Az egymással való tiszteletteli, alapvetően udvarias, figyelmes viselkedés már kicsi kortól tanítható. Bár a tanítás szó nem teljesen helytálló, a folyamat ugyanis elsősorban a családi példamutatáson alapszik, mégis, van még néhány olyan mód, mely által olyan felnőtteket nevelhetünk, akik értékelik és tisztelik a másik nem képviselőit.

 

Ezek az elvek nemtől függetlenül fontosak, azaz a cikk írásakor nem csak a fiúkra vagy csak a lányokra gondoltunk. Hiszen a két nem egymással összekapaszkodva, támogatva, egymást értékelve élheti legszebben és leghatékonyabban az életét - nem pedig egymással versengve.

 

Hogyan nevelj gyermekedből empatikus, udvarias, tisztelettudó embert?

1. Beszélgessetek az érzelmekről már kicsi kortól!
Beszélgessetek, akár játsszatok el helyzeteket, melyből megérti, szavak és tettek ránk vagy a másik emberre (!) gyakorolt hatását, hogy tisztában legyen az érzelmek és indulatok fogalmával, és képes legyen azokat megnevezni, megfogalmazni, valamint megfelelő módon kifejezni. Tanítsd meg, hogy az érzelmek kifejezése és a sírás minden ember számára természetes és emberi szokások. Bár talán máshogyan kommunikálunk, szívben és lélekben összességében mind ugyanarra vágyunk.

2. Tanítsd meg észrevenni, kiemelni a saját- és mások erősségeit!
Elsősorban a belső értékekre gondolunk: az igyekezet bármilyen formájára, a pozitív adottságokra, az egyéniségre, a belső erőre, szorgalomra, jóságra, tettekre… Legyen természetes, hogy felismeri ezeket másokban és önmagában is!

 

3. Tanítsd meg rá, hogy tisztelje és ismerje a testét, legyen testtudatos!
A testünk egyedi, mégis egyformán csodálatos! Tanítsd meg a gyermekednek a teste jelzéseinek felismerését, azok tiszteletben tartását; ahogyan a „NEM/ELÉG/TÚL SOK szavak kimondását – és elfogadását - is (a saját testi határok tisztelete, ezáltal másoké is).
Ez mind-mind alapvető, hogy természetesnek vegye a saját és mások fizikai határait, az egyediség tiszteletét, és az emberi test tökéletlenségben is tökéletes mivoltát. A sport szintén segítség ebben a folyamatban.

 

4. Bátorítsd barátkozni - mindkét nemből!
Ha sokáig távol tartja magát a másik nemtől (vagy sikertelen a közeledésben - és itt nem párkapcsolatról beszélünk, egyszerűen csak ismerkedésről), akkor előfordulhat, hogy torz, nem valós kép alakulhat ki benne a másik nem képviselőiről. Bátorítsd, támogasd a barátkozásban! Hívd meg a barátait (ha már nagyobbak, akár párjaikat is). Legyen természetes számára a vegyes társaság, hogy a későbbiekben is zökkenőmentesebb legyen a kommunikáció - fiúkkal és lányokkal is.

 

5. Tanítsd meg neki, hogy mi az, ami másokat bánt, és egyáltalán nem menő!
Meg kell értetned a gyermekeddel, hogy a gúny, a másik beállítása vicc tárgyaként, a megalázás, a végtelen incselkedés, a másik „húzása”, a harsányság, a valós vonzalom nélküli hergelés, a mások előtt kibeszélés, a csúnya beszéd vagy az erőszakosság egyáltalán nem menő és nem jelent vonzerőt.
Sőt: bárki könnyedén éppen ellenkező hatást érhet el vele, vagy a helyzet komoly konfliktust is generálhat, sőt, egyenesen atrocitásba, a másik fél mélybe taszításába, agresszivitásba vagy depresszióba is fordulhat…

 

6. Teremts "Lépj a helyembe…!”  helyzeteket!
Használjuk ki az olyan helyzeteket, ahol a gyerek a másik nem „klasszikus területeibe” is belekóstolhat: megtapasztalhatja az azzal járó feladatok felelősségét, nehézségét, összetettségét vagy épp szépségét, ezzel is tisztább képet kapva abból, milyen lehet a másik helyében lenni. Legyen akár egy-egy sport (foci, röplabda), munkafolyamat (házimunka, autószerelés, alkotómunka) vagy bármi más - nyugodtan csöppenjen bele a gyerek mindenbe egy kicsit!

7. Tanítsd meg, hogy tisztelje önmagát!
Ha valaki alapvetően tiszteletre méltóan viselkedik, az általában tiszteletet is vív ki. Az idő legtöbbször igazolja ezt. Akiben érezni az erős önbecsülést, a szilárd lelkierőt, a megbízhatóságot, az erős én-határokat, és aki önmaga és mások iránt is tiszteletet, őszinteséget és megbecsülést mutat – azt általában tisztelik az emberek.

 

8. Mutass jó példát!
És elérkeztünk a legfontosabbhoz: ezt a rengeteg dolgot ugyanis nem lehet meséléssel, „prédikációval” megértetni. Első helyen mindig a saját példamutatás, a hitelesség áll:

- a klasszikus (de nem mártír!) családi szerepek, értékek,
- a kedvesség,
- apa és anya egymást segítő és megértő együttműködése.

Vagyis a saját, tökéletlen, de mindig jobbra törekvő, élő példánk. Mindennapjaink, párunkkal és családtagjainkkal, és másokkal szemben tanúsított bánásmódunk, hozzáállásunk, problémakezelésünk. 
Sok közös, tartalmas és szeretetben eltöltött idő (programok, játék) a gyerekekkel, testvérekkel (akár unokatestvérekkel) - és persze a feltétel nélküli szeretetünk.

Fotó: Freepik