Felvegyük a babát vagy hagyjuk sírni? El lehet-e kényeztetni egy csecsemőt? Aludhatunk-e együtt a kisbabával? Miért jó, ha az anyukák a megérzéseikre hallgatnak? Sokan azt gondolják, elkényeztetik a csecsemőt, ha egyből felveszik, amikor sír vagy éjszaka állandóan ringatják, esetleg együtt alszanak vele. A szomszéd gyereke kezdetektől a saját szobájában alszik egyedül, a sógornő kisfia viszont csak akkor hagyja abba a sírást, ha bekapcsolják a porszívót. Mi lesz, ha ezt megszokja, és később már nem lehet rajta változtatni? Hogyan lehet a kisbabákat megnevelni?

Rögtön az elején két dolgot szeretnék leszögezni, mindkettő egy Ranschburg előadás után ütött szöget a fejemben.
1.    A csecsemőket nem lehet nevelni
2.    A csecsemőket nem lehet elkényeztetni

A baba megismerése a legnagyobb kihívás a kezdeti időszakban
Ez igaz akkor is, ha nehezen vagy könnyen kezelhető a baba. Tudjuk, hogy már újszülött korban megfigyelhetőek a különbségek a babák természetét illetően. Az egyik pici folyamatosan sír, nyöszörög, nehezen megnyugtatható, a másik nap pedig a hangját sem halljuk.



A csecsemőkorral foglalkozó szakirodalomban viszonylag kevés szó esik arról, hogyan illeszkedik a baba természete a család többi tagjához. Egy bizonyos típusú anyukát a legkisebb sírás is megingat, míg más könnyebben viseli a nyűgös természetű babát.

Az első időkben az alkalmazkodás, a másik megismerése a legnagyobb kihívás. Az első gyermek érkezése kelti életre a szülőszerepet, amit az apának és az anyának is meg kell tanulni. Ranschburg fogalmazott úgy (próbálom szó szerint idézni, de csak emlékezni tudok rá), hogy „az első gyermek feladata az, hogy ebből a két szerencsétlen fiatalból szülőt faragjon”.

Hallgassunk anyai megérzésünkre
Ez így van rendjén! A baba érkezésével kovácsolódik a pár családdá. Ennek a folyamatnak pedig van egy természetes ritmusa. Idő kell hozzá, és lassan kialakulnak a családi szokások. Persze lehet vérre menő vitákat folytatni az együtt vagy külön alvásról vagy a szoptatás mikéntjéről, de valójában nem érdemes. A bölcs tanácsok mellett sokszor pont a spontaneitás és az a bizonyos megérzés veszik el, mely épp a legtöbbet segítene szorult helyzetben.

Aludhatunk-e együtt a babával?
A kisbabával való szimbiózis idővel keretek közé kerül és kialakul egy követhető napirend. Ez nemcsak a baba, hanem az egész család számára fontos, hiszen a mindennapok így válnak kiszámíthatóvá. A kialakult szokások tükrözik a család habitusát, és ez családonként változó. Nem lehet tehát egyértelműen állást foglalni például abban a kérdésben, ki hogyan alszik a gyermekkel, mert a családok igényei különbözőek. A legfontosabb úgyis az, hogy szeressék a babát és egymást!

Szerző: Bojti Andrea
Fotó: Pixabay