Amikor kitör a hiszti, akkor a szülőknek is nagyon nehéz higgadtnak maradniuk, és általában ugyanazokat a hibákat követik el, amikkel még inkább rontanak a helyzeten.

Dühkitörés, hiszti: 2-3 éves korban jelentkező, látványos kontrollvesztéssel járó kaotikus viselkedés, mely többnyire a düh vagy a frusztráció kifejeződése. Legjellemzőbb megnyilvánulásai a rugdosás, csapkodás, dobálás, ütlegelés, megfeszült gerinc, de szélsőséges esetben lélegzet visszatartást, hányást vagy önsértést is tapasztalhatunk.

Akinek van gyermeke - vagy csak látott gyereket életében -, tudja, miről van szó. A kisgyermekkori dührohamok oka az, hogy a gyermekek nyelvi készségei még kialakulóban vannak, ezért nem képesek hatékonyan kommunikálni az igényeiket, érzelmi állapotaikat, mely érthető módon frusztrációval jár. A viselkedés esetenként szándékos is lehet, ugyanis arra is ekkortájt ébrednek rá a kicsik, hogy viselkedésükkel képesek befolyásolni másokat, ezért a kitöréseket használják arra, hogy igényeik teljesüljenek.

Mi az, amit mindenképpen kerüljünk el, ha egy dühroham közepében találjuk magunkat:

NE szónokoljunk, hagyjuk későbbre az érvelést!
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne próbáljuk megvigasztalni a gyermeket, de felesleges akadémiai magyarázatot tartani, mert hiszti közben a gyerek idegrendszere túlterhelt, agyának logikus része dühroham idején gyakorlatilag „elérhetetlen”. A biztonság és a higgadtság az elsődleges -megbeszélni elég akkor, ha elcsendesült a vihar.

NE mondjunk „minden rendben” jellegű kliséket!
A „semmi baj” és társai nem hitelesek, hiszen érvénytelenítik a gyermek érzéseit, aki egyáltalán nem érzi úgy, hogy bármi is rendben volna. Rosszabb esetben a helyzetet súlyosbíthatja is egy ilyen kijelentés, különösen, ha azért tört ki a roham, mert nem tudta megértetni az érzéseit és jól kifejezni magát.

NE kiabáljunk!
Ebben a feszült helyzetben könnyen elszaladhat a ló és felemeljük a hangunkat, de ez a legrosszabb, amit tehetünk! Ha a gyereken vezetjük le a saját idegességünket is, az beláthatatlan következményekkel jár, és akár robbanásig fokozza a feszültséget.

NE engedjünk!
Ha meghúztunk egy határt, ne lépjünk vissza! Természetesen ésszerű korlátokra van szükség, melyeket mi magunk is be tudunk tartani, mert ha engedünk és a dühroham hatására meghátrálunk, azzal csak azt mutatjuk a gyereknek, hogy máskor is megéri hisztizni.

NE hazudjunk!
Ez nyilvánvalónak tűnhet, de valljuk be, egy kis kegyes hazugsággal könnyebb elérni az együttműködést, megnyugvást és a hiszti elkerülését. Így azonban a gyerek nem fogja megtanulni az érzelmek szabályozását, mi pedig elköszönhetünk a saját magunk által felállított szabályoktól. De ami a legfontosabb: ha hazugságra építjük a módszereinket, hogyan várhatjuk el később, hogy gyermekünk őszinte legyen hozzánk?

NE tegyük felelőssé a mi érzéseinkért!
Ahelyett például, hogy „felidegesítesz a viselkedéseddel”, mondjuk azt, „most én is nagyon ideges vagyok”! Gyakran minket sem épp a legjobb lelkiállapotban ér egy dühroham, ennek megoldása azonban nem a gyermek feladata! Vállaljunk felelősséget a saját negatív érzéseinkért, és törekedjünk azok feloldására is. Ne helyezzünk nyomást a gyerekre azzal, hogy felelősnek érezzék magukat a mi érzelmeinkért, mert ettől csak erősödik a szorongásuk.

NE mondjuk meg, mit kellene éreznie!
A hiszti megnyilvánulásai ugyan kellemetlenek, de talán könnyebb, ha fogadjuk a mögötte rejlő érzelmeket (szomorúság, hiány, düh), hiszen azok legtöbb esetben valósak. Hiába mondjuk, hogy „nincs miért sírni”, ha túláradó érzelmeket cipel, vagy hogy „ezért nem kéne dühöngened”, mikor tehetetlennek érzi magát egy helyzetben. Ha érvénytelenítjük az érzéseit, úgy érezheti, nem kapcsolódunk hozzá vagy nem értjük meg őt, ez pedig csak ront a helyzeten.

Sose vegyük személyesnek a gyermek dühroham közben hozzánk vágott mondatait, és ne foglalkozzunk a külvilág bámészkodásával sem! A hiszti kezelése sokszor kihívást jelent, ám ha nem engedjük, hogy eluralkodjon rajtunk a káosz és alkalmazzuk a fentieket, akkor nem csupán képesek maradunk kézben tartani a helyzetet, de sokat teszünk gyermekünk érzelmi fejlődéséért és biztonságérzetéért is.

 

Oké, oké, most már tudjuk, hogy mit NE tegyünk, ha kitör a hiszti, de mit tegyünk, ha gyermekünk nem tudja kontrollálni az érzéseit?
Hiszti kezelése, a 4 lépéses módszer, ami tényleg beválik a szakember szerint
Hiszti kezelése kisebb és nagyobb gyerekeknél

 

Fotó: Freepik
Forrás: Baby-chic