Megoszlanak a vélemények arról, miről szóljon a nyári szünet: a pihenés mellett az augusztusban megkezdett ismétlésről, az apránkénti, de folyamatos gyakorlásról és olvasásról, vagy kizárólag a pihenésről és feltöltődésről? Tényleg kizökkenhet a gyermek a tanulásból szeptemberig, vagy kimondottan jót tesz a pihenésnek és élményeknek szentelt 10 hét?
Több szempontból közelítettük meg a témát, és azt kell, hogy mondjuk: ezekre a kérdésekre nincs fekete vagy fehér válasz. Helyzettől, gyermektől is függ, hogyan hozhatjuk ki a legtöbbet a vakáció heteiből.
Semmi ne legyen kötelező!
A „kötelezők” csak nyűgöt jelentenek, a játékos, vagy választható, szorgalmi feladatokat sokkal szívesebben megcsinálják a gyerekek. A legtöbb esetben eleve fel van adva kötelező olvasmány a tanulóknak, és sok gyermeket arra is nehéz rávenni, hogy azt elolvassa. A szeptember közeledtével azonban a gyerekek nagy része kellemes várakozással tekintenek az iskolakezdésre – ezt a nyitottságot fel lehet használni némi laza hangulatú, beszélgetős vagy játékos feladatlapokkal megoldott ismétlésre.
Ahogy Dr. Vekerdy Tamás megfogalmazta: „Régi tanuláspszichológiai tény, hogy egyes tanulási szakaszok után szünetet kell tartani, éppen azért, hogy ez a tudás be tudjon rendeződni az agyunkba, ez pedig alvás és pihenés közben, tehát a szünetekben megy a legjobban. (...) Persze, az a gyerek, akivel a szülők végiggyakoroltatták a nyarat, szeptemberben ügyesebb lesz, az egész nyáron csak vakációzó gyerek pedig szeptemberre mintha mindent elfelejtett volna. De október végére kiderül, hogy a gyötrésnek mégsincs jutalma. A gyakorló gyerek addigra elfárad, unja a tanulást, a vakációzónak pedig minden eszébe jut, és még azt is jól csinálja, amit a szünidő előtt nem tudott.”
A tanulás élvezetes formája a mindennapokban rejlik
Akár főzünk, akár vásárolunk vagy nyaralunk, osszunk meg a gyerekekkel a koruknak megfelelő információkat, segítsünk nekik tájékozódni a világban, ezzel megerősítjük a megszerzett tudás egy részét, és persze új ismeretekkel is gazdagítjuk. Főzés közben elmagyarázhatjuk az adott fizikai jelenséget, együtt számolhatjuk ki a visszajárót. Meséljük el, hol járunk épp és mit látunk, esetleg le is rajzolhatjuk utána… Tudást az élményekből is meríthet - ez minden másnál jobban felébreszti a természetes kíváncsiságot.
A konyhában és az esti fürdésnél remekül lehet gyakorolni a mértékegységeket! Csak alapanyag és egy jelzésekkel ellátott mérőedény kell hozzá. Az írást egy-egy levél vagy képeslap megírása közben, térképes ismereteket pedig utazás, kirándulás alatt remekül lehet gyakorolni. Számos tantárgy témáit eleveníthetjük fel kérdéses, tudást tesztelő kártyákkal. Társasjátékozás közben pedig el sem lehet kerülni a számolást...
Ha muszáj tanulni…
Mindezek alól kivétel, ha pótvizsgára kell készülnie a gyermeknek, de az ő esetükben sem a folyamatos tanulásról szóljon a nyár! Hagyjunk nekik is időt a kikapcsolódásra és kicsit később, fokozatosan kezdjük meg az ismétlést és gyakorlást, vagyis ne vegyük el tőlük a vakáció örömét. Tanuláskor ne hagyjuk őket magukra: nézzünk rájuk (nem a plafont vagy a mobilt bámulják-e), segítsünk a tanulás folyamatában, együtt oldjunk meg feladatokat, kérdezzük ki őket, beszélgessünk az adott témáról. Természetesen tematikus (pl. angol, matek, info) tábor és/vagy felkészítő szakember segítsége is szóba jöhet. És nem ördögtől való az igyekezet elismerése, esetleg jutalmazása, azaz a megerősítés sem, sőt!
A nyár alapvetően a pihenés és töltődés ideje!
Nem kell attól félni, hogy gyermekünk őszig mindent elfelejt. Ennek igen kicsi az esélye. A tananyag nem kicsi, és idő kell a tudásanyag „leülepedéséhez” is. Az a gyerek tölti hasznosan és helyesen a nyarat, aki elsősorban azt teszi, amire tulajdonképpen egész tanévben várt: pihen, kikapcsolódik, élményeket szerez, új dolgokat tanul, időt tölt a szeretteivel és barátaival, játszik, alszik és mozog. A tudásvágyat és kíváncsiságot nem a szünetben tanulás, hanem az élmények általi feltöltődés ébreszti fel és tartja életben.
Fotó: Freepik
