Amit mondani akarok, az rém egyszerű: ne mondd meg a gyereknek a nap 24 órájában, hogy mit kezdjen az idejével, van neked más dolgod is. És ne legyen emiatt lelkiismeret-furdalásod! Vége az ovinak, sulinak, a szülők nyakába szakadt a 11 hét nyári szünet - amit gyerekként bizonyára mindenki óriási kiváltságnak érzett, de szülőként rádöbben az ember: komoly szervezést és háttérmunkát igényel, hogy a gyerek felügyelet alatt lehessen.

Ennek egy része persze ránk, a szülőkre hárul, anya és apa szabadságot vesz ki, esetleg otthonról igyekszik dolgozni. És ha összejön, akkor együtt töltünk egy-két hetet otthon, vagy szerencsésebb esetben egy nyaralóhelyen, kiszakadva a mindennapokból.

Igen ám, de a gyereknek is szoknia kell azt, hogy nincs napi rutin, koránkelés, oviba-suliba menés, elfoglaltságok, tanórák, különórák, szakkörök - a nyári szünetben reggeltől estig övék az idő, 11 héten át, és azt bizony ki kell tölteni valamivel.

Régi idők gyerekkora - Hogyan telt a nyári szünet a nyolcvanas-kilencvenes években?
Emlékszem, gyerekkoromban számomra sosem jelentett nehézséget, hogy mit is csináljak a nyári szünetben. A szüleim annak idején bevezették azt a rendszert, hogy egy hónapot az anyukám szüleinél, a másikat pedig az apukám szüleinél töltöttük a húgommal (ez aztán kisiskolás korunktól egészen érettségizős korig így is működött) De soha eszembe se jutott, hogy a nagymamámat, nagypapámat nyaggassam azért, hogy megmondja, mit kezdjek magammal.

Valahogy mindig találtam magamnak elfoglaltságot: olvastam, rajzoltam, levelet írtam a barátaimnak, naplót írtam, építőkockáztam, varrogattam, ahogy a nagymamám mutatta - vagy éppen kártyáztam, társasoztam, marokkóztam, ország-városoztam a tesómmal, postásosat játszottuk az ünnepre kapott és gyűjtött képeslapokkal.

Jó időben meg labdáztunk, gumiztunk, hintáztunk és énekeltünk közben (rengeteget, ezt több órán keresztül bírtuk), de volt, hogy a kézenállást és a hídtartást gyakoroltuk a nagyi kertjében vagy otthon, az emeletes házunk falánál. Vagy éppen papírból sótartót hajtogattunk, hercegnőset játszottunk a régi függönyökkel, berendeztünk egy sátrat a kertben, vagy megfejtettük az összes rejtvényt a nagyinak járó női magazinban.  

Ha pedig úgy tartotta kedvünk, akkor tévéztünk, de valójában nem volt ez félnapos program és nagy szörfölgetés a csatornák között - lévén olyan sok csatorna sem volt a nyolcvanas években, bár beértük mi Majkával, az űrből jött kislánnyal, meg Tau bácsival, meg aztán Benjivel, a Kölyökidővel, meg a Disney bemutatja sorozataival.

Miért mások a mai gyerekek?
A saját gyerekeimen (13 és 11 évesek) azonban látom, hogy ez számukra kevésbé járható út - mintha a sok inger, ami általában éri őket, egészen felpörgetné az agyukat, és amikor lassabb menetbe kapcsolnak, akkor azt unalomként élik meg, amit ijesztőnek találnak. Ilyenkor jön az anyaaa, unatkozom! Anya, mit csináljak? És tényleg látom rajtuk, hogy hiába csináltunk már sok mindent együtt, és hiába tudják, hogy tulajdonképpen mi mindent is tehetnének a szabadidejükkel, hiába vannak otthon társasok, kártyapaklik, papírlapok a rajzoláshoz, legtöbbször türelmük sincs kigondolni, mihez kezdjenek. És aztán jobb híján jön a tévé meg a telefonnyomkodás (meg a veszekedés velem, hogy találjanak ki mást...)

Ilyenkor elgondolkodom, hogy tényleg nekem kellene kitalálnom? Én mondjam meg nekik, mi mindenre jó az a szabadidő, amijük van?

"Nem a te feladatod, hogy szórakoztasd a gyereked"
Valószínűleg hasonlókat élhet meg Meredith Masony, az az amerikai háromgyermekes anyuka és blogger is, aki nemrégiben a 900 ezres követővel bíró Facebook oldalán (címe: That's Inappropriate, azaz kb. Ez nem megfelelő/Ez nem idevaló) fakadt ki olvasóinak az unatkozás témában. A videót 2 nap alatt közel félmillióan látták, és rengetegen reagáltak rá - sokan egyetértve a benne mondottakkal.

- Szülőként sok feladatom van. Ellátom a háztartást, mint egy cseléd, bevásárolok, mosom a szennyest, megetetem, megfürdetem a gyermekeimet, emlékeztetem őket, hogy mossanak fogat, mert olyan büdös a szájuk, mint a macskaürülék. El is viszem őket oda, ahova szeretnék, mivel ugye nincs még jogsijuk - de nem az én feladatom, hogy szórakoztassam őket. Saját magukat kell elszórakoztatniuk - szögezi le a videó elején.

Persze, ahogy hangsúlyozza, ez nem azt jelenti, hogy olykor nem ül le velük játszani vagy hogy nem csinálnak közös programokat - egyszerűen csak azt nem akarja, hogy anyaként neki kelljen kitalálni egyik elfoglaltságot a másik után, és mint egy játékmester folyamatosan lesse, hogy a gyerekei megcsinálják, amit javasolt - aztán ha ráunnak, várják az újabb ötletet.

Mint a videóban elmondja, a gyerekei 11, 8 és 6 évesek, és szerinte ebben a korban már nem az ő feladata, hogy a kismilliónyi otthoni dolga és a munkája mellett még a gyerkőcök szórakozásáról is gondoskodjon. Úgy véli, a gyerekeknek rá kell jönniük maguktól, mivel tudják eltölteni az időt akkor is, ha ez eleinte nehezen megy. De mindenki higgye el, menni fog, ő már csak tudja.

Ne akard kiszolgálni a gyereket ötletekkel a nap 24 órájában
Tapasztalata szerint vannak szülők, akik azt gondolják, folyamatosan lesniük kell a gyerekük igényeit és kitalálni, mit kezdjenek az idejükkel, de nekik azt szokta tanácsolni, ne aggódjanak, lépjenek hátra egyet és hagyják kibontakozni azt a gyereket. A gyerekek túl fogják élni azt a kis unatkozást, és előbb-utóbb előállnak ötletekkel a maguk szórakoztatására.

Nyilvánvalóan, mondja Meredith, amikor a gyerek még kisbaba, akkor az anya minden perce róla szól - de észre kell venni, mikor jött el az ideje annak, hogy azt mondhassuk a gyereknek: Most menj és játssz picit, amíg ezt és ezt megcsinálom.

Mit tanul a gyerek abból, ha unatkozik?
Hogy miért szükséges ez? Ahogy a blogger kiemeli (és a pszichológusok véleménye is ez), a gyerek csak így tanulja meg, hogyan legyen önálló, hogyan használja a kreativitását, hogyan próbáljon ki dolgokat, és így fog rájönni arra is, mi teszi boldoggá, mi ad neki sikerélményt, mi érdekli igazán és mi az, ami nem köti le.

- Persze ha szerettek együtt kreatívkodni, csináljátok, itt most nem erről beszélek. Amit mondani akarok, az rém egyszerű: ne mondd meg a gyereknek a nap 24 órájában, hogy mit kezdjen az idejével, van neked más dolgod is. És ne legyen emiatt lelkiismeret-furdalásod! Szóval ne lógj a gyereked nyakán egész nap, egyszerűen hagyd, hogy rájöjjön magától, ki is ő valójában. Nem kell folyamatosan szórakoztatnod a gyereket, tudják ők magukat is szórakoztatni. Higgy nekem! - teszi hozzá a blogger.

Olvasd el ezt is!
Miért hagyd a gyereket unatkozni? Mit tanulhat mindebből? Pszichológus válaszol, kattints »

Forrás: Facebook/That's Inappropriate
Fotó: Pixabay