A beszoktatásnál - ha bölcsődéből jött gyermek, óvodai beszoktatásáról van szó -, könnyebb a dolgunk, mert neki már van tapasztalata a környezetváltozást illetően. Ha a gyermek még nem volt bölcsődés, vagy éppen otthonról megy bölcsődébe, meg kell próbálnunk őt felkészíteni az új helyzetre, amennyire tudjuk.

Neki nem lesz könnyű a családi fészekből az idegen környezetbe kerülni, hiszen még nem alakult ki benne a másokkal való együttlét és a külső, nem a családban meglévő szabályokhoz való alkalmazkodás képessége. Ezen segíthet a játszóterezés, mert ott is megvannak a szabályok, és ott is kell másokhoz alkalmazkodni. Érdemes már minél fiatalabb korban együtt ellátogatni a játszóterekre. Ez az anyukák szempontjából is jó, hiszen segíteni tudnak egymásnak tapasztalataikkal, akár a beszoktatást, akár az azzal kapcsolatos nehézségek kiküszöbölését illetően.

Tippek a felkészüléshez
A gyermek új helyzetre való felkészítése már otthon elkezdődhet, ha az anyuka sokat beszélget vele a bölcsőde/óvoda világáról. Az otthoni játékok is bevonhatók az új helyzetbe, érdemes is a beszoktatás alatt kedvenc játékát magával vinnie. Ezzel jelképesen otthonából vihet magával egy "kis szeletet" a bölcsődébe/óvodába, és ez számára biztonságot nyújt. Érdemes napközben elsétálni a kiszemelt bölcsőde/óvoda előtt, főleg ha a kertben kint játszanak a gyerkőcök, hogy a gyermek szokja a látványt, lássa kívülről a helyzeteket, amint a többiek mosolygósan homokoznak, vagy csüngnek valamelyik mászókán. Ha ismerős gyermek játszik ott, esetleg meg lehet látogatni, köszönni neki, és később, bölcsőde/óvoda után ismét találkozni vele. Esetleg néhány kedves szót váltani az ottani gondozónőkkel, hogy lássa a gyermek, jó helyre kerül. Gyakran előfordul az is, hogy a bölcsődéseket/óvodásokat külső játszótérre viszik, ahol bárki lehet, ekkor be lehet kapcsolódni az ottani gyerekek játékába. Esetleg barátságok is kialakulnak nagyobb csoportban lévők és a beszoktatásra váró gyermek között.
Hasznos lehet az is, ha a beszoktatás előtt már egy-két hónappal egyedül hagyjuk egy-egy rövid időre egy barátja mamájával vagy a nagyszülőkkel. Fontos, hogy olyan személyről legyen szó, akiket ismer és akikben megbízhat, mert így tanulja meg, hogy a szülőkön kívül másban is megbízhat, illetve szokja a különlétet.
A gyermeknek szüksége van önálló napirendje az intézménybe kerülés előtt. Ezt, ha ismerjük a kiszemelt óvoda napirendjét, érdemes ahhoz alakítani. Ha nem, akkor is szüksége van napirendre, mert ezáltal ő is kipihentebb, nyugodtabb, ráadásul fejlődik szabálytudata, másrészről a felnőtt is gördülékenyebben tudja végezni a dolgát napközben. Ha a gyereknek már van valamennyi szabálytudata, könnyebben alkalmazkodik az új rendhez, s ezzel megkönnyíti a beszoktatást.

A beszoktatás folyamata
Maga a beszoktatás egy-két hét szokott lenni. Ez intézményfüggő. Magyarországon két típusú beszoktatás ismert és gyakorlott: a fokozatos, és az anyás-fokozatos. Véleményem szerint a gyermeknek az anyás-fokozatos jobb, ez is az elterjedtebb, így most erre tértem ki.
Az anyás-fokozatos beszoktatás átlagosan két hétig tart. Pontos menete a gyermek reakcióitól függ, így előre pontosan nem meghatározott.

Az első héten a szülők a gyerekekkel együtt vesznek részt az óvoda életében, és fokozatosan hagyják egyre hosszabb ideig a számára új helyen. Közösen fedezik fel a gyermek életének új helyszínét, környezetét, és együtt ismerkednek meg az óvodai dolgozókkal és a gyerekekkel. A gyermek gondozását (etetés, pelenkázás/biliztetés) a szülő végzi, a gondozónő pedig figyeli a gyermek reakcióit, viselkedését, illetve megpróbál vele kapcsolatot teremteni.

A második héten délelőtt már legtöbbször egyedül vannak a gyerekek a játszószobában, bár a szülő a közelben, elérhető helyen tartózkodik. A szülő nélkül töltött idő fokozatosan növekszik, természetesen a gyermek alkalmazkodási ritmusának megfelelően. A nap kezdetén, mielőtt "magára hagyjuk" a gyermeket, mindenképpen el kell tőle búcsúzni, és megígérni neki, hogy ebéd/alvás után érte jövünk. Szüksége van megerősítésre, mert különben büntetésként éli meg a helyzetet, amelyben magára hagyták, s ezzel nemcsak a beszoktatás ellen dolgozunk, hanem megingatjuk a szülőbe vetett bizalmát.
Ha a gyermek az elindulásunkkor sír, akkor is határozottan menjünk el dolgunkra, mert ha a szülőt bizonytalannak látja, az a rossz érzetet, bizonytalanságot erősíti meg benne. A gondozó ilyen esetben viszont próbálja megvigasztalni és lekötni a gyermeket. A második hét vége felé a kicsik már legtöbbször ott is ebédelnek, esetleg ott is alszanak (természetesen az ott alvás személyenként változik). Alvás végére a szülőknek ajánlatos visszaérni az intézménybe, hogy a gyermek érezze, nem hagyták magára. Ez egyébként is növeli a szülő-gyermek közötti bizalmi kapcsolatot, amely egy új szintre lép: a gyermeknek meg kell tanulnia megbízni szüleiben olyan esetben is, ha az nem tartózkodik vele egy légtérben.

Ismerkedés
A beszoktatást mindenképpen meg kell, hogy előzze a gondozónővel való ismerkedés, mind a szülő, mind a gyermek részéről. Ez, ha a bölcsőde vagy óvoda felajánlja, történhet először a család lakásán is, ahol a gyermek biztonságban érzi magát. Ez a találkozás alapvető a gyermek és gondozója közti bizalmi légkör kialakítása szempontjából. Már ekkor érdemes elmondani a gyerekről a legfontosabbakat. A legtöbb intézmény már kér a szülőtől egy alapos, a gyermek belső tulajdonságait (pl. félénkség, vagy az ellenkezője: túlzott bátorság), kedvenc játékait és meséit figyelembe vevő jellemzést. Ezenkívül egy orvosi anamnézist, a gyermek egészségi állapotáról és a korábbi eseményekről (pl. Ha volt műtét, milyen, ha van allergia, milyen, milyen tünetei vannak a gyermeken, hogyan kell kezelni, milyen gyógyszer adható, stb.). Előfordul, hogy az intézmény megkérdezi a szülőket a nevelési-fegyelmezési elveikről, büntetésről, dicséretről. Ezt alaposan át kell beszélni a későbbi gondozóval, hiszen a bölcsődében és óvodában folyó nevelés az otthonival együtt, azt kiegészítve kell folyjon.

A gondozó/óvónő szerepe
A gondozónak is nagyon érzékenyen és rugalmasan kell hozzáállnia gondozottjához, hiszen annak személyiségformálódásában vesz részt, és segítenie kell őt a társadalomba való beilleszkedésben. A korai tapasztalatok pedig kihatással lesznek a gyermek későbbi döntéseire, életvezetésére. Minden gyermeknek szüksége van stabil erkölcsi szabályokra és a társas viselkedési szabályok alapos elsajátítására, amiben a szülőkön kívül a gondozónő vesz részt, többnyire saját példamutatásával, illetve a gyermek cselekedeteire adott érzékeny reakcióival.

Szülő-gondozó kapcsolat
Fontos a jó és bizalomteli szülő-gondozónő kapcsolat kialakítása, amelyben mindent meg lehet beszélni a gyermeket illetően. Egyrészt, mert a később az otthoni helyzetek változása (költözés, válás, új házasság, nagyszülő halála, stb.) kihatással van a gyermek viselkedésére, másrészt azért, mert a gyermekek azonnal rezonálnak a szülők érzelmeire, s ha a szülőt aggodalmaskodónak, szorongónak érzik, ők maguk is azzá válnak, felesleges nyűgöt okozva maguknak és gondozóiknak.

A közösségi élet kihatása a mindennapokra
Érdemes még figyelni arra is, hogy az új helyzetbe való bekerülés a szobatisztasággal kapcsolatos szokásokat megváltoztathatja. Lehet, hogy a gyermek, aki már bilizik, átmenetileg visszacsúszik: bepisil az oviban vagy éjszaka, de ez idővel helyre áll, emiatt nem kell aggódni.
Lehet, hogy a nyugodt gyerkőcök éjszaka nyugtalanabbul alszanak, esetleg felébrednek, felsírnak.
Van, akinél az új helyzetből fakadó szorongás például körömrágásban, dadogásban, esetleg vadabb, agresszívabb viselkedésben vagy túlzott csendességben nyilvánul meg. Általában ezek a tünetek elmúlnak egy-két hét alatt. Figyeljük hát a gyermek viselkedését a beszoktatás során, és beszéljük át az óvónővel, ha a normálistól eltérő reakciókat észlelünk.

Ha a gyermek tiltakozik…
Előfordulhat, hogy a gyermek pár nap után nem kívánkozik a többi gyermek közé. Hiszen "minden csoda 3 napig tart". Mégis, ha lehet, ne engedjünk kérésének, hogy otthon maradjon, mert a hiányzás károsan fog hatni a beilleszkedésére. Kimarad a társaságból, ha óvodás, lemarad az óvodai fejlesztő foglalkozásokról, és ez több problémát eredményez számára. Érdemesebb ilyenkor inkább hamarabb hazavinni, pl. Ebéd után, és éreztetni vele, hogy ez kompromisszum, engedtünk neki, de nem teljesen, ám mindenképp fontos, hogy benne legyen az intézményi "vérkeringésben". S eközben is folyamatosan konzultájunk az óvónővel, hogyan viselkedett a gyermek, hogy érezte magát. Viselkedjünk gyermekünkkel következetesen és határozottan, ám szeretettel a dacreakciók esetén.


Láncos Sára

A cikk írójának további írásait megtaláljátok a saját blogján, melyet a lancossara.blog.hu címen értek el, s ahol a korábbi írásokhoz hozzá is tudtok szólni.