"Bezzeg a szomszéd gyerek...!" Hányszor gondolja ezt csalódottan a szülő, amikor a gyereke "nem elég jó", vagy még rosszabb esetben: még ki is mondja… Miért nem szabad a gyereket állandóan más gyerekkel hasonlítgatni? Pszichológus válaszol. Lehet, hogy te is gyakran abba a hibába esel, hogy a gyermeked teljesítményét és képességeit más gyerekekhez viszonyítva értékeled. Sőt, talán megesik, hogy azzal próbálod motiválni őt, hogy más gyerekekkel példálózol: „Látod, a Bence milyen ügyesen öltözködik egyedül”, „Bezzeg az Anna ötöst kapott matekból!”. Az ilyen mondatok azonban ahelyett, hogy motiválnák a gyerekedet, inkább elkedvetlenítik, esetleg elbizonytalanítják őt.

Miért hasonlítgatunk egyáltalán?
Szociálpszichológusok szerint az emberek gyakran igénylik azt, hogy összehasonlítsák magukat másokkal (társas összehasonlítás elmélete), főleg olyan helyzetekben, amelyekben bizonytalanok és amelyekben objektív mérce nem áll a rendelkezésükre. A gyermeknevelés is pont egy ilyen helyzet.

Elég jó szülő vagyok? Mi áll az összehasonlítás mögött?
Talán gyakran bizonytalan vagy abban, hogy elég jó szülő vagy-e, hiszen nincs egy objektív mérce arra, hogy ki a jó szülő. Lehet, hogy azon próbálod lemérni, hogy jól neveled-e a gyermekedet, hogy más gyerekekhez hasonlítgatod őt. Hamarabb kezdett-e járni, mint a barátnőd gyereke? Tud-e már annyi mindent, mint a szomszéd gyerek? Van-e olyan jó tanuló, mint az osztálytársai? Ezek a kérdések talán állandó aggodalomban is tartanak, hiszen mindig találhatsz olyan gyerekeket, akik valamiben ügyesebbek, gyorsabbak, tehetségesebbek a te gyerekednél, mivel senki nem lehet mindenben a legjobb.



Miért nem jó, ha mindig más gyerekekhez hasonlítod a gyerekedet?
A gyerekek különböző ütemben fejlődnek, lehet, hogy az egyik kisgyerek hamarabb kezd el járni, míg a  másiknak nagyobb a szókincse. Gyakran amit szülőként lemaradásnak érzékelsz, valójában a fejlődés normál üteme, és a későbbiekben nem fog számítani, hogy a szomszéd gyereke két hónappal hamarabb kezdett el járni, vagy hogy két évesen szebben beszélt, mint a te gyereked.

Minden gyereknek vannak erősségei és gyengeségei, olyan tantárgyak, amelyek érdeklik, és olyanok is, amelyek nem, ez hamar megmutatkozik. Ahogyan mi, felnőttek sem vagyunk egyformán jók mindenben, ugyanúgy nem várható el a gyerekektől sem, hogy a minden ugyanannyira érdekelje őket, és minden tantárgyból ugyanannyira jók legyenek.

Ha a gyerekedet gyakran hasonlítgatod másokhoz, azzal nagy nyomást helyezel rá, ami a későbbiekben hozzájárulhat ahhoz is, hogy alacsony lesz az önértékelése, szorongani fog és bátortalanabb lesz társas helyzetekben. Ezen kívül, ha túl sokat hangsúlyozod a gyengeségeit, akkor sajnos rejtve maradhatnak az erősségei.
 

Mit tehetsz hasonlítgatás helyett? Tanácsok szülőknek

1. Szolgálj jó példával!
Gyakran azok a szülők hajlamosak hasonlítgatni a saját gyereküket más gyerekekhez, akik saját magukban bizonytalanok. Törekedj arra, hogy az önértékelésed ne a másokkal való összehasonlításon alapuljon, ha te ebben példa tudsz lenni, az az egyik legnagyobb segítség a gyerekednek is.

2. Éld bele magadat a gyereked helyébe!
Gondolkozz el azon, hogy szoktad-e magadat hasonlítgatni másokhoz! Ha igen, akkor tudod, hogy ez sehova sem vezet, hiszen mindig lesznek olyanok, akiknek az élete könnyebbnek, sikeresebbnek és boldogabbnak látszik. Ha voltál már emiatt keserű, akkor pontosan tudod, hogyan érzi magát a gyereked, amikor az ő gyengeségeit más erősségeivel méred össze.

3. Ne más gyerekhez mérd a gyerekedet, hanem önmagához!
Fejlődik-e? Törekszik-e változásra? Kihozza-e magából a maximumot? Ezek azok a kérdések, amelyek előbbre vihetnek.

4. Figyeld meg, mik a gyereked erősségei és próbálj azokra építeni!
Miben tehetséges? Mi érdekli őt? Biztasd és dicsérd őt, amiért lehet, így fog erősödni az önbizalma, ettől lesz sikeres.

5. Ne feledd, hogy az összehasonlítgatás könnyen ellophatja az örömödet!
Örülj a gyerekednek, és annak, hogy olyan, amilyen!

Szerző: Gühring Rita pszichológus
Fotó: Unsplash/Jeremy McNight