Mi is sokat írtunk már arról, hogyan lehet felismerni, ha valaki ADHD-s, hogyan lehet kezelni, és arról is, hogy milyen előnyei vannak annak, ha valaki ADHD-vel él. Arról viszont mindenhol kevesebb szó esik, hogy mit éreznek az ADHD-s gyerekek, akik nap mint nap azzal szembesülnek, hogy a környezetük nem érti meg őket, esetleg rossznak, neveletlennek titulálják őket. Lendvai Emese, aki maga is 3 ADHD-s gyermek édesanyja, most erről mesél:
Az ADHD-s gyerekek mindennapjaiban szinte állandó szereplő a kritikával való találkozás. „Miért nem figyelsz?”, „Ezt már százszor megbeszéltük!”, „Már megint elfelejtetted…?” – sokszor nem is feltétlenül rossz szándékból, hanem rutinszerűen hangzanak el ezek a mondatok. Csakhogy az ADHD-s gyerek agya már így is naponta rengeteg kudarcélményt gyűjt, amit aztán könnyen magára vonatkoztat: „Megint biztos én vagyok a rossz.”
A kommunikációnk apró változtatásai óriási különbséget hozhatnak abban, hogyan látja magát a gyerek. Nem kell cukormáz, és nem kell mindent elnézni, csak más fókusz, más hang, más keret.
Hogyan kommunikálj egy ADHD-s gyerekkel?
1. Válaszd el a gyereket a viselkedéstől
A gyerek nem rossz, hanem a viselkedés okoz gondot. Pl. „Nem tetszik, amit most csinálsz” – ahelyett, hogy: „Rosszul viselkedsz.” Vagy: „Ez a feladat nehéz volt most neked. Nézzük meg együtt, mi csúszott el.” – nem pedig: „Már megint elrontottad.” Ez segít abban, hogy a gyerek ne a saját értékességét érezze támadás alatt.
2. Figyelj a hangodra és a mimikádra
Az ADHD-s gyerekek extrán érzékenyek a nonverbális jelzésekre. Egy sóhaj, egy „naaa”, egy szemöldökráncolás, egy türelmetlen kézmozdulat sokkal mélyebben hat, mint gondolnánk. Sokszor ezek miatt érzik azt, hogy csalódást okoznak. Ha érzed, hogy elfogy a türelmed, előbb vegyél egy levegőt, és csak utána reagálj.
3. Adj iránymutatást, ne csak tiltást
A „Ne rohangálj!”, „Ne zavarj!”, „Ne légy hangos!” mondatok önmagukban nem segítenek, csak bűntudatot keltenek. Jobban működik pl. a „Bent sétálunk, de ha mozogni szeretnél, átmehetünk a folyosóra.” Vagy: „Most halkabban kell beszélni, de ha valamit izgatottan akarsz elmesélni, kimehetünk a másik szobába.” A gyerek érzi: nem ő a probléma, hanem a helyzet illemszabályai.
4. Adj neki magyarázatot a saját működésére
Ha egy gyerek megérti, hogy pl. a nem elég dopaminja miatt nehéz neki figyelni, tervezni, várni vagy váltani, akkor nem azt éli meg, hogy hibás.
Ilyenkor nem „én vagyok béna”, hanem „az agyam így működik, és tanulok vele bánni”. Ez az önbizalom alapja.
5. Használj empatikus keretet
Két verzió között óriási különbség van: „Miért nem tudsz már egyszer időben elkészülni?”, illetve „Látom, ma nehezen indult a reggel. Segítsek összeszedni a lépéseket?” A gyerekben nem indul be a szégyenreakció, sokkal inkább az együttműködés.
6. Mondd ki, hogy a hibák rendben vannak
Az ADHD-s gyerekek gyakran túlreagálják a hibáikat, mert megszokták, hogy ezért mindig jön valami kellemetlen visszajelzés. Érdemes időről időre kimondani: „Nincs baj, ha hibázol.”, „Mindannyian szoktunk tévedni.” vagy „A hibákból tanulunk, ez teljesen oké.”
7. Dicsérj konkrétan és gyakran
Ne azt mondd: „Ügyes vagy.” Hanem: „Nagyon tetszett, ahogy megpróbáltad újra.”, „Szuper volt, hogy szóltál, mielőtt elfáradtál.” vagy „Észrevettem, mennyit dolgoztál érte.” Ez az önbizalmat építi, nem pedig a teljesítménykényszert.
Szerző: Lendvai Emese - tanár, ADHD coach
Fotó: Freepik
