Csakis boldog, kiegyensúlyozott gyermekből lesz boldog, magabiztos felnőtt. De min múlik egy gyermek boldogsága? Hogyan lehet érzelmileg stabil, magabiztos gyereket nevelni? Mi a szülő legfontosabb feladata a gyereknevelés kapcsán. Vekerdy Tamás pszichológus válaszai örök érvényűek.

Vekerdy Tamás pszichológus egy korábbi - a nyíregyházi Waldorf iskolában tartott - előadásból merítettünk értékes gondolatokat, arról hogy valójában mire van szükségük a szüleiktől a kisebb és nagyobb gyerekeknek. Szülőként sokszor abba a hibába esünk, hogy azt gondoljuk: fejlesztésekkel, különórákkal teszünk a legtöbbet gyermekünkért, holott a megoldást teljesen máshol kell keresni... - erről beszél előadásában Vekerdy Tamás.

Vekerdy Tamás zseniális előadását nézd meg videón is, de ha erre nincs lehetőséged, kisgyerekes szülőknek szánt mondandóját alábbi cikkünkben foglaltuk össze.

Min múlik a gyerekem boldogulása?
Az, hogy mi kell a gyermeknek, két, viszonylag friss és modern tudományos vizsgálat eredményével lehet jól bemutatni. Az egyik vizsgálatsorozat a kilencvenes évek elején zajlott, és arra kereste a választ, hogy min múlik gyermekeink boldogulása.

Sokféle eredmény született, melyek közül az egyik külön figyelmet érdemel Vekerdy szerint, mégpedig: az iskolai eredmények még az eminens diákok esetén is csupán 18 százalékban befolyásolják az életben történő boldogulást.

De ha az iskolai teljesítmény és a vele szorosan összefüggő vele született intelligencia ilyen csekély mértékben befolyásolja az életben való boldogulást, akkor mégis mi az, ami számít? Nos, a tudósok arra jöttek rá, hogy az életben való boldogulást az EQ, azaz az érzelmi intelligencia befolyásolja nagy mértékben.



A gyermek fejlődéséhez művészeti gondozás is kell
Mi az az érzelmi intelligencia? - teszik fel többen a kérdést. Az érzelmi intelligencia nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy elviselem a szüleimet, gyerekemet, főnökömet. Miért tudom elviselni őket? Mert tudok "decentrálni".

Az életben úgy éljük az életünket, hogy hogy mi magunkat érezzük a világ közepének, és mindent magunkhoz mérünk - ráadásul ezt még észre sem vesszük. A decentralizáció azt jelenti, hogy kihelyezem a centrumot a másik személybe, és belegondolok az ő helyzetébe, abba, hogy ő mit gondolhat, mit érezhet most az adott szituációban. Az együttérzőképesség által egyik személy át tudja érezni a másik személy helyzetét.

Jó hír, hogy a jelenlegi ismereteink szerint ez az érzelmi intelligencia korlátlanul fejleszthető (nem úgy, mint az IQ), amihez az egyik remek eszköz a művészet.

A gyerekek számára sok művészet kell, vallotta ezt Kodály, Waldorf, sőt, még 400 évvel ezelőtt a híres és nagyon szigorú jezsuiták, kálvinista, piarista, cisztercita magyar iskolák is. Rengeteg időt töltöttek a diákok a szorgalmi időszak "rovására" iskoladrámák írásával, kosztümözéssel, előadásokkal, énekkarral, különféle önképzőkörökkel. Jól tudták, hogy mi kell a gyerekeknek életben való helytállásához!

Olvasd el ezt is!
Miért énekelj, zenélj együtt a gyerekkel? - Így fejleszti a gyerek érzelmi intelligenciáját a közös zenélés »

A gyermeknek óriási biztonságot ad, ha szülei elfogadják olyannak, amilyen
Másik fontos kérdés, hogy van-e elfogadás a szülő részéről? Vajon elfogadja-e az anya gyermekét magzati, újszülött, csecsemő korban olyannak, amilyen?
A baba és kisgyermek érzelmi biztonsága a szüleihez köthető, ahhoz, hogy kap-e tőlük a feltétel nélküli szeretet, és nem pedig feltételest!

A feltétel nélküli szülői szereteten a derűs elfogadást kell érteni - ez ad óriási érzelmi biztonságot már gyermekkorban a gyerekeknek, megtanítja őket a személyes érzelmet elfogadni, kapni és viszonozni. Ez a kisgyerekeket érzelmileg igényessé fogja tenni, és amikor kamaszkorukban legszívesebben csak sodródnának, nem fognak tudni, mert nem lesz számukra elegendő az üres, személytelen kapcsolat. Annak a gyereknek, akinek személyességre van igénye, mert a szülei által érzelmi biztonságban nőtt fel, és ismeri a személyes érzelem minőségét, az nem fog sodródni.

Csiklandozás, bohóckodás, ölbéli játékok - hogyan fejleszt?
Nincs fontosabb gyerekkorban, mint a szülőből áradó "haszontalan" és a feltétel nélküli érzelem. A gyerek számára ez a leghasznosabb ugyanis. Hasznos lehet az, hogy ha békésen üldögélünk a gyerekkel konyhában, és kakaózunk, elmeséljük neki közben, hogy "amikor születtél, nagy hó volt, apukád hozott haza egy kosárban..."

Ez fejleszt?! - húzzák fel most sokan a szemöldöküket. Igen, csakis ez fejleszt, és nem a fejlesztőjáték - mondja Vekerdy Tamás.

Amit nem is gondolnánk hasznosnak, a dögönyözés, a csiklandozás, a gyere még ide 2 percre, mielőtt elindulunk-típusú mondatok tudnak a kisgyerek számára rendkívül hasznosak lenni.

A megfelelő kommunikáció megerősíti a gyermek érzelmi biztonságát
Vekerdy egy másik példát is megemlít: - Vonszoljuk haza a gyermeket az óvodából, át a nagy bevásárlóközpontokon, miközben megkérdezzük tőle, hogy "Mi volt az óvodában?" Jön a szokásos válasz: "Semmi." Ravasz módon feltesszük a következő kérdést: "Mi volt az ebéd az óvodában?". A gyerek unottan válaszol: "Nem emlékszem." Ilyenkor minden szülőben felmerül a kósza gondolat: "A gyerekem hülye?!"

Nem! Szó sincs róla! A gyerek nem hülye, hanem csak azt akarja a szülővel közölni, hogy 6-8 órát eltöltött az oviban, ahova nem szeretné, ha visszanyomnák. Örül, hogy végre a szülővel töltheti az idejét és valami teljesen más következik, mint az óvoda. A kérdés csupán annyi, hogy mi, szülők, megértjük ezt a lelkiállapotot?

A kisgyerekkori érzelmeknek van egy kommunikációs módja. A gyereknek nem azt kell mondani, hogy "milyen aranyos vagy", hogy "eszem a lelked", mert a gyereknek nem erre van szüksége. Az érzelmek kommunikációja szülő, nagyszülő részéről a lovagoltatás, csiklandozás, a mókázás számtalan formája kell legyen.

- És itt újra meg kell jegyeznem, hogy már egészen kisgyermekkorban megjelenik a művészet, mint érzelmi közlés, amit minden nemzetközi-hazai és a legegyszerűbb paraszti gyakorlat is ismer. Hadd mondjak erre egy példát. Mindig is fürdették a gyerekeket, amióta világ a világ. Amikor a kisgyerek fülébe belefolyik a víz, ilyenkor a kicsi felsír vagy felkiabál, mert az őt nagyon zavarja. A modern szülő ilyenkor rohan a fülpiszkálóért és fület tisztít. De mit csináltak nagyanyáink? Régen a dédike bedugta a kisujját a gyerek fülecskéjébe, és miközben finoman rázogatta halkan dúdolni kezdte, hogy "kék kő, veres kő, bújj ki íigyó fülemből, cupp... - vagy kijött a víz vagy nem, de az biztos, hogy abban a pillanatban lenyugodott a gyerek, és nézett ámuló szemekkel a varázskezű dédire, ha kijött a víz, ha nem.

Mi, szülők, nagyszülők ezeket felejtettük el mostanra. Ma komolyan beszélünk a gyerekkel, és sajnos nem viccelődünk, nem dúdolunk neki eleget. Nem halandzsázunk, mondókázunk vagy verselgetünk számára. Pedig a kisgyerekkori kommunikáció erősíti meg az ő érzelmi biztonságát, amibe az értelmi fejlődés meggyökerezhet.

A fejlesztés nem kell erőltetni, az apa játéka a gyerekkel sokkal többet ér
- A másik ilyen vizsgálatsorozatot, amit szeretnék kiemelni, neurofiziológusok végezték, ők arra voltak kíváncsiak, min múlik, hogy a gyerek kibontakoztatja-e azokat a lehetőségeket, amiket magával hozott? Arra jutottak, hogy ez a kisgyerekkori szinaptikus kapcsolatok gyorsaságán és sűrűségén múlik. A szinapszis egyfajta "átkapcsoló központként" működik az idegrendszerben. Az idegvégződések nem érnek össze egymással, hanem az ingerületnek "át kell ugrania" az egyik idegvégződésről a másikra. Ezt az "átugrást" valójában vegyi anyagok jelenléte segíti elő. Az ingerületátvitel lehet gyors és sűrű vagy ellenkezőleg lassú és ritkásabb.

Szintén a kilencvenes években foglalkoztak sokat az endorfinnal (boldogsághormonnal), amit onnan lehet tudni, hogy jól működik, hogy a testileg-lelkileg egészséges gyerek: derűs.



A gyermek derűjéhez néha kis dolgok is elegendők.

- Ha az apa későn megy haza, nyisson be a gyerek szobájába, és ha még fent van a kisgyerek - bármilyen késő is van -, nézzen be hozzá egy kicsit - javasolja Vekerdy.

Sok apuka azt gondolja, hogy jó, de a kisgyerekkel "nem tudok játszani". - Nem baj - mondja a pszichológus, és humorosan hozzáteszi: - Apa csak menjen be, üljön le az ágy szélére, majd a kisgyerek fog tudni az apával valamit kezdeni. Fontos, hogy ilyenkor az apa ne nézze közben a tévét a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül, és ne is lapozgassa a sportújságot. Kis idő múlva apuka megtapasztalhatja, hogy mondjuk a kisgyerek odalöki neki a labdát. Apa visszalöki. Remekül mulatnak.

Ennél a pontnál viszont az ambiciózus apukák kitalálják, hogy nekilátnak fejleszteni a gyereket, és előveszik a fejlesztőjátékokat. Ma már tény, hogy a fejlesztett gyerek endorfinja csökken! A végkövetkeztetés tehát az, hogy nem kell feltétlenül fejleszteni a gyerekeket, nem kell erőltetni a kézügyességet, logikát fejlesztő formajátékokkal történő feladatoztatást. A fejlesztett gyerek fejlődése ugyanis leáll. Ellenben a szabadon játszó gyerek fejlődése szárnyal!

Ugyanerre példa, hogy a gyerekek 2-3 év alatt egy teljes anyanyelvi struktúrát sajátítanak el maguktól, pedig nem is koncentrálnak. Mindez úgy történik, hogy a felnőttek körülöttük és velük kellően sokat beszélnek - így tanulnak meg maguktól beszélni. Ha a szülő, felnőtt folyton kijavítgatja a kisgyerek beszédét, nyelvtani hibáit, akkor lassabban fog megtanulni beszélni, sőt, még beszédhibák is kialakulhatnak.

Az érzelmi biztonságban és kellő időben elengedett gyermekből lesz boldog, kiegyensúlyozott felnőtt
- A kisgyerek érzelmi biztonságát az adja, ha a szülő őt testi-lelki értelemben egyaránt megöleli. A kisiskolás gyerek érzelmi biztonságát az adja, hogy tudja, bármi történjék is, a szülő mindig mögötte áll, és meg tudja őt védeni. A gyerekeket a szülő ölelve tartja a feltétel nélküli szeretetben. És ugyanezt kellene tenni kamaszkorban is, amikor a kamasz gyerek miközben óriási hormonális változáson esik át, amitől még ő maga is megijed, undok és bezárkózó lesz - ilyenkor is a feltétel nélküli elfogadást kell mutatni számára, mert erre vágyik akkor is, ha nem ezt fejezi ki.

Ha gyerekkorban megtörtént a "melegen tartás" és megtörténik az időben az elengedés folyamata, akkor az mind-mind a gyermek érzelmi biztonságát erősíti meg, ami az életben való boldoguláshoz szükséges - mondja Vekerdy Tamás.

Videó - Mi kell a gyermeknek? (Vekerdy Tamás előadása)



Forrás: YouTube / Waldorf Általános Iskola, Gimnázium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Oktatási Intézmény, Nyíregyháza
Fotók: Pixabay, Freepik