Az „egyke szindróma” fogalma abból a hiedelemből ered, hogy az egykék önzőek és elkényeztetettek. A kutatások azonban ezt az elképzelést nem igazolják, sőt, épp ellenkezőleg. Hogyan hat valójában az egyedüli gyermeki lét a gyerekekre? Szülőként mire figyeljünk egyke gyermek nevelése során?

Számos negatív tulajdonságot társítanak a testvérek nélkül felnövő gyerekekkel, ilyen például hogy az egykék hajlamosak főnökösködni, elkényeztetettek, vagy antiszociálisan viselkednek.

Mindez azonban csak mítosz, nincs mögötte megbízható tudományos bizonyíték. Bármelyik család, szülő képes gondoskodó és felelősségteljes gyerekeket nevelni, hiszen elsősorban a szülői hatások befolyásolják a gyermek személyiségének alakulását, függetlenül attól, van-e testvére. Sőt, az „egykeségnek” kimondottan előnye, hogy mivel az szülők figyelme osztatlan, a gyereknek nem kell versengenie a figyelemért.

 

Mi az igazság?

A kutatások szerint az egyke gyermekek semmivel sem lesznek elkényeztetettebbek a többinél. Sőt, egyedüli gyermeknek lenni általában előnyökkel jár: a szülő osztatlan figyelme és érzelmi támogatása által magasabb önbecsülés, korábbi érettség, erős identitás, jobb érzelemszabályozás, nyelvi készségek és kortárskapcsolatok jellemzi őket, a közhiedelemmel ellentétben pedig nincs jelentősen nagyobb kockázata nárcizmus vagy a hipochondria kialakulásának, mint más gyermekek esetében.
 

Nem hátrány - sőt, előny, ha jól csináljuk!

Akárcsak a többgyermekes szülők, az egyke gyerekek szülei is hozhatnak akaratlanul olyan döntéseket, amelyek a végén többet árthatnak, mint használnak. Ez teljesen normális, hiszen mind követünk el hibákat.

Van néhány lehetséges szülői buktató, mely hozzájárulhat a nemkívánatos tulajdonságokhoz, ám ezek kialakulása elkerülhető, ha a buktatókkal tudatos szülőként tisztában vagyunk.

A határok kijelölése, a gyerekek önállóságra tanítása, valamint a társas interakciók ösztönzése biztosítja a gyerek egészséges érzelmi fejlődését, harmonikus gondolati világát. 

 

Mi az a 4 szempont, amire figyelnünk kell?

 

1. Nevelési stílus: sem megengedő, sem tekintélyelvű!

Egyik sem megfelelő. Támogató és egyben határozott hozzáállás a legideálisabb: törődés, figyelem, szeretet és szabadság, ugyanakkor reális elvárások és határozott határok. 
 

2. Ne óvjuk túlzottan!

Az egykék szülei hajlamosak extrém szinten védeni, túlfélteni a gyereket.  
Elkapják, ha elesik; ha konfliktus érte, kimentik; nem hagyják, hogy egyedül tegyen meg dolgokat - azaz minden csatát megvívnak helyette. Hagyjuk, hogy hibázzanak! Ez segít nekik felelősségteljessé, egyben ellenállóbbá és rugalmasabbá válni, hiszen megtanulnak megbirkózni a problémákkal.
Hagyjuk döntéseket is hozni! Ha mindenben mi irányítjuk, bizonytalanná válik és később is a mi véleményünkre fog hagyatkozni, önálló kritikai gondolkodás helyett. 

 

3. Ösztönözzük társas kapcsolatait!

Mivel csak az egykék univerzumát a szüleik jelentik, néha nehezen tudnak kapcsolatot teremteni kortársaikkal. Persze ez sem igaz minden gyerekre, de a kutatások szerint a testvérekkel rendelkező gyermekek általában fejlettebb szociális készségekkel rendelkeznek.
Szervezzünk több társas programot számára, vele egykorú gyerekekkel! A korai szocializáció segít nekik megtanulni, hogyan kell például osztozkodni és társas helyzeteket megoldani.

 

4. Ne támasszunk irreális elvárásokat!

Sok egyke gyerek maximalistává válik, hogy a szülei kedvében járjon, akik ráadásul magas (vagy akár irreális) elvárásokat támasztanak velük szemben, hiszen a legtöbbet akarják kihozni gyerekeikből (az ő érdekében). Ez azonban nagy nyomást jelent a gyerekre.
Csak az életkorának és természetes képességeinek megfelelő elvárásaink legyenek! Biztosítsuk arról, hogy nem kell mindenben a legjobbnak lennie. 
 

 

via
Fotó: Freepik