik mindjárt annak a kérdése is, hogy hány gyermek is gazdagítsa a családot, a megszületett kisbabának hány testvérkéje legyen majd.

A választ egyes szülők azonnal tudják, akár már jóval az első kisbaba megszületése előtt, míg másoknak nehezebb a döntés, hiszen a testvérkekérdést annyi minden más (erkölcsi, anyagi, lelki, egészségügyi) szempont befolyásolja.



A cikk szerzője Tömösi-Kerékgyártó Andrea, aki hivatását tekintve pedagógus, civilben pedig maga is édesanya, leírja, hogy milyen szép és harmonikus családi életet élnek; férjével együtt egy óvodáskorú kislányt nevelnek. Boldogok. Ők ketten szinte már az elejétől biztosak voltak benne, hogy csak egy gyermeket szeretnének vállalni, egy gyermek felnevelésére szentelik az életüket.

A szerző, miközben megindokolja saját döntésük hátterét, aközben olyan kérdéseket is feszeget: vajon miből táplálkozik a testvérféltékenység, mi lehet a titka a jó testvéri viszonynak, és mi az a pont, ahol a testvéri szeretet átfordul örök haragba, gyűlölködésbe, folytonos rivalizálásba. Az írás pontról-pontra végig veszi a szülők, a nagytestvér és a kistestvér szemszögét, illetve kitér az ezzel kapcsolatos társadalmi elvárásokra és előítéletekre is, amiből az anyai lelkiismeret-furdalás is táplálkozik. "Egy gyermekünk van, és nem szeretnénk neki testvérkét" című írásunkat ide kattintva olvashatod újra.

Olvasóink hozzászólása nagyon szórt volt a témában, mert sokan sokféleképpen gondolkodunk. Volt, aki egyetértett, és volt, aki egyáltalán nem. Egyes anyák elítélték a szerzőt az "önzéséért", míg mások azonnal pártfogásukba vették "ez márpedig mindenkinek a szíve-ügye" - érveléssel. Mivel egymás véleményéből és tapasztalatából is sokat lehet tanulni, álljon itt néhány egymásnak akár ellentmondó hozzászólás azok közül, amit ti fogalmaztatok meg. Tanulságul szolgáljon csupán annyi: nem elítélni, hanem megérteni kell egymást.


KELL-E EGY GYEREKNEK MINDENÁRON TESTVÉR? - OLVASÓINK HOZZÁSZÓLÁSAIBÓL VÁLOGATTUNK
 

Nem érdekel, ki mit gondol erről - Zsófi véleménye

"Nekem három gyerekem van, mert így tartottam helyesnek. Nem érdekel, ki mit gondol erről. Az én döntésem, az én életem, az én gyerekeim. Az én felelősségem. Ha egy gyerekem lenne, vagy éppen nem lenne gyerekem, ugyanezt mondanám."

Mindig is tudtam, hogy kettő gyermeket szeretnék - Renáta gondolatai

"Nekem nem volt testvérem, ezért egyértelmű volt, hogy minimum kettő gyereket szeretnék majd. Elnézve őket ez volt életem legjobb döntése. Igyekszem úgy nevelni őket, hogy felnőttként is mindig ott legyenek majd egymásnak. Ha velünk történne valami, könnyebb lesz együtt nekik, mint egyedül a vakvilágban.
De nyilván van, aki pont emiatt dönt fordítva. Teszem azt, van testvére és felnőttként is veszekedtek, ő lehet, hogy pont ezért áll meg egy gyereknél.
Férjemnek 2 testvére van, neki is természetes volt a döntés. Veszekedtek néha, de tele van szép emlékekkel."

Egykeként kettő gyermekre vágytam - Pálma véleménye

"Én egyke vagyok, és mindig is szerettem volna tesót is a gyereknek. 2 gyerekem van, és így vagyunk teljesek!"

Okom van rá, amiért csak egy gyermeket vállalok - Noémi hozzászólása

"Mi, amikor elkezdtük fontolgatni a gyermekvállalás kérdését első perctől fogva egyértelmű volt számunkra, hogy 1 gyermeket szeretnék. Aztán terhes lettem, nagy nehézségek árán... A terhességem alatt kialakuló toxémiára tekintettel a nőgyógyászom javasolta, hogy ne szüljek másodikat. Márciusban lesz 3 éves a kisfiúnk, sokan kérdezgetik, hogy nem jön-e a kistesó. De mi szikla szilárdan kiállunk amellett, hogy nem. Én bátran állítom, hogy nem válna a javunkra még egy gyerek. Oda lenne a harmonikus családi életünk és a már közösen megálmodott jövőnk."

Egy testvér gyermekkorban élmény, felnőttkorban támasz - véli Helga

"Amikor a harmincas éveinkben gyereket vállaltunk, arra is gondoltunk, hogy gyermekeinknek nem csak a gyermekkora lesz szerintünk élmény telibb, ha testvérük van, hanem felnőttkorukban is lesz, akihez fordulhatnak, és egymásnak támaszaik lehetnek... Mi most ikreket várunk, 2 éves lesz a kislányunk, mire megszületnek, még egy lány, és egy fiú."

Nem jutna egyformán mindegyik gyereknek - Reni hozzászólása

"Az első gyereknek még talán meg tudjuk adni azt, amire szüksége van, de a másodikra már nem biztos, hogy ugyanannyi figyelem jutna. Iskolák, különórák, a későbbiekről nem is beszélve..."

Egy gyereket tisztességgel felnevelni is nagy kihívás - Edit véleménye

"Szerintem egy gyereket tisztességgel felnevelni, mindent megadni neki az egész életében - ez egészen nagy kihívás! Nyilván vannak emberek, akik ezt máshogyan gondolják. Én mégis azt hiszem egy gyerek a tökéletes."

Nekünk 2 gyerekkel tökéletes a család - Henrietta és Miklós véleménye

"Hárman vagyunk testvérek. Gyerekkorunkban persze mi is veszekedtünk sokat, és biztos rivalizáltunk is, de mára már béke van közöttünk. Én örülök neki, hogy annak idején nem volt internet, és a szüleim nem hallgatva másokra, bevállaltak 3 gyereket. Nekem is van 2, és nem bánom, hogy a nagyobb is igényli a figyelmet, mert a kicsivel sokat kell foglalkozni. Szereti a húgát és sokat segít körülötte. Nekünk 2 gyerekkel tökéletes család!"

Nem kamu kifogásokat kell felsorakoztatni - Borbála írta

"Szuper, ha valaki be meri vallani, hogy egyáltalán nem akar kistestvért a gyerekének, de akkor nem kamu kifogásokat kell felsorakoztatni, hogy hány kisbabát megvisel a testvér, meg hány felnőttnek rossz a viszonya a felnőtt testvérével... Emberek vagyunk, van ilyen is, ahogy van sok olyan is, aki tűzbe menne a testvéréért, és bizony olyan is akad, aki már kicsi gyerekként is imádta a testvérét. Szerencsés vagyok, mert nekem szuper testvéreim vannak, akik mellettem állnak a mindennapokban, és a gyerekeim is szeretik egymást. Ismétlem, nem baj, ha valaki egy gyereket akar, csak legyen annyira őszinte, hogy nem kamuzik, hanem leírja, hogy neki (és/vagy a férjenek) ez így jó."

A testvérhiány egy egész életre hátrányba hozhat valakit - László érvelése

"Az egy gyerekes szülőknek arra is fel kell készülniük, hogy ha ők meghalnak, akkor a gyerekük egyedül, támasz nélkül marad a világban! Az egyke unokahúgom egy szintén egyke sráchoz ment feleségül és minden családi összejövetelen számon kérik a szüleiktől, hogy nekik miért kell majd egyedül maradniuk, miért nem lett testvérük. Sokáig én is úgy gondoltam, hogy ez kizárólag a szülők oldaláról közelíthető meg, de olyan sok érvet hallottam tőlük az álláspontom ellen, hogy ma már úgy gondolom, hogy az, aki nem egészségügyi megfontolásból nem ajándékoz testvért a gyerekének, az egész életére hátrányba hozza azt, ami nagyobb "hiba", mintha meg sem szülte volna azt az egyet."

Sok izgalmas véleményt írtatok még - ezek közül nem mindet, csak néhányat választottunk ki. Ha a többire is kíváncsi vagy, akkor látogass el a Szülők Lapja Facebook oldalára, ahol az összes hozzászólást elolvashatod.

Fotó: Freepik