Egyes gyerekeknek meggyűlik a baja a ruhacímkékkel, varrásokkal, zavarják a vízcseppek, egyes ételek, textúrák, vagy akár az emberi érintést is nehezen viselik. A köznyelvben „szenzorosságnak” ismert jelenség egy neurológiai állapot, amelyben az agynak nehézségei vannak az érzékszerveken keresztül érkező információk fogadásában és az arra történő reagálásban. Virágh Hajnalka, neurofeedback tréner és ADHD terapeuta gyakorlati tanácsokat osztott meg velünk annak kapcsán, hogyan segíthetünk fokozottan érzékeny gyermekünknek.

Amikor a lányom kicsi volt, volt egy különös szokása: addig nem ette meg a levest, amíg az egyetlen darab répát ki nem vettük belőle. Nem számított, milyen finom volt a leves, a répa jelenléte egyszerűen elviselhetetlen volt számára. Ugyanez történt, amikor egy új plüssállatot vagy egy gyönyörű új ruhát kapott. Bármilyen aranyos volt a plüss, az első dolga mindig az volt, hogy megkérjen minket, vágjuk le róla a címkét. A ruha is csak akkor lehetett tökéletes, ha nem volt rajta zavaró címke.

Ez a fajta viselkedés – amit akkor még nem igazán értettünk – valójában a szenzoros érzékenység egy formája volt, ami gyakori az ADHD-s gyerekeknél. Ha a Te gyermeked is hasonló dolgokkal küzd, ne aggódj, nem vagy egyedül.

Az alábbiakban megosztok néhány tippet és stratégiát, amelyek segíthetnek abban, hogy ezek a gyerekek jobban megbirkózzanak az érzékszervi ingerekkel.

A szenzoros érzékenység gyakori kihívás az ADHD-s gyerekeknél. Lehet, hogy egyes zajok túl hangosnak, egy bizonyos textúrájú étel kellemetlennek vagy bizonyos ruhák érintése zavarónak tűnnek számukra. Ezek a helyzetek gyakran nehézségeket okoznak a mindennapokban, de megfelelő stratégiákkal és türelemmel segíthetünk a gyerekeknek abban, hogy jobban megbirkózzanak ezzel a kihívással.

Nézzük meg, milyen módszerekkel támogathatjuk őket!

1. Lépésről lépésre haladjunk

A szenzoros érzékenység leküzdése hosszú folyamat lehet, de a fokozatos hozzászoktatás sokat segíthet. Ha például egy gyermek érzékeny bizonyos ételek textúrájára, érdemes apró lépésekben bevezetni az új textúrákat. Először csak megérinteni vagy megkóstolni egy kis darabot, majd fokozatosan növelni a mennyiséget. Ugyanez vonatkozik a hangokra, ruhákra és más érzékszervi ingerekre is.

2. Érzékszervi támogatás és eszközök használata

Az érzékszervi eszközök, mint például fülvédők a hangos helyzetekhez, speciális ruhák vagy textíliák a bőrrel való érintkezéshez, illetve nyugtató székek vagy hinták, sok ADHD-s gyermek számára megkönnyíthetik a túlérzékenységgel való megküzdést. Ezek az eszközök segítenek abban, hogy a gyerekek kényelmesebben érezzék magukat, és kevésbé legyenek túlterhelve az érzékszervi ingerektől.

3. Szenzoros diéta kialakítása

A "szenzoros diéta" egy olyan napi rutin, amely kifejezetten az egyes érzékszervek igényeire épül. Ez magában foglalhat különböző tevékenységeket, amelyek elősegítik a szenzoros rendszerek harmonizálását. Például egy szenzoros diéta tartalmazhat ugrálást, hintázást, gyúrást vagy bármilyen olyan fizikai tevékenységet, amely szabályozza az érzékelési ingereket és segíti a gyerekeket az egyensúly megteremtésében.

4. Szenzoros szoba vagy sarok létrehozása

Otthon vagy az iskolában érdemes egy olyan szenzoros teret kialakítani, ahol a gyerekek visszavonulhatnak, ha túlterheltek az érzékszervi ingerek miatt. Ez a tér lehet nyugtató színekben berendezett, puha párnákkal, stresszoldó játékokkal vagy egy hintával, ami megnyugvást biztosít számukra. Egy ilyen hely lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek pihenjenek és újra összpontosíthassanak.

5. Pozitív megerősítés

Fontos, hogy amikor egy gyermek képes megbirkózni egy szenzoros kihívással, megkapja a pozitív visszajelzést és megerősítést. Ez lehet egyszerű szóbeli elismerés vagy egy jutalom, ami motiválja a gyereket további haladásra. A sikerélmények növelhetik az önbizalmat, és segíthetnek a szenzoros érzékenység kezelésében.

6. Türelem és rugalmas megközelítés

A szenzoros érzékenység kezelése nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy a szülők és tanárok türelmesek legyenek, és megértsék, hogy minden gyermek egyedi tempóban fejlődik. Rugalmasan alkalmazkodjunk a gyermek igényeihez, és ne erőltessünk rá olyan helyzeteket, amelyekben még nem érzi magát komfortosan.

7. Szakértői segítség igénybevétele

Ha a szenzoros érzékenység jelentős mértékben megnehezíti a gyermek mindennapjait, érdemes szakértői segítséget igénybe venni. Egy ergoterapeuta vagy szenzoros integrációs szakember olyan specifikus technikákat és terápiákat kínálhat, amelyek segítenek a gyerekeknek megbirkózni a szenzoros túlterheléssel.

Összegzés

Az ADHD-s gyerekek szenzoros érzékenysége kihívást jelenthet, de megfelelő támogatással és türelemmel segíthetünk nekik abban, hogy jobban kezeljék az érzékszervi ingereket. A fokozatos hozzászoktatás, az érzékszervi eszközök használata, valamint a pozitív megerősítés mind segíthetnek abban, hogy a gyerekek kényelmesebben és magabiztosabban érezzék magukat a mindennapokban. 

 

Tudd, hogy elismerjük a munkádat, amit a gyermekedért teszel, mert az ADHD-s gyereket nevelő szülők igazi hősök!

 

Szerző: Virágh Hajnalka, neurofeedback tréner, ADHD Életmód Tanácsadó és Terapeuta
Fotó: Freepik