Szülőként megannyi szerepen kell helytállnunk. Tökéletességre törekszünk a munkában, a magánéletben, a háztartásban és a gyereknevelésben is. De vajon minden részlet fontos? Gyermekünk mire fog emlékezni vajon? Eláruljuk: arra biztosan nem, hogy minden nap portalanítottunk-e. Valami másra azonban sokkal inkább...

A mi világlátásunk prioritásaink, életről vallott nézeteink és szokásaink mind-mind formálják azt, gyermekünk hogyan látja majd a világot.

Amiről azt hisszük, fontos, valójában csak értékes időt lop el tőlünk.

A gyerek egyáltalán nem fog emlékezni arra, hogy voltak-e mosatlanok a mosogatóban. Arra sem, hányszor takarítottunk egy nap, kimostunk-e heti ötször, vasaltunk-e, vagy hogy ragyogtak-e az ablakok. Sőt, még arra sem, mennyi játékot kapott tőlünk. Évek múltán fogalma sem lesz, milyen fontos munkákat végeztünk a házon, a munkahelyünkön vagy a laptopon. 

Igen, rengeteg a feladat, a kötelesség és a felelősség, ezért sokszor csak tennivalókra, listákra, és az állandó stresszre tudunk gondolni.
 

Gyermekünk azonban arra fog emlékezni, hogyan érezte magát velünk! 
 

Arra fog emlékezni, hogy ránéztünk-e, ha szólít, és hogy látta-e a feltétlen szeretet ragyogását a szemünkben.

A hangunkra, ahogy altatót énekeltünk. Az ölelésünkre, mikor arra volt szükségük.

Arra fog emlékezni, örültünk-e neki életünk minden percében, megerősítettük vagy visszafogtuk-e őt, és hogy egy elfogadó, támogató, meleg fészekben cseperedett-e, vagy szorongató csend uralkodott az otthonunkban.

Emlékezni fog mondatainkra, vicces szójátékainkra, és a hétvégék meghitt derűjére.

Évek múlva azt fogja felidézni, dühösek voltunk-e, mikor véletlenül kiborította a levest. Hogy több volt-e az ölelés, mint a kiabálás. Azt is fel tudja majd idézni, hogyan szóltunk a házastársunkhoz.

Arra fog emlékezni, hányszor játszottunk vele, és hogyan kacagtunk együtt a fűben. 
Egy nap, visszagondolva, arról lesznek emlékképei, hogy segítettünk neki a házi feladatban, hogy vasárnaponként együtt ültünk asztalhoz, és arról, hogyan vártuk őt az iskola kapujában.
 

Persze… Fontosak az anyagiak, fontos a rend, a tisztaság, a főtt étel és a tanulás. Fontos - valamennyire. 

De sosem lesz olyan fontos, mint az, hogy gyermekünk hogyan érezte magát mindeközben: mert emléékezni fog a tekintetünkre, a szavainkra, a hangunkra. A példánkra, az otthoni légkörre, és arra, igazán mellette álltunk-e, mikor szüksége volt rá. Hogy volt-e elég türelmünk - és volt-e elég közös időnk. 

Sok minden lesz, amire nem fog emlékezni - de ezekre mindenképpen.

 

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik