Mi a szülő és mi a pedagógus felelőssége a gyerek tehetségének felismerése kapcsán? Mivel tehetünk a legtöbbet azért, hogy a gyerek tehetsége szárnyra kaphasson? Kedvez a tehetségeknek a mai iskolarendszer? Pedagógus szerzőnk véleménye. Manapság annyi kritika éri az iskolarendszert, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az egész oktatásügy vakvágányra futott és teljesen, gyökeresen meg kell reformálni azt. Nem tagadom, én is elég kritikus vagyok a fennálló renddel szemben, és nem is rejtem véka alá a véleményemet, hogy van még mit megreformálni.

Gyakorlás, magolás, házi feladat - szükség van mindezekre?
Minek a gyakorlás és a házi feladat, minek a memorizálás, felesleges a szorzótábla és a lexikális tudásra sincs igazából szüksége egy mai fiatalnak, mikor a netről bármilyen információt előhívhat? - hallom olykor magam körül.

Én egész mást gondolok.

Igenis van létjogosultsága a hagyományok fenntartásának. Igenis van értelme a házi feladatnak, a gyakorlásnak, a bevésésnek.
Igenis szüksége van a diáknak arra, hogy megtanuljon tanulni. Hogy önfegyelmet, felelősségérzetet, tiszteletet és fegyelmet várjanak el tőle. Az életben, a munkaerőpiacon, szociális téren nagy-nagy szüksége lesz mindezekre. Ezek a követelmények nem nyomják el a személyiséget.

Hiába a kerettanterv, a hasonló követelmények, a fegyelmezési eszközök: minden gyerek más és más. Ezt letörni nem is lehetne - meg hát nem is akarjuk. Mert igaz ugyan, hogy muszáj szankcionálni a rendbontást, kiabálást, de ez nem jelenti azt, hogy az iskola holmi katonai intézmény lenne, ahol a légy zümmögését is meg lehet hallani, sőt.
 

Tehetséges gyerekek – észrevesszük őket?

A tehetség utat tör? Min múlik, hogy egy diák kiemelkedő lesz-e valamiben vagy sem? Ez genetika, sikeres adottságok - vagy valami más?
Nem is annyira a tehetségben hiszek - sokkal inkább a lehetőségben. Ahogy elnézem a gyerekeket, nagyon meg tudnak lepni. Hogy a kis álmodozó-kreatív művészléleknek milyen nehezen megy a szorzótábla. Hogy a fegyelmezetlen, indulatos, látszólag figyelmetlen fiúcska öt perc alatt tökéletesen oldja meg a szöveges feladatot. Mikor a rosszul teljesítő nagylány olyan frappáns és egyedi fogalmazást ír, amitől leesik az állam.

Észrevesszük ma a tehetséget? Van lehetőségünk elindítani őt az úton? Alkalmas ma erre az iskola? Én egész biztos vagyok benne, hogy igen. Azt hiszem, nincs nagyobb öröm annál, mikor egy diákban megláthatjuk a pluszt.
 

Sok múlik a szülőn

Nagyot fordult a világ. A szülők már tudják, hogy sok múlik rajtuk is. Örömmel tapasztalom, hogy szinte nincs diák, aki nem jár valamiféle különórára. (Igen, én ennek örülök). És a legjobb az, hogy a szülők többnyire nem „tanulni” viszik a gyerekeiket: hanem lehetőségeket mutatnak nekik. Órák után a gyerekek csillogó szemmel várják, hogy indulhassanak gitárra, dzsúdóra, balettre.


 

A pedagógus elsődleges feladata, hogy a diákjának legyen minden nap sikerélménye

A legtöbb, amit én tehetek, hogy meglátom a gyerek erősségeit és gyengeségeit. És azt kommunikálom feléje, hogy nem baj, ha nem tökéletes.
Ha nehezen megy neki valami, akkor nem mulasztom el megjegyezni, hogy bár neki több munka mondjuk egy mondatot helyesen leírni, mint másnak, cserébe viszont nagyon ügyes ebben vagy abban. Jutalommatricáért szoktam kreatív feladatokat adni - figyelve arra, miben jó ő, mi iránt lelkesedik. Legyen minden nap sikerélménye!

Azt hiszem, pedagógusként akkor tehetünk legtöbbet a gyerekekért, ha erősítjük benne azt, hogy nem kell mindenben jónak lennie! Elég, ha dolgozik, igyekszik: nem adja fel. Legyen gyorsan túl a nemszeretem feladaton. Ne keserítse el a kudarc, hanem erősítse a tudat, hogy értékelik mások azt, amit ő szeret csinálni.

A szülőket is erre biztatom. Igenis, szükséges, hogy a gyerekek minél hamarabb megismerkedhessenek egy-két hangszerrel, kipróbáljanak egy táncot, megtanuljanak úszni, sportoljanak valamit - bármit. Hátha megkedveli. És nagyon örülök, hogy egy sor szakkör már az iskolában elérhető: nem kell menni sehova, nem kell utazni, nem kell keresgélni - csak kipróbálni.

Szerintem itt kezdődik a tehetség. Ha a gyerek azt látja, érdemes valamibe plusz munkát, energiát fektetni. Hogy öröm a fejlődés, értékes a zene, euforikus érzés önti el edzés közben - után.
 

Mutassunk gyerekeinknek lehetőségeket, biztassuk őket!

Nem kell mindig kiválónak lenni. Nem cél az elsőség, a verseny. Sokkal inkább megőrizni a lelkesedést, kitartani – és áldozatot vállalni a céljainkért.
Én minden szülőt arra biztatok, hogy ha teheti, áldozzon az idejéből, energiájából arra, hogy a gyerekének lehetőségeket mutat. És ha a gyerekük aztán valamiben tehetségesnek mutatkozik, akkor kell eldönteni, mekkora áldozatot tud vállalni egy család, hogy a kisgyerek elindulhasson egy úton, ami talán a siker felé vezet.

És közben arról álmodozom, hogy a nem is olyan távoli jövőben ezek a lehetőségek már nem csak külön foglalkozások keretében lesznek elérhetőek, hanem be lehet őket építeni a délelőtti tantervekbe (például táncóra tornán, szolfézs énekórán). Ugye, milyen jó lenne, ha ez minden iskolában megvalósulhatna?

Szerző: Pintérné Mirza Anna
Fotó: pixabay, freepik/freepik