Az egészséges és szoros szülő-gyermek kapcsolathoz elengedhetetlen a jó kommunikáció. De hogyan kivitelezhető ez az kamaszkori eltávolodás időszakában, amikor épp beszélgetésből van a legkevesebb?
 

Ha az eddig beszédes gyermekünk egyszerre hallgatag lett, elvonul a szobájába és néha nem hajlandó válaszolni a kérdéseinkre sem, tudnunk kell, hogy ez kamaszkori fejlődésének természetes része. Értékeljünk minden percet, amikor beszélgetni szeretne velünk - olyankor lehetőleg tegyünk félre mindent és csak rá figyeljünk -, de fogadjuk el azt is, ha inkább szeretne visszavonulni.

Mi az oka annak, hogy tinédzser gyermekünk keveset beszél? Hogyan tudjuk elősegíteni a jobb kommunikációt ebben a számára is bonyolult, átmeneti időszakban? Íme néhány támpont, mely segíthet!

1. Az elvonulás a fejlődés része – fogadjuk el!
Most alakul gyermekünk személyisége, most fedezi fel, ki is ő valójában. Formálódik a világnézete, véleménye is napról napra változhat. Elmélkedik, gondolkodik, vitázik, ábrándozik – gyakorlatilag a saját lehetőségein belül kísérletezik a világgal. Ez a folyamat néha bezárkózást, elvonulást igényel. Fogadjuk el, ha tinédzserünk pillanatnyilag visszavonulásra vágyik!

2. Segítsünk az érzelmek kezelésében!
Tizenéves korban a gyerekek érzelmi viharokat élnek át, melyek megnehezítik az érzelmi önszabályozást. Azzal segíthetünk, ha hitelesek vagyunk. Mutassunk valós képet önmagunkról! Ne rejtegessük érzelmeinket, vállaljuk fel azokat! Példánkon keresztül tanítsuk meg, hogyan lehet megbirkózni a különböző érzelmekkel, illetve fizikai- és lelkiállapotokkal!

3. Előzzük meg az egyszavas válaszokat!
Vagyis:

•     Tartsunk fenn szemkontaktust, tegyük el a telefont, halkítsuk le a tévét!
•     Beszéljünk felváltva, ne vágjunk egymás szavába!
•     Használjunk pozitív testbeszédet!
•     Erősítsük meg az érzéseit (pl. „sajnálom, hogy ez történt veled” vagy „milyen remek napod volt")!
•     Nyitott kérdéseket tegyünk fel, melyre könnyebben kifejtheti gondolatát, érzéseit!
•     Sztorizzunk: ez könnyedebbé teszi a beszélgetést, és történeteinken keresztül ráeszmélhet, hogy nincs egyedül - mi is átéltünk hasonló helyzeteket, mint ő.

4. Ne vigyük túlzásba!
Elég, ha napi 15-30 percet szánunk a beszélgetésekre, az viszont legyen rendszeres! A túl sok társalgás erőltetése épp ellenkező hatást válthat ki, mint amit szeretnénk elérni.

5. A saját kommunikációnkra is ügyeljünk!
Mindig fejezzük ki őszintén és világosan saját gondolatainkat, véleményünket, érzéseinket!
Így számukra is ez a nyíltság lesz a természetes. Ha egy problémát szeretnénk velük megbeszélni, akkor se támadólag közeledjünk, hanem törekedjünk a higgadt, konstruktív, építő jellegű kommunikációra.

6. Nem kell mindent megoldanunk, sem minden percüket beosztanunk!
A fiatalok is elfoglaltak, az ő vállukat is sok teher nyomja: vizsgák, edzések, különórák, otthoni feladatok, baráti kapcsolatok, hormonális és érzelmi változások. Adjunk nekik pihenőidőt és csendet, ha arra van szükségük. Néha elég, ha hagyjuk, hogy elcsendesedve maguk elmélkedjenek egy-egy problémán, de tudassuk velük, hogy ha szükségük van ránk és beszélgetni szeretnének, bármikor elérhetőek vagyunk.

7. Használjuk bátran a kütyüket!
Nem ördögtől való a technológia kihasználása, nyugodtan hívjuk gyerekünket videóhívásban, küldjünk SMS-t vagy Viber-üzenetet! Ha a beszélgetés nehézkes, ezek a módok segíthetnek megtalálni az utat egymáshoz.

8. Tudassuk vele, hogy szükségünk van rá és fontos nekünk!
Fontos, hogy a tinédzserkorban is változatlanul biztosítsuk gyermekünket a szeretetünkről, ám nagy eséllyel erre új módokat kell találnunk. Például kérjük a segítségét: engedjük, hogy ő is tanítson nekünk valamit, és kérjük ki a véleményét egy-egy helyzetben vagy témával kapcsolatban! Lepjük meg, szerezzünk örömet a számára legkedvesebb módon: érdeklődjünk a barátairól, kedvenc időtöltéséről és programjairól, találjunk alkalmat közös programokra – ebben nyugodtan engedjük át a választást - , vagy készítsük el a kedvenc ételét, mire hazaér az edzésről!

9. Erősítsük meg az önbizalmát!
A kamaszok túl sok energiát fektetnek abba, hogy a kortársak véleményének igyekeznek megfelelni. Ha elfogadjuk gyermekünk személyiségét, és a kellő korlátokon belül dicsérő, pozitív és támogató hátteret biztosítunk számára, önbecsülése megvédi majd a méltatlan helyzetektől és a másoknak való túlzott megfelelés csapdájától.

10. Ne szabályozzuk túl!
A túl sok korlát és szabály szinte garantálni fogja az ellenkezést és a határok feszegetését. Még több szabály meghozása helyett engedjünk, amiben lehet: adjunk a gyereknek teret és döntési lehetőségeket!

11. Mi is voltunk fiatalok!
Elevenítsük fel saját kamaszkorunk nehézségeit és kellemes emlékeit! Ha valami felbőszít vagy aggodalommal tölt el minket gyermekünkkel kapcsolatban, tartsuk kordában indulatainkat és inkább gondoljuk át, hogy az adott dolog valóban számít-e? Ha nem, akkor bölcsebb, ha elengedjük...

 

Fotó: Freepik