A lányom, Zsófi, egyik nap hazajött az iskolából, és elmesélte, hogy a barátnője szülei elválnak. Aztán ezt kérdezte: „Anya, ti is el fogtok válni egyszer?” Teljes nyugalommal ránéztem, és így feleltem: „Nem babám, nyugodj meg, mi nem fogunk.” Egy évvel később szakítottunk az apjával. A lányom, Zsófi, egyik nap hazajött az iskolából, és elmesélte, hogy a barátnője szülei elválnak. Aztán ezt kérdezte: „Anya, ti is el fogtok válni egyszer?” Teljes nyugalommal ránéztem, és így feleltem: „Nem babám, nyugodj meg, mi nem fogunk.” Egy évvel később szakítottunk az apjával...

Amikor elmondtuk nekik, hogy mit tervezünk, láttam a kislányom arcán a csalódottságot, hogy minden megnyugtatásom ellenére mégis bekövetkezik, amitől annyira félt. Ahogy feldolgozta a válás és a megszegett ígéret tényét, láttam rajta, ez az a pillanat, amikor véget ért a gyerekkora. Életem legnehezebb pillanata volt, mert az ő életében ez volt a legnehezebb pillanat.

A legnagyobb félelmem mindig is az volt, hogy rossz szülő leszek. Egyetértek Jacqueline Kennedyvel, aki azt mondta: "Ha elrontod a gyerekeid nevelését, hiába csinálsz más dolgokat jól, nem számít." Úgy éreztem, elbuktam szülőként.


„Ha elrontod a gyerekeid nevelését, hiába csinálsz más dolgokat jól, nem számít.” - Jacqueline Kennedy
Fotó: pixabay.com

Széthullott család
Igyekeztünk a lehető legjobbat kihozni ebből a helyzetből. Vasárnaponként együtt ebédeltünk, az exem hat házzal odébb költözött, csak tisztelettel és kedvesen beszéltünk egymással. Egyik sem enyhítette a fájdalmat, amit a gyerekeim átéltek. Mindenki másként szenvedett, de mindenkit megviselt a dolog. Aztán belenyugodtam, hogy az lesz a legjobb, ha elfogadom: ez vagyok én, az elbukott szülő.

Akkortájt pont előadást tartottam egy konferencián. Egyszer csak az egyik résztvevő felállt, és ezt mondta: "A családom széthullik, és nem tehetek ellene semmit. Nap mint nap látom, ahogy a kisfiam szenved. Egyetlen dolgom volt csupán, hogy megvédjem a fájdalomtól, de nem tudtam megtenni. Elbuktam."

Nem feladatunk, nem is jogunk megvédeni
Ránéztem, és nagyot nyeltem. Végigpillantottam a tömegen, és láttam, hogy más nők is bőszen bólogatnak. Egyikünk sem tudta megóvni a gyerekét. Aztán bevillant egy gondolat: Mi van, ha mégsem buktunk el szülőként? Mi van, ha egyszerűen csak teljesíthetetlen elvárásokat támasztunk magunkkal szemben? A nő felé fordultam, és ezt kérdeztem tőle:

"Le tudnád írni három szóval, milyen embernek szeretnél nevelni a gyermeked?"

"Igen… legyen kedves, legyen bölcs és legyen rugalmas."

"Mondd meg, kérlek, mit kell egy embernek átélnie, hogy megszerezze ezeket a tulajdonságokat?"

A teremben síri csend volt, senki nem mert válaszolni.

"Fájdalmat”, mondtam. Küzdelmet. Mert az élet nem arról szól, hogy mindig mindent elkerülünk és megúszunk. Inkább újra és újra megküzdünk a kihívásokkal. Lehetséges, hogy éppen attól a dologtól próbáljuk megvédeni a gyerekeinket, ami olyanná tenné őket, amilyennek szeretnénk, hogy váljanak? Lehet, hogy szülőként hamis szerepeknek próbálunk megfelelni? Lehet, hogy nem is feladatunk (és jogunk) megvédeni őket minden rossztól. Lehet, hogy inkább az a feladatunk, hogy átsegítsük őket a nehéz helyzeteken. Hogy azt mondjuk nekik: "Tudom, hogy ez most fáj, de van benned annyi erő, hogy megéld és túléld ez a helyzetet, és esetleg tanulj belőle."

Az 5 szó, amit a gyermeked hallani akar tőled: "Ne aggódj, bármi lesz, megoldjuk!"
Nem sokkal később tanácsot kértem egy barátomtól. Nincs gyereke, ezért mindig őt kérdezem, ha bajban vagyok, csakis ő képes tisztán látni a helyzetet. Ezt felelte: "A családod épp egy repülőn ül, és viharba került. A gyerekeid félnek. Mit csinálunk, ha félünk a repülőn? A légikísérőket nézzük. Ha pánikolnak, mi is pánikolunk, ha nyugodtak, mi is azok maradunk. Ebben a helyzetben te vagy a légikísérő, te pedig már elég nehéz helyzetet éltél át, hogy tudd, ezen is túljutsz. A gyerekeid téged figyelnek, úgyhogy maradj nyugodt."

Az életben vannak viharok, nem ígérhetjük a gyerekeinknek, hogy mindig minden rendben lesz. Amit megígérhetünk, az az, hogy mindig fogjuk a kezüket, és együtt jutunk túl a nehéz helyzeteken. Úgyhogy ha probléma adódna, a helyes válasz: „Ne aggódj, bármi lesz, megoldjuk.”

Fotó: Pixabay.com
Forrás: oprah.com/Glennon Doyle Melton írása nyomán