Már a kezdetektől érdemes beszélgetni a gyermekeddel, meghallgatni gyermeki csacsogását, mert ezzel megalapozod azt, hogy később is szívesen fordul majd hozzád, ha baj, öröm, csalódás éri vagy szívesen beszámolna a napja történéseiről. Blogger szerzőnk írása. Már a kezdetektől érdemes beszélgetni a gyermekeddel, meghallgatni gyermeki csacsogását, mert ezzel megalapozod azt, hogy később is szívesen fordul majd hozzád. Minderről anyuka blogger szerzőnk, Kerékgyártó Andrea is mesélt egyik blogbejegyzésében:

A minap a boltban vásárlás közben Fanni azt ecsetelte, hogy vércseppek voltak az iskolai vécén. Aztán előadta hogyan guggol a vécé fölé, hogy a feneke ne érintse a deszkát.

Egy hölgy mosolyogva hallgatta Fanni színes beszámolóját, majd megjegyezte: "De jó, hogy ennyi mindent elmesél!"


(illusztráció)

Valóban, sokszor hallok anyukákat panaszkodni, hogy a gyerekük semmit nem mesél arról, mi történt az oviban vagy a suliban. Volt, aki meg is kérdezte, hogyan csinálom, hogy én mindig mindenről tudok.

Fanni kicsi kora óta mindent elmesél. Az oviból hazafelé mindig végigbeszélgettük az utat, most pedig ahogy kijön a suliból részletesen beszámol az aznapi eseményekről és otthon esténként az apukájával is átbeszélik mi történt a nap folyamán.

Ovis korában még én kérdezgettem, hogy kivel és mit játszott aznap, mit ebédelt, milyen kellemes vagy kellemetlen élmény érte. Aztán szép lassan megtanult magától mesélni. Ez most, hogy iskolás lett, különösen fontos. Itt már nincs meg az a védőburok, mint az oviban, sokkal több negatív élmény érheti, ami akár életre szóló sérüléseket okozhat a lelkén.

Tegnap például elmesélte, hogy az egyik gyerek azzal szórakozott az udvaron, hogy lerángatta egy kislány nadrágját, úgy hogy kint volt a csupasz feneke. Aztán hozzátette, hogy az ő pólóját fel akarta rántani, de ő ellenállt. A kislány, aki az incidenst elszenvedte egy aprócska, törékeny kis teremtés. Nem tudom, hogyan élte meg a történteket vagy hogy elmesélte-e otthon. Csak remélni tudom, hogy igen.

Fannival elbeszélgettünk arról, hogy ez a szituáció milyen bántó, és hogy ezt nem szabad eltűrniük. Ha még egyszer ilyesmi előfordul, azonnal szóljanak a tanító néniknek.

Sajnos rengeteg atrocitás érheti a gyerekeinket, amíg oviban vagy iskolában vannak. Ezektől nem tudjuk őket megvédeni, de ha otthon elmesélik, tudunk nekik segíteni feldolgozni vagy komolyabb incidens esetén lépéseket tudunk tenni.

Fontos hát, hogy már ovis korban sokat beszélgessünk a gyerekünkkel, hogy természetes legyen számára, hogy mesél. Figyeljünk oda a mondandójára, lássa rajtunk, hogy valóban érdekel, hogy kivel játszott és milyen gyümölcsöt evett aznap.

Nemrég összefutottam egy ismerősömmel, aki három kamaszlányt nevel. Amikor megkérdeztem, hogy nehéz-e velük, azt felelte, egyáltalán nem. Kicsi koruk óta mindent megbeszélnek, és ez most sincs másként. Mindent tud róluk, mindenben kikérik a tanácsát.

Remélem, ez nálunk is így lesz, én mindenesetre mindent megteszek annak érdekében, hogy Fanni továbbra is azzal fogadjon: "Anya, alig várom, hogy elmeséljem, mi történt ma!"
 

Így tanul meg jól beszélni, beszélgetni a gyerek

Bár manapság nagy szerepe van az online világnak, azért továbbra is érdemes megtanítani a gyermekedet arra, hogy minél hatékonyabban és választékosabban tudja átadni a mondandóját egy másik embernek. Hogy miként? Egy korábbi cikkünkben összeszedtünk 8 tippet, ezekből mutatunk most hármat:

1. Teremts szemkontaktust
Bár magától értetődőnek tűnik, ám sokak számára mégsem az. Sajnos a szülők is gyakran belebújnak a telefonunkba, rámerednek a laptopra, főznek, takarítanak, kocsit szerelnek, vagy valami más fontosat csinálnak, amikor a gyermekük mondani akar valamit. Ilyenkor is lényeges, hogy ne úgy figyelj oda, hogy közben nem is nézel rá, hanem függeszd fel az aktuális tevékenységed, és teremtsd meg a szemkontaktust. Ezzel egyrészt egyértelműen jelzed neki, hogy most teljesen rá és a mondandójára koncentrálsz - másrészt megtanítod arra is, hogy ő is hasonlóképpen kommunikáljon másokkal.

2. Hallgasd meg félbeszakítás nélkül
Azzal, hogy megteremted a szemkontaktust, máris sokat tettél annak érdekében, hogy valóban csak a gyermekedre koncentrálj. Ráadásul azzal, hogy csak rá figyelsz, könnyebben tudsz együttérző is lenni. Hallgasd meg türelmesen, mit szeretne mondani a gyermeked, és ne szakítsd félbe kérdésekkel, ítélkezéssel vagy kioktatással. Élvezd, hogy rád bízza a gondolatait, hogy van bátorsága elmesélni, ami vele történt, és hagyd, hogy szavai leülepedjenek benned. Ha azt látja, hogy megőrzöd a higgadtságod és bölcsen végighallgatod, ő is könnyebben lesz őszinte, ráadásul elsajátítja a hallgatás, meghallgatás művészetét is - hogy miként kell egy-egy beszélgetés során nem csak a magunk történeteit hangoztatni, hanem a másik mondandója felé is kíváncsisággal fordulni.

3. Tanítsd meg neki az udvarias társalgást
Sokan elmondták már, hogy a gyerek nem a szavaidból, hanem a példádból tanul, ez a kommunikációnál is így van. Ha azt látja, hogy kedves vagy az eladókkal, pénztárosokkal, nem üvöltöd le a pincér fejét, csak mert valamit elfelejtett, akkor hidd el, ezt a gyermeked is elsajátítja tőled. Persze rögtön megjegyzi a gyerek a kicsúszott csúnya szavakat is, de az udvariassági formulák is elraktározódnak benne (legfeljebb időbe telik, amíg használja is őket).

Még további 5 tippünk van, hogyan taníthatod meg gyermekedet kommunikálni, kattints ide és olvasd el a cikkünk folytatását »

Forrás: Facebook/Lányomnak az életről; Szülők Lapja
Fotó: Freepik/prostooleh