Nagyon fontos hogy megtanítsuk gyermeküknek, hogyan kezelje félelmeit, haragját, szomorúságát, hiszen ezek a mindennapok velejárói, nem tudunk tartósan megszabadulni tőlük. Szakértőnk írása a gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlesztéséről. Nagyon fontos hogy megtanítsuk gyermeküknek, hogyan kezelje félelmeit, haragját, szomorúságát, hiszen ezek a mindennapok velejárói, nem tudunk tartósan megszabadulni tőlük. Habis Melinda, klinikai szakpszichológus szakértőnk írása a gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlesztéséről.

További hasznos tudás, hogyan kell megoldanunk a másokkal való konfliktusainkat. Azzal, hogy gyermekünknek segítünk felismerni az érzelmeit, megengedjük neki, hogy tudatosuljon benne, kicsoda is ő valójában, ezáltal segítünk neki kibontakoztatni saját személyiségét.
 

Figyelj a gyermek jelzéseire, próbáld megérteni

Ahhoz, hogy fejleszteni tudjuk gyermekünk érzelmi intelligenciáját, a sajátunkon is dolgoznunk kell. Gyermekeink ugyanis lelki életünk tükrei, szembesít minket a korlátainkkal. Érzelmileg intelligensnek lenni azt jelenti, hogy képesek vagyunk szeretni és változni életünk során. Ha tetszik, ha nem, ehhez szükségesek a nehézségek, melyek kibillentenek bennünket az egyensúlyunkból.

Mi az, ami segít gyermeknevelési nehézségek esetén?
Értsük meg, hogy a gyermekünk mit él át! Ha a gyermek már egy kicsit nagyobb, akkor figyelmesen kell hallgatnunk, és komolyan kell vennünk, amit mond. Kérdezzük meg tőle helyzettől függően: mi történt, mitől keseredett el vagy éppen mitől fél.

Lehet, hogy egy felnőtt számára az indoklásai furcsának tűnnek, de ennek ellenére meg kell próbálnunk megérteni a szempontjait. Képzeljük magunkat az ő helyébe! Nézzük a dolgokat az ő szemével, hallgassunk az ő fülével és gondolkodjunk el a fejével! A gyermekünk ugyanis minden furcsa vagy oda nem illő viselkedésével szokatlan reakciójával közölni akar valamit. Ezek mögött érzelmek és szükségletek vannak, melyeket meg kell értenünk.

Elakadt érzelmek
Az olyan szélsőséges viselkedések, mint például az agresszió vagy a túlzott passzivitás (félénkség) mindig elakadt érzelmeket takarnak. Azt a frusztrációt, amit a gyermek nem tud megfogalmazni, kiabálással, sírással vagy dühkitöréssel fogja levezetni. Ha nem értjük meg a segítségkérését, könnyen testi betegségekben nyilvánulhat meg a lelki feszültsége. A visszatérő gyulladások, ekcémák, allergia, evészavarok, bepisilés vagy a tanulási problémák ugyanis mind-mind segélykiáltások.

Amíg a gyermek problémája meg nem oldódik, meg fogja ismételni a üzenetküldést többféle formában, többféle tünet kísérletében. Egészen addig, ameddig meg nem kapja a kívánt válaszreakciót.

A hiszti annak jele, hogy a gyermek szenved
Ha Önt, mint szülőt egy viselkedés meglepi, feldühíti, ha fia vagy lánya túlzott reakciót produkál (pl. állandóan szembeszegül), vagy más tünetet mutat, minden esetben tegye fel magának a kérdést: "Mit akar mondani a gyermekem?" Ha sikerül dekódolnunk, valójában milyen szükséglet rejtőzik a szokatlan viselkedés mögött, jöhet a következő kérdés. "Mit szeretnék én üzenni neki?" A hiszti annak jele, hogy a gyermek szenved.

Rongálás vagy üzenet?
Persze ha egy gyerek összefirkálta a falat, vagy szétvágta a ruhánkat, hogy babaruhát készítsen, akkor nem feltétlen kell üzenetet keresnünk. És az sem mindegy, hogy 3 évesen vagy 8 évesen csinálja ugyanezt. A fiatalabb gyerekek nem tudják, hogy vannak nehezen helyrehozható tettek, nem értik még, hogy nekünk fontos volt a szétvágott blézer. Ha 8 évesen teszi ugyanezt csemeténk, annak már valószínűleg valamiféle megfejtendő oka lehet.

Amennyiben valamilyen szép dolgot készít, mégis érdemes megdicsérnünk a kreativitását. Ezután persze tegyük hozzá, hogy legközelebb ne a falon, hanem inkább egy papírdarabon élje ki azt!

Olvasd el ezt is!
Hogyan legyünk türelmes, következetes szülők? »

Elvileg minden gyermeknek két szülője van, tehát dupla esélye van rá, hogy pozitív tartalmú üzeneteket kapjon. Ha a párunk megsérti a gyermek érzéseit, nyugodtan mondjuk el, hogy mit érzünk. Álljunk ki bátran a gyermekünk mellett és osztozzunk a fájdalmában! Fogadjuk el azt is, ha a párunk ilyenkor megvédi magát. Mindenki tévedhet, vagy mondhat olyat, amit nem gondolt igazán komolyan.
 

Hogyan fejlesszük gyermekünk társas készségeit, empátiáját?

1. A szülői példamutatás
A gyermek sokat tanulhat abból, ha megállapítja, hogy az embereknek más és más a nézőpontja. Hiszen ilyen esetekben lehet vitatkozni és együtt megoldani a konfliktusokat. Nem érdemes azonban versenyezni azon, hogy ki a jobb szülő, sem pedig egyéb nézeteltéréseinket belekeverni a gyermeknevelésbe.

A szülőknek persze kölcsönös tisztelettel kell megbeszélnünk azt, amiben nem értenek egyet. Így megtanítják a gyermekeinknek, hogyan élhetnek együtt valakivel és szerethetik őt akkor is, ha bizonyos dolgokról másképp gondolkodnak.



Előfordul, hogy eltitkolunk valamit a gyermekünk előtt, vagy elfedjük a valóságot annak érdekében, hogy elsimítsunk egy konfliktushelyzetet? Betartjuk a szabályokat és a törvényeket? Ha nem, ne csodálkozzunk ha gyermekünk sem fogja megtenni! Mi magunk mennyire örülünk az életnek? Azzal foglalkozunk, amit nem szeretünk? Benne maradunk egy rossz házasságban?

Gondoljunk bele, hogy ezzel milyen üzenetet közvetítünk a gyermekünknek a munkánkkal, a szerelemmel vagy az önmegvalósítással kapcsolatban. Gondolkodjunk el a saját motivációinkon! Miért döntünk úgy, ahogyan? Biztosan szükséges azon harcolunk a gyermekünkkel, hogy megegye a kelbimbót?

2. Harc helyett együttműködés
Minden szülő kötelessége felismerni és elismerni a saját szükségleteit, és azokat a lehetőségekhez mérten kielégíteni. A gyermekkel való együttműködés pedig hosszútávon hatékonyabb, ha mindkét fél őszintén kimondja, hogy mire van szüksége és kölcsönösen tisztelik egymást.
Nem akar a gyerek időben lefeküdni? Mondjuk el neki, hogy ez már a szülők ideje, és nem fogunk vele foglalkozni.

3. Legyünk őszinték önmagunkhoz és másokhoz
Egyszerűen fogalmazzuk meg a saját szükségleteinket - mindenféle fenyegetőzés nélkül. Ha hallgatunk a saját szükségleteinkre, az segít felmérni a helyzetet és megfelelő módon reagálnunk. Ha elfojtjuk saját, gyermekkorunkkal kapcsolatos érzéseinket (vagy azt állítjuk, jaj, de boldog volt a fiatalságom - ami nyilván túlzás, hiszen bizonyára voltak benne nehézségek is) akkor nem tudjuk megérteni, hogy mire van szüksége a gyermekünknek.

Ilyenkor vagy kivetítjük a saját szükségleteinket - melyek nyilván túlzottak -, vagy tagadni fogunk minden gyermeki szükségletet, hogy ne érezzük a saját szenvedésünket. Ha a szülő elfogadja a saját érzelmeit és figyel a saját szükségleteire, vigyáz a párkapcsolatára, a régi sérüléseit begyógyította, akkor képes lesz felismerni és kielégíteni gyermeke szükségleteit is.

Azt azonban ne felejtsük el, hogy ahogyan a gyermekünk nő, úgy változnak a szükségletei is. Szülőként tehát folyamatosan alkalmazkodnunk kell. Ez pedig különösen nehéz, ha elfojtottuk a saját gyermekkorunkat! Csak akkor leszünk képesek jó szülővé válni, ha begyógyítottuk saját régi sebeinket.

4. Nevelési célok és korlátok - Milyen felnőttet szeretnénk nevelni gyermekünkből?
Fontos tisztáznunk, hogy mik a céljaink a gyermeknevelésben. Ha mi bántjuk a gyermeket, akkor mások is fogják, vagy ha önálló gyermeket akarunk nevelni, akkor nem várhatjuk el, hogy a gyermekünk folyamatosan engedelmeskedjen. Tanítsuk meg inkább tárgyalni és érvelni!

Egy gyermek szükségleteit tisztelni nem azt jelenti, hogy mindent megengednünk neki, vagy hogy sosem mondunk nemet! Sokkal inkább, hogy úgy mutatjuk ki az érzéseinket, hogy közben vigyázunk a kapcsolatunkra, és egyértelmű korlátokat szabunk. Akármennyire haragszunk is éppen, nem kiabálunk, vagy verekszünk.

Ha például a gyerek eltör egy tányért, akkor elmondjuk, hogy azért vagyunk szomorúak/dühösek mert ez számunkra kedves volt, tönkrement (stb.), nem pedig pusztán leszidjuk vagy ügyetlennek nevezzük. Akkor csak a saját magába vetett hitét vennénk el tőle és ezzel nem csak rossz érzést okozunk neki, hanem a jövőben is nagyobb valószínűséggel fog hibázni.

Ha egy gyerek értékesnek érzi magát, akkor figyel a többi emberre és a tettei következményeire is. Nem azért viselkedik jól, mert fél attól, hogy rosszat tesz (megbüntetik), hanem azért mert felelősségteljes ember és tiszteli mások érzéseit.

Szerző: Habis Melinda szakpszichológus
Fotó: Freepik/freepik