Egy gyermek érkezése a családba nagyon sok változást hoz. S így van ez minden újabb és újabb gyermek érkezésénél is, amikor 3 fős családból 4 főssé, vagy nagycsaláddá leszünk. Mégis talán a legnagyobb mérföldkő az első gyermek érkezése. Hiszen meg kell tanulnunk anyává és apává lenni, majd ezekben a szerepeinkben újra megtanulni egymással a kapcsolódást…

A baba, különösen az első gyermek érkezésével minden megváltozik. Már az érkezésének korai időszaka - legyen ez a várandósság, vagy örökbefogadás esetén a várakozás - egy olyan időszak, amelyben már hangolódunk a lelkünkben valami másra, valami újra, amiről fogalmunk sincs, hogy milyen lesz.

Megváltoznak az életkörülmények, a napi ritmusunk, a mindennapok rutinja, a szokásrendszerünk, a kapcsolataink.
Családdá válunk, amiről még nincs korábbi tapasztalatunk. Bizony új szerepeket kell tanulnunk, eddig ismeretleneket. S nem csupán az anyait és apait. A gyermek érkezésével a maga természeténél fogva változik a kapcsolatunk minősége a szüleinkkel, (akik ugyancsak tanulnak nagyszülővé lenni), a barátainkkal, a párunkkal. Más lesz a párkapcsolat, az is átalakuláson megy át. Erről pedig ritkán beszélünk, viszont hasonlóan más életciklus váltásokhoz, a gyermek érkezése is új feladatok és kihívások elé állítja a párkapcsolatot.

Valljuk be, a közhiedelemben a kisbaba érkezése körüli időszak le van öntve egy rózsaszín cukormázzal. „Életed legszebb időszaka”, „otthon lehetsz ezzel a gyönyörű babával”, „Semmi dolgod sincs”, „Pihenj sokat a baba mellett”, „Kis gyerek kis gond…”, „Ne törődj semmivel, dolgoznod sem kell, élvezd ezt az időszakot.” S akiknek gyermeke van, jól tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű. Természetesen csoda egy baba érkezése, viszont sok az eddigi ismeretlen teher sok feszültséget, stresszt, szorongást rejthet magában. S a legtöbb édesanyában, amikor megjelennek a rossz érzések, a bizonytalanság, még társul mellé egy nagy adag lelkiismeretfurdalás is, hogy "másoknak bizonyára tényleg gondtalan és pazar boldogság, csak én vagyok ilyen nyomorult". 

Mert igen nyomorultnak érzi magát a fiatal anya, ha nem sikerül a szoptatás, nehéz a napi rutin, fárasztóak az éjszakák, ha a gyermeket nem tudom megnyugtatni, ha sokat sír, ha nem alszik, ha nem úgy eszik, ha nem úgy indul a mozgásfejlődése, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Szerencsétlennek, bizonytalannak, inkompetensnek, fáradtnak, kimerültnek, csalódottnak, tehetetlennek érzi magát. S bizony helye van ezeknek a rossz érzéseknek! Hogyne lenne. Akár még a veszteség érzésének, a gyásznak is. Hiszen a baba érkezésével mennyi mindent elveszítünk; az addig bevált mindennapunkat, az addigi párkapcsolatunk minőségét, a barátainkat (egy időre távolabb kerülnek, és van, akiket valóban el is veszíthetünk), a ritmusunkat, egy időre a „szabadságunkat”, hiszen már nem akkor és oda megyünk el otthonról egy kisbaba mellett, ahová korábban.

A párkapcsolatra is nagy hatással van. Kevesebb ideje marad a párnak egymásra, a fáradtság és kimerültség, a csalódottság természetesen ide is hatással van. Egy időre lehetséges, hogy csökken az intimitás, kevesebbek lehetnek a szexuális együttlétek, a feleség már nem feltétlenül tud az a feleség lenni, aki korábban. Kevesebb idő jut a lakásra, a finom ételek készítésére, s a férjére is. Több lehet a veszekedés, a nézeteltérés, a baba nevelésével kapcsolatban és a mindennapi élet szervezésében egyaránt. Erősen magában rejti ez az időszak a kapcsolati krízis lehetőségét.


Mégis mit tehetünk?

1. Véleményem szerint az első és legfontosabb, hogy beszéljünk róla itt a médiában is minél többet. Hozzuk le a baba érkezése időszakának elképzelt változatát ide a földre, a valóságba. Annak a tudatosítását, hogy bizony ez egy nehéz időszak, egy normatív krízis (természetes krízis), amit különbözőképpen tudunk megoldani, és teljesen rendben van, ha nehéz.

2. Beszélgessünk a párunkkal is minél többet! Fejezzük ki az érzelmeinket és szükségleteinket egymás felé (a kevésbé vállalhatóakat is)!

3. Fogadjuk el a negatív érzelmeinket, mert helyük van ebben a változásban.

4. Tudjunk segítséget kérni! (Barátnőtől, anyatárstól, apatárstól, nagyszülőtől…)

5. Keressük meg a saját erőforrásainkat, és szánjunk időt magunkra a gyermek nélkül is! (Egy olvasásra, sétára, mozgásra, zenehallgatásra, barátokkal való beszélgetésre.)

6. Ha úgy érezzük elakadtunk, bátran kérjük szakember segítségét, akár pár-, akár egyéni terápiában, segítő beszélgetésben.

7. Engedjük el a tökéletes anya, apa, és tökéletes család elvárásainkat magunkkal szemben! Az "elég jó" pont elegendő!

Kedves édesanyák és édesapák! Vigyázzatok magatokra és a kapcsolatotokra. Minden változik a baba érkezésével, nem ragadhatunk abba bele, hogy "régen más volt", vagy hogy "most miért nem úgy történnek a dolgaink, mint korábban". Be kell, hogy lássuk, hogy ez az újratervezés időszaka, s mint minden más életciklus-váltásban, ha kellő rugalmassággal és nyitottsággal állunk ebbe az átalakulásba, valóban sokat kamatozhatunk belőle mi is, gyermekünk is, és számos fejlődési lehetőséget rejt magában, önismeretünkben és párkapcsolatunkban egyaránt.
 

Forrás: F. Csikós Szilvia mentálhigiénés szakember
Fotó: Freepik