A nagyszülővé válás egy összetett életszakasz, hiszen az immár felnőtté vált gyermekek szüleinek a korral nem csak önmaguk elfogadása jelent kihívást, de az új családtag érkezésével megváltozott családi felállás is új elvárásokat támaszt, melyre nem mindenki van egyformán felkészülve...

Minden életszakasz, ahogy a kamaszkor vagy az életközép, ugyanúgy az időskor is, sok újdonságot hoz magával. Emlékezzünk rá: az anyasággal járó rengeteg változáshoz is meg kellett edződni, hozzá kellett szokni, ami nem feltétlenül ment azonnal. A nagyszülővé váláshoz kapcsolódó szerep sem mindenki számára megy „magától”, gördülékenyen - ennek pedig számtalan oka lehet.

 

1. A mai nagyszülők még dolgoznak, avagy mikor akaratlanul teher az unokázás

A mai nagymamák és nagypapák nem olyanok, mint a mi gyerekkorunkban: 50-60 éves koruk körül nem otthon sütik a süteményt, barkácsolnak, vagy művelik a kertet és várják az unokákat. Nem. Ez a korosztály bizony még bőven a munka világában él. A mai 50-es nők közül sokan még épp felfedezik önmagukat, felismerik a bennük rejlő, még meg nem mutatott értékeket, csinosak, aktívak. Ebből belecsöppenni a nagyszülői szerepbe komoly képzavart jelenthet. A prioritások ütköznek egymással, és igen nehéz az elvárásokat megfelelően és egyformán kezelni. A fiatal szülők ezt eltávolodásnak, érdektelenségnek élhetik meg. Már ekkor igen fontos a megfelelő, őszinte és mindkét irányba megértő kommunikáció, hogy a helyzet idővel ne mérgesedjen el.

 

2. Ha fiatalok a szülők, fiatalok a nagyszülők is

Természetesen ez nagyszerű! Csakhogy itt ugyanaz az ütközés tapasztalható, mint az előző pontban. A nagyszülő is ember: korán kel, egész nap dolgozik, bevásárol, este fáradtan hazaér, és amire nem marad ideje és energiája, azt szeretné hétvégén elintézni. (Az is előfordulhat, hogy még egy kamasz gyereket is nevel.) Ez bizony nem is hasonlít a mi gyerekkorunkból ismert idilli és végtelen nagyszülő-unoka időtöltéshez. Muszáj elfogadnunk, hogy a munka világa, sőt, gyakorlatilag az egész világ nagyot változott azóta, s ebben még maguk a nagyszülők is keresik önmagukat. Mindenhol jelen lenni, mindenre időt szánni, valljuk be, nem egyszerű. Ha a nagyszülő ennek ellenére is szívesen szakít időt ránk, az csodálatos, de csak olyat várjunk el, amit teljesíteni is tud.

 

3. Ha idős a nagyszülő

Ez esetben jogos, ha a nagyszülő azért nem vállalja a gyermekkel töltött időt, mert úgy érzi, nem tud felelősséggel vigyázni a kicsire, nem tud például már utána szaladgálni. Nagy eséllyel pihenéssel szeretné tölteni az ideje nagy részét, ami érthető, hiszen nem tudjuk, milyen testi nehézségekkel, fájdalmakkal él együtt egy idős ember. Ebben az esetben inkább a közös időtöltéseknél számíthatunk rájuk, ahol a figyelem megoszlik a felnőttek között, mégis együtt lehet unoka és nagyszülő. 

 

4. Eltérő nézetek

Ki mit ad enni a gyereknek, ki meddig engedi este, hogy fenn maradjon, ki engedi be a tóba fürdeni vagy felmászni a nagy mászókára… Ha ezeket a helyzeteket nem tisztázzuk előre, vagy probléma esetén szidjuk a nagyszülőt, ő nem szívesen vagy csak félve vállalja majd újra a gyermek felügyeletét.
Sokszor különböznek az elvárások: például a szülő lazábban fogja fel a dolgokat, mint a nagyszülők, de olyan is van, hogy pont a szülő „fogja” szigorúbban a gyereket. Egyértelműen kell megszabni a határokat, szülőként ahol lehet, kicsit engedni is, nagyszülőként pedig amennyire csak lehet, tiszteletben kell tartani a szülő által hozott szabályokat.

 

5. Távolság

A több száz, esetleg több ezer kilométer távolság nem igényel sok magyarázatot. Ha a születés utáni, korai időszakban nincs meg a kellő találkozás, együttlét, kevés eséllyel alakul ki az a szoros, különleges kapcsolat, az a fajta cinkos szeretet nagyszülő és gyermek közt, mely ideális esetben megvalósul. A ritka és rövid találkozók esetén az ismerkedés, egymásra hangolódás, illetve a gyors búcsúzás közt nem sok hely és lehetőség jut a kapcsolatot építő időtöltéseknek.

 

6. Az eleve jelen lévő, rejtett feszültségek csak fokozódnak

A családtagok közti mát meglévő, kimondott vagy elrejtett ellenszenvek, düh vagy csalódottság az unoka születésével és az új élethelyzetekkel csak elmérgesedhet, hiszen minden szituáció rejt magában újabb és újabb vitatémát. De sosem késő átbeszélni és feloldani ezeket, már csak az unoka érdekében is!

 

7. Ha "rosszul segít" a nagyszülő

Néhány nagyszülő megbántódik, mert nem kap dicséretet vagy köszönetet, pedig „annyit segít”, ezért szorongva vállalja a gyermek felügyeletét. A segítség fogalma azonban mindenkinek mást jelent!
Nagyszülőként kérdezzünk, szülőként pedig fejezzük ki világosan, mire van szükségünk, és merjünk is segítséget kérni! Így nagy eséllyel senki nem bántódik meg, a nagyszülő is hasznosnak érezheti magát, mi pedig valódi segítséget kapunk.

 

8. Szorongás

A nagyszülőségre nincs olyan „látványos” felkészülés, mint az anyaságra. Pedig a nagyszülő is izgulhat, főleg az, aki egy önmagával szemben is magas elvárásokkal rendelkező ember: nem akar hibát véteni, mindent jól szeretne csinálni - és nem, erre a szerepre sem lehet tökéletesen felkészülni. A gyakorlatban kell belejönni. Szülőként legyünk megértőek, türelmesek, és adjunk biztatást, támogatást, lehetőségeket!

 

9. Ha tényleg nem érdekli az unoka

Sajnos vagy nem sajnos, de ilyen is van. Ilyenkor a nagyszülő élvezi azt, hogy már nem kell a gyerekneveléssel foglalkoznia, újra szabadnak érzi magát, igyekszik megélni azokat az élményeket, melyekről korábban lemondott vagy nem tudott megvalósítani. Utazgat, programokat szervez, ismerkedik, megvalósítja az álmait. Ezért haragban lenni vele nem fair, hiszen egész életében a gyermekeinek élt, joga van élni az életét, még ha nekünk hiányzik is az, hogy több időt szenteljen ránk. Tőle is tanulhatunk, ha mást nem, a nagyvilágról, és ettől még szervezhetünk közös családi ebédeket, kirándulásokat. Maradjunk nyitottak egymás felé, hiszen lehet, hogy később megváltozik a hozzáállása és számíthatunk rá. 

 

Érdemes lehet megmutatni neki, hogy ő is nyer azzal, ha szorosabb viszonyt ápol az unokáival: Miért jó, ha szoros a nagyszülő-unoka viszony? - 12 okot is mutatunk

Bármi is az adott élethelyzet, szeretettel, türelemmel, megértéssel és nyílt beszélgetésekkel kialakítható egy közös együttműködés, mellyel mindenki nyer, és egy olyan családi egység, mely mindenki számára előnyöket tartogat.

 

Mi a titka a jó szülő-nagyszülő kapcsolatnak? Erre a 9 dologra figyeljetek a szakember szerint

 

Fotó: Freepik