Nem is kérdés, hogy mindennél jobban szeretjük a gyermekünket. De akkor hogyan lehetséges az, hogy ha kockákból kell várat építeni, vagy épp kalózzá kell válni, akkor sok szülő a gondolattól is frusztrálttá válik? Mi az oka, és mit lehet tenni ellene?

Egy felnőtt számára a gyerekkel való közös játék néha unalmas, sőt vannak szülők, akik számára egyenesen stresszforrás.

Mi lehet az oka, ha a felnőtt unalmasnak, vagy stressznek éli meg a gyerekkel való közös játékot?
 

- Nem tudja beleélni magát a játék „történetébe”;

- Nem érzi úgy, hogy lenne hozzá fantáziája, ezért fárasztónak érzi, meg kell erőltetnie magát;

- A munkáján, otthoni tennivalóin jár az esze, és úgy érzi, amíg játszik, csak elmegy az ideje, azalatt nem produktív;

- Nem tudja kontrollálni a történéseket, el kell engednie magát, ami nem megy.
 

A gyerekkel való játék azért tűnhet nehéznek, mert azzal jár, hogy el kell lazulnunk, el kell engednünk a mindennapi feladatok és kötelességek béklyóit, melyekhez már annyira hozzászoktunk, hogy szinte tudattalanul is ragaszkodunk hozzá.
 

Mi az oka, ha felnőttként nehezen megy az ellazulás?

1. Már gyermekkorunkban is a megfelelés, a feladatok teljesítése, a komolyság volt az elvárt;

2. Nem támogatták a játékosságot, hiányzott a derű és a közös játék a szülőkkel.

Mindezek azt az érzést okozhatják, hogy ha gyermekünk játszani hív, semmi kedvünk részt venni benne: feszültséggel, ambivalens érzésekkel, idegességgel küzdünk, bűntudatunk van, vagy épp csak kényelmetlenül érezzük magunkat, hiszen egy olyan világba kell belépnünk, ami számunkra ismeretlen: nincsenek határidők, logikus feladatok, számunkra komfortos célok.
 

Hogyan teheted élvezetesebbé a gyerekkel töltött játékidőt?

1. Nézd a jó oldalát!
A közös játék egy lehetőség, hogy a kötelességekből kicsit „kicsatlakozzunk”, elengedjük a dolgokat, és csak úgy „legyünk”. A jelenlét megélése a legnagyobb ajándék, amit gyermekünktől kaphatunk és egyúttal amit mi is adhatunk neki.

2. Ne ijedj meg...
...attól, hogy egy olyan térbe kerülünk, amit nem a hatékonyság vagy a célok jellemeznek, és ahol nem megoldani vagy elérni kell valamit. Ünnepeljük benne a fellélegzést, a szabadságot, azt, hogy nincsenek elvárások; ünnepeljük a kapcsolódás, a jókedv és a jelenlét lehetőségének örömét.

3. Kérdezd meg magadtól: a játék ellen tiltakozom, vagy az érzés ellen, amit kivált belőlem (biztonytalanság, sebezhetőség, bűntudat)?

4. Próbálj meg egészen más minőségben tekinteni a közös játékra! 
Például egyfajta relaxációként: friss levegő a kötelességek és elvárások tengerében.
Vagy egy valójában fontos és pótolhatatlan cselekedetként, mely minden másnál fontosabb! Jusson eszünkbe, hogy gyermekünk számára mi jelentjük a világot: maga a boldogság számára, ha valódi átéléssel veszünk részt a játékában, és legalább egy kicsit beleéljük magunkat. Mi magunk vagyunk számára a legszuperebb játék. Ezek az élmények örök emléket jelentenek számára, a közös játék pdig természetesen a kötődést is erősíti szülő és gyermek közt. 

Ennek első lépése azonban annak felismerése és megértése, miért érzed azt, amit.
Vedd a fáradságot, nézz magunkba, és szoktasd hozzá magadat az önfeledt játék öröméhez! Megéri.

Fotó: Freepik