"Mióta gyerekem van, azóta tudom, hogy nem tudok tökéletes anya lenni, de legalább ’elég jó anya’ szeretnék lenni. Ám úgy érzem, minden kész katasztrófa, amit csak csinálok!” - hangzott el a mondat egy fiatal édesanya szájából a minap. Ha tudná, hogy mennyire nincs egyedül ezzel az érzéssel!

Gyermekvállalás előtt oly egyszerűnek tűnik minden - amikor pedig megérkezik a várva várt boldogság, a gyermek, vele együtt sokszor megérkezik a szorongás, az önvád, a lelkiismeretfurdalás, a szégyen is. „Mit csinálok rosszul? Egyáltalán csinálok-e valamit jól?”... „Már megint sír a baba! Valaki csak egy kicsit mentesítsen a feladataimtól!” Alvás nélküli éjszakák, fáradt nappalok, türelmetlenség, ezerféle jó tanács...őrület! 

De mit is lehet tenni?

1. Először is mindennél fontosabb, hogy édesanyaként bízz magadban, ösztöneidben és fogadd el az érzéseidet! Azok azok, amik. Teljesen természetes, ha elönt a szorongás, ha eleged van, ha fáradt vagy, ha kimerültél, ha lelkiismeret-furdalás kínoz.

2. Ne bántsd magad ezek miatt! Mert igen, erről soha senki nem beszélt, vagy ha mégis, te úgy gondoltad, majd másképp csinálod.

3. Érdemes saját magad felé is türelmet tanúsítanod, elfogadni, hogy ez egy új helyzet, új szerepekkel; ez pedig akkor is igaz, ha nem az első kisbaba érkezett a családotokba.

4. Ha kifejezed az érzéseid a párod felé, az igazán sokat segíthet neked, de kettőtök kapcsolatának is. 

5. Merj segítséget kérni, ha már sok! Még egy-egy órácska is sokat segíthet, ha azt kikapcsolódásra, feltöltődésre szánod, s ez bármi lehet, ami téged feltölt.
 

Tudd, hogy a sebezhetőségünk vállalásához nagyon sok lelki erő szükségeltetik!
 

„Hogyan lehetek elég jó anya?”

Az elég jó anya fogalma Donald Winnicott brit gyermekorvos és pszichiáter nevéhez fűződik. S hogyan működik ez a mindennapi életünkben? Hogyan lehetek elég jó anya?

1. Ha odafigyelek a gyermekemre, amikor mesél, vagy kérdez.

2. Meghallgatom őt.

3. Válaszkész vagyok.

4. A figyelmemmel biztosítom őt arról, hogy fontos számomra, amit mond, amit gondol, amit érez.

5. Elérhető vagyok a számára, fizikálisan és érzelmileg egyaránt.

6. Ha az évek folyamán megtanítom őt az önállóságra ahelyett, hogy magamhoz láncolnám.

7. Ha az ő saját szeretetnyelvén fejezem ki a szeretetem az irányába (ezek lehetnek szavak, egy ölelés, simogatás, apró ajándék, szívesség, együtt töltött idő).

8. Érdeklődöm felőle. 

9. Minőségi időt töltök vele. (ami lehet, hogy 15 perc csupán naponta, ám akkor csak mi ketten vagyunk).

10. Megmutatom neki az értékeit és elfogadom a sebezhetőségét.

11. Dicsérem őt és elismerő szavakkal támogatom.

12. S csak úgy vagyok neki, anélkül, hogy elvárnám magamtól a tökéletes anyalétet. 

 

A sorokat nagy szeretettel írva: F. Csikós Szilvia, mentálhigiénés szakember

 

 

Fotó: Freepik