Miért jó, ha testvére születik egy kisgyereknek? Mit nyújtanak egymásnak a testvérek? Mitől függ, hogy a gyerekek később jó testvérek lesznek-e? A testvérek közötti kisebb-nagyobb korkülönbségekről pszichológus szakértőnket kérdeztük. Minden szülő arra vágyik, hogy gyermekei szeressék egymást, és felnőttkorukban is számíthassanak egymásra. Ilyenkor jó lenne tudni, mekkora szerepet játszik ebben a testvérek közötti korkülönbség.

Elöljáróban annyi biztosan elmondható, hogy a jó testvérkapcsolat nem feltétlenül egy ideális korkülönbségen múlik, számtalan egyéb tényező is befolyásolja - vallja dr. Árvainé Koczok Márta pszichológus.

Miért jó, ha testvére van gyermekünknek?
Álljanak itt meggyőzésképpen Jeffrey Kluger (A testvér-hatás: Mit fed fel rólunk a testvéreinkkel való viszonyunk c. könyv szerzőjének) gondolatai:
„Születésünktől kezdve testvérünk a társunk is egyben. Együtt veszünk részt az élet különféle kalandjaiban, szerepmodellé válik számunkra, és vigyáz is ránk. Veszekszik velünk, megvéd bennünket, ösztökél, gyötör minket. Játszótársunk, tanácsadónk, hol irigyeljük, hol büszkék vagyunk rá! A testvérek megtanítanak bennünket arra, hogyan kell a konfliktusokat rendezni, kapcsolatokat kialakítani és megszakítani. A lánytestvérek bevezetik fiútestvéreiket a lányok titokzatos világába. A fiútestvérek a fiúkkal kapcsolatban világosítják fel a lánytestvéreket. A nagyobbak a kicsik mentoraivá válnak, a kicsik a nagyokat óvatosságra tanítják. És nem utolsósorban, „amikor a szülők már kilépnek a mindennapok világából, a testvérek akkor is velünk, mellettünk maradnak.”

Az biztos, hogy testvérünktől olyan dolgokat tanulhatunk, kaphatunk, melyek egy életre meghatározóvá válnak. A gyerekek egymástól mást, és máshogyan tanulnak! Ezt érdemes észben tartani.



A kis korkülönbség (1-2,5 év) előnyei, hátrányai
Az időben gyorsan egymás után születő gyerekek - főként, ha egyneműek - gyakran igazi barátokként nőnek fel. Kevésbé jellemző rájuk a testvérféltékenység. Sok közös tevékenységben vesznek részt, hasonló élményeik révén több a közös élményük.

Fontos tudni, hogy a szülők számára ilyenkor a kezdeti időszak fizikailag és lelkileg rendkívül megterhelő lehet. A gyerekek folyamatosan igénylik a figyelmüket, szeretetüket. Sokszor az óvodáskorú, vagy annál fiatalabb gyermekek párhuzamos gondozása, a korai gyermekkori betegségekkel terhelt időszakok átvészelése komoly kihívás a párkapcsolat számára is.

Ám ha a kezdeti nehézségeken sikerült túljutni, és kialakult egyfajta rutin a mindennapokban, a két (vagy több) hasonló korú gyermekkel egyre izgalmasabbá, egyre kényelmesebbé válik az együtt töltött idő.

A közepes korkülönbség (3-4 év) előnyei, hátrányai
Sok szülő a testvér vállalásával megvárja, míg elsőszülött gyermeke óvodáskorú lesz. Úgy gondolják, amíg a nagy oviban van, addig tudnak a picivel foglalkozni, az ovis már úgyis más gyermekek társaságára vágyik.

Sajnos a helyzet nem ilyen egyszerű. A nagy ilyenkor sokszor úgy érzi, hogy őt azért adják be az oviba, mert nem szeretik eléggé. A testvérféltékenység fokozottabban jelentkezhet a mellőzés érzése miatt. Kifejezetten haragudhat a kistesóra, hogy ő otthon lehet anyával.

Ugyanakkor még ebben az életkorban megvan annak a lehetősége, hogy barátként is tekintsenek egymásra. Kamaszkorban jelentkezik feltűnőbben a korkülönbség, aztán felnőttkorukra újra egymáshoz érhetnek.

A szülő számára könnyebbnek tűnhet a helyzet, mert lehet, hogy a két gyermek között vissza tudott menni dolgozni, vagy a nagyobbik már önállóbb, nem szorul annyira az édesanyára.

Az óvodai beszoktatással, az egyébként is jelentkező szeparációs szorongással terhelt időszak azonban nem teszi felhőtlenné ezt a testvérvállalást sem!

A nagy korkülönbség (5+ év) előnyei, hátrányai
A nagy korkülönbség hívei szerint így az első gyermekre rengeteg idő, és figyelem jut. Mire testvére születik, igazi kis egyéniséggé érik, és könnyebben elfogadja, ha az édesanya már nem csak vele foglalkozik.

Jó lenne, ha ez is ilyen egyszerű lenne. Az elsőszülött minden esetben átéli azonban a trónfosztással kapcsolatos érzéseket. És ahogy nőnek, nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a nagy már mindent tud, önálló, vele már nem is kell (annyit) foglalkozni. Mert kell, csak máshogyan!

A nagy testvér komoly segítsége lehet a szülőknek, ez is könnyebbség lehet. Ám gondoljunk bele, egy kamasz inkább a barátaival lógna, mint a kis testvérére vigyázna.

Mi határozza meg a jó testvérkapcsolatot?
Összefoglalva tehát, meglátásom szerint nincsen ideális korkülönbség testvérek között. Mindegyik lehetőségnek megvan a maga előnye, hátránya.

A jó testvérkapcsolat szempontjából a korkülönbség mellett sok minden meghatározó lehet, például
- a szülők párkapcsolatának minősége,
- a családtagok személyiségjellemzői,
- az életkörülmények,
- a különféle kihívások,
- az esetleges krízisek, problémák (pl. tervezett/nem tervezett gyermekek, vetélés, abortusz, egyéb veszteség-élmény, pszichés vagy testi betegségek, stb.)
- maguknak az érintett gyerekeknek a személyisége

Minden család más, és minden családtag egy egyéniség. Szülőként sem vagyunk egyformák, egyikünknek így hozta a sors, másikunknak máshogy alakult a gyermekvállalás. Éppen ezért nem lehet általánosítani, nincs jó vagy rossz döntés ezzel kapcsolatban! Ami fontos, mindig az adott gyerekekből induljunk ki, és bármekkora is a korkülönbség, figyeljük, hol lehetnek a testvérkapcsolatban feszültségek, elakadások, és azt próbáljuk szülőként orvosolni.

Szerző: Dr. Árvainé Koczok Márta pszichológus
Fotó: Rawpixel