A rugalmas gondolkodás és viselkedés nem csak segít átvészelni a nehéz helyzeteket – hanem erősíti a családi kapcsolatokat is. A gyerekek számára különösen fontos, hogy olyan környezetben nőjenek fel, ahol a hibázás nem végzetes, hanem a tanulás része.

A gyermek rugalmas alkalmazkodóképessége (reziliencia) az a képessége, hogy sikeresen megküzdjön az életében felmerülő nehézségekkel és változásokkal. Ez a képesség nem veleszületett, hanem tanulható és fejleszthető, amiben a szülő támogató szerepe kiemelkedő fontosságú. A reziliens gyermekek képesek rugalmasan gondolkodni, alkalmazkodni a változásokhoz, és túllépni az akadályokon. 

A Mindwell Pszichológiai Központ szakmai vezetője, Pollák Éva szerint a szülői példa a legfontosabb eszköz a gyerekek alkalmazkodóképességének fejlesztéséhez.

„Ha látják, hogy nem esünk kétségbe, amikor nem fér be a bicikli az autóba, hanem azt mondjuk: ‘Oké, akkor ma gyalog megyünk’, ők is megtanulják, hogy lehet másképp. És nagyon sokat segít, ha közösen ötletelünk: ‘Mit csináljunk most?’” – mondja a szakértő.

 

A szülői szerep: biztonság és példamutatás
Bár a rugalmasság mindkét félnek tanulási terep, a felelősség a szülőknél nagyobb. „Nekik kell megadni a biztonságot, hogy ‘bármi történik, megoldjuk’. A gyerekeknek inkább gyakorlás kell: kipróbálhatják, milyen, ha máshogy reagálnak, és közben megtapasztalják a következményeket – akár a negatívakat is. Hiszen azt is gyakorolni kell, hogyan húzom ki magam a pácból, ha már odakevertem magam.”

 

Rutinok, amik a rugalmasságot is segítik
A paradoxonnak tűnhet, de a rugalmasságot bizonyos keretek és rutinok kifejezetten támogatják. „Egyszerű dolgok is sokat számítanak. Például, ha van egy kis családi reggeli checklist, kevesebb a vita. Ha van egy heti családi megbeszélés, ahol átbeszéljük a dolgokat, az szintén sokat ad. És nagyon jó, ha van mindig B-terv” – emeli ki a szakértő.
Konkrét példát is említ: „Ha dugó van, akkor mi például szókígyót játszunk – egyszerre két nyelven, hogy kicsit nagyobb legyen a kihívás –, vagy körbe haladva mindenki mondhat egy dalcímet, amit rögtön meghallgatunk. Mondanom sem kell, eléggé eklektikus szokott lenni a válogatás.”

 

Kapcsolódsz vagy kiabálsz?
A rugalmasság a kapcsolat minőségére is hatással van. „Klasszikus helyzet: a gyerek nem akar cipőt húzni. Az egyik szülő kiabálhatna, de ehelyett átkeretez: ‘Na, ki ér előbb a cipőig?’ A vita helyett itt inkább a felszabadultság, az energia és az egymáshoz kapcsolódás jelenik meg. Az mindenkinek jól szokott esni.”

 

Ha a szülő maga is nehezen enged
Nem mindenki számára természetes a rugalmas gondolkodás – de ez nem jelenti, hogy ne lehetne tanulni. „Az első lépés, hogy ezt felismeri. Aztán apró engedményekkel próbálkozhat: például ma nem baj, ha a gyerek nem szín szerint pakolja a zoknikat. És segít, ha van egy mondat a fejében: ‘Oké, próbáljuk másképp.’ vagy ‘Próbálgatom, menni fog.’”

Egyensúly: szabadság és biztonság között
A hosszú távon fenntartható családi rugalmasság titka az egyensúly. „Vannak szabályok és rutinok, de ezek alakíthatók. A gyerekek tudják, hogy vannak alapszabályok, amik a ‘szent és sérthetetlen’ kategóriába tartoznak… és azt is, hogy mindig számíthatnak a szülőkre. Ugyanakkor azt is látják, hogy sokféleképpen lehet reagálni – néha jobban sikerül, máskor kevésbé. Nekik és nekünk is.”
A szakértő szerint ez az a szemlélet, ami valódi stabilitást ad. „Mert hibázni ér, de fejlődni kötelező – és igen, lehetséges.”
 

Kapcsolódó cikkünk: A reziliencia képessége: Így tanítsd meg a gyermekednek, hogyan tanuljon a hibáiból - 5 egyszerű lépésben

 

Fotó: Freepik