Vannak gyerekek, akik minden helyzetben mozgásban vannak. Nem bírnak megülni. Futnak, ugrálnak, pörögnek, közben beszélnek, énekelnek, nevetnek. Török Nóra fejlesztőpedagógus írása a szenzoros ingerkereső gyerekekről.

Első pillantásra sok felnőttben értetlenség vagy aggodalom fogalmazódik meg:
- „Miért nem tud nyugton lenni?”
- „Miért nem figyel?”
- „Miért nem képes egy helyben megmaradni?”

Pedig az ilyen esetek egy részében - csupán az idegrendszerük próbál egyensúlyba kerülni.

Ők a szenzoros ingerkeresők: olyan idegrendszeri működés jellemzi őket, amelynek több mozgásra, és/vagy más érzékszervi tapasztalatra van szüksége ahhoz, hogy megfelelően tudjon a külvilággal kapcsolódni.

Miért fontos ezt felismerni, ha gyermeked szenzoros ingerkereső?

Az ingerkereső viselkedés könnyen félreérthető. Ha egy gyereket folyton fegyelmeznek, leállítanak vagy megjegyzésekkel illetnek azért, mert „nem tud megülni”, az szégyent, bűntudatot és szorongást is kelthet benne.
Pedig amit tesz, az nem szándékos, hanem természetes önszabályozási folyamat: így próbálja megtalálni a testi-lelki egyensúlyt.
Ha megértjük, miért viselkedik így, akkor segíthetünk neki úgy szabályozni önmagát, hogy közben biztonságban és elfogadva érezze magát. Ez a megértés segítheti őt abban, hogy a gyermek tanulni, figyelni és kapcsolódni tudjon.

Mit jelent a szenzoros ingerkeresés?

Az idegrendszerüknek több érzékszervi ingerre van szüksége, hogy megfelelően működjön. A mozgás, az érintés, a hangok, a fények segítenek nekik abban, hogy éberek és fókuszáltak maradjanak.

 

Milyen jelei lehetnek az ingerkereső viselkedésnek?

Elöljáróban fontos megjegyezni, hogy a felsorolt jelek nem biztos, hogy megjelennek minden gyermeknél! Lehet, hogy valaki csak bizonyos területeken ingerkereső, máshol épp ellenkezőleg: ingerkerülő.

Mozgással kapcsolatos jelek:
- állandó mozgásigény (ugrálás, futkározás, pörgés)
- szívesen mászik, hintázik, keresi hogy mikor foroghat, állhat fejen, lóghat fejjel lefelé
- nehezen ül meg (tanórán, étkezésnél, meséléskor)
- keresi a kihívásokat, a versenyhelyzetet
- szivesen cipel nehéz tárgyakat, tolja, pakolja ōket 
- gyakran „babrál” valamivel a kezében

Érintés- és testérzékeléshez köthető jelek:
- keresi az intenzív érintéseket: birkózás, szorítás, ölelés „túl erősen”
- gyakran megy túl közel másokhoz
- nekimegy másoknak
- lökdösődik – kívülről indokolatlannak tűnhet
- túl erősen fogja a ceruzát (akár eltöri, nem feltétlenül szándékosan)
- erős lenyomatot hagy az írása a papíron
- odacsapja a tárgyakat, mert nem érzékeli a megfelelő erőkifejtést
- kedveli a durvább tapintású felületeket
- magas a fájdalomtűrő képessége (amely veszélyes lehet)

Hanggal, figyelemmel és viselkedéssel kapcsolatos jelek
- gyakran hangosabban beszél, nevet, játszik – nehezebben szabályozza a hangerejét
- mindenből hangot csinál: dobog, kopogtat, nyelvével csettintget
- figyelemzavar jelenhet meg, hiszen az idegrendszer folyamatos ingerkeresésben van
- érzelemszabályozási nehézségek: 
- impulzívabb reagálás
- nehezen teremt szemkontaktust, mert nehéz a fókusz megtartása

Étel- és egyéb érzékszervi jelek:
- kedveli a nagyon intenzív,és/vagy szokatlan ízeket (savanyú, csípős, sós, erős)
- keresheti az erős illatokat
- nehezebben azonosítja saját szükségleteit: éhség, szomjúság, fáradtság, érzelmek
(kisgyermekkorban ez a szobatisztaság kialakulására is hatással lehet)

Fontos tudni!
Nagyon ritka, hogy egy gyermek kizárólag ingerkereső legyen minden területen.
Előfordulhat például, hogy:
- mozgásban ingerkereső, miközben hangokra kifejezetten érzékeny (ingerkerülő),
- szereti az extrém ízeket, de az érintés bizonyos formáit nem kedveli

Miért van erre szükségük?
Az ingerkereső gyermek így szabályozza az idegrendszerét.

A mozgás, az intenzív érzékelés segít abban, hogy:
- jobban tudjon figyelni
- kiegyensúlyozottabb legye
- biztonságban érezze magát a saját testében
- kapcsolódási pontjai legyenek a környezetével

Ez nem viselkedési probléma, hanem idegrendszeri szükséglet.
Nincs két egyforma ingerkereső gyermek. A jelek pedig önmagukban nem diagnózisok – az összkép számít minden esetben.

Hogyan tudnak pihenni, kikapcsolni a szenzoros ingerkereső gyerekek?
Egy ingerkereső gyerek nem feltétlenül pihen a szó klasszikus értelmében.

Esetükben a pihenés is sokszor mozgáson és/vagy intenzív érzékelésen keresztül történik, mint például:
- hintázás, billegés, labdán ringatózás
- futkározás, ugrálás
- nehéz tárgyak pakolása, tologatása
- birkózás, takaróba csavarás
- hangos zenehallgatás, dobolás amin csak lehet
- hangos éneklés, kiabálás

Ezek számukra nyugtató, rendező hatású ingerek.

Hogyan segíthetünk nekik otthon?
Mozgási és érzékszervi lehetőségek biztosítása:
- mászóka, hinta, lengőszék, babzsák
- szenzoros labdák, tapintásos játékok, matatós felületek
- rezgőpárnák, egyensúlyozó feladatok
- engedjük a sarazást, pocsolyázást, vizes homokozót
- nehéz tárgyak biztonságos cipelése, tolása
- nyugisarok kialakítása
- stresszlabdák
- babzsák, babzsákfotel
- villogó vagy rezgő játékok
- lávalámpa, lágy fények
- „matatófal”, „matatókönyv”
- kedvenc zene
- kedvenc illatú párna

Alvásnál, lecsendesedésnél
- súlyozott takaró
- ringató vagy hintaszerű megoldások
- halk zene 
Ne korlátozzuk a mozgást, inkább tereljük biztonságos keretek közé!

Ne feledjük! Nincs két egyforma gyermek. Mindegyikőjüknél más-más működik. Engedjük, hogy kitapasztalhassa, mire van szüksége! Ha teret és eszközöket biztosítunk számukra, hogy biztonságosan mozoghassanak és érezhessenek, akkor kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak lesznek.

Szerző: Török Nóra (mozgás)fejlesztő pedagógus, idegtudományi coach