Előbb vagy utóbb, de gyerekeink füllenteni fognak, ez pedig a saját nevelkedésünktől és vérmérsékletünktől függően eltérő reakciót válthat ki belőlünk: van, aki természetesebben, higgadtabban kezeli a gyerek füllentéseit, és van, akit azonnal feldühít. Ettől függetlenül szülőként mindannyian ugyanazt szeretnénk: ha gyermekünk nem hazudna. De hogyan lehet ezt megtanítani?
Természetesen ez sem megy egyik napról a másikra, hiszen egy folyamatról beszélünk. A hazugság természetes fejlődési szakasz a gyerekek életében, és rendszerint 4-5 éves kor körül kezdődik. A példamutatás mellett van néhány módszer, ami segít abban, hogy a gyerekekben kialakuljon az őszinteség igénye.
De miért hazudnak a gyerekek?
A legjobb, ha azzal kezdjük, hogy megértjük, gyermekünk MIÉRT hazudik. A gyerekek jellemzően ugyanazért hazudnak, mint a felnőttek. Azaz a lódítás oka leggyakrabban:
- a büntetéstől, következményektől való félelem
- a konfliktusok elkerülése
- az elutasítástól való félelem
- a hibák, gyengeségek vagy tévedések elkendőzése (vágy az elfogadásra)
- az a gondolat, hogy a hazugság jobbá vagy egyszerűbbé teszi a dolgokat
- valaki más vagy saját maga védelmében is hazudhat
Alapjában véve a fő ok tehát a pszichológiai, lelki biztonságérzet hiánya azzal a személlyel szemben, akinek hazudunk. A feladat tehát: a bizalom és szoros kötődés felépítése - hogy gyermekünk nyugodtan hozzánk forduljon, ha szeretne megosztani velünk valamit. (A 4. pontban említett ok, azaz az elfogadás iránti vágy esetében az önbizalom erősítése is hozzájárul, hogy idővel szükségtelenné váljon a hazugságok egy része.)
Lássuk a 3+3 alapelvet!
Mit NE csináljunk?
1. Ne reagáljuk túl, különösen ne dühöngjünk!
2. Ne személyeskedjünk, ne azonosítsuk a hazugságát azzal, hogy ő „rossz”! (Mert nem az.)
3. Ne tartsunk prédikációt, ne magyarázzunk sokat!
Ehelyett:
1. Mikor hazugságon kapjuk, csak higgadtan nyugtázzuk, majd vádaskodás és düh nélkül beszéljünk az érzéseiről: mi vezetett a hazugsághoz (értsük meg a motivációját)? Mitől félt, mire számított? Biztosítsuk róla, hogy bármi jobb, mint a hazugság, és hogy nem tud olyat mondani, amitől kevésbé szeretnénk!
2. Minden egyes alkalommal, ha igazat mond bármiben is, dicsérjük meg, mondjuk el, mennyire jó, hogy elmondta az adott dolgot.
3. Mondjuk el, mi a különbség a közönséges hazugság és a kegyes hazugság közt. Esetleg meséljünk kapcsolódó, saját tanulságos történetet (ha van)!
Ezekre odafigyelve gyermekünk számára nem szorongás és félelem övezi majd az igazmondás, az őszinteség fogalmát, hanem az a biztonságérzet, melyben mindig tudni fogja, hogy bármit megoszthat velünk még akkor is, ha nem feltétlenül vagyunk elégedettek vagy nem értünk egyet.
Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik
