"Ami ismétlődik az életünkben, az rólunk szól!" - írja a Tanulom magam című könyvében F. Várkonyi Zsuzsa, pszichológus. Ezt a gondolatot a gyereknevelésnél is érdemes szem előtt tartanunk. Ha valami egyszer fordul elő, az véletlen. Ha másodjára, az már gyanús. Ha sokadjára is megismétlődik, az nem lehet a véletlen műve. A kérdés csupán az, mit kezdünk ezzel a felismeréssel?

Bálint Mihály, magyar származású orvos és pszichoanalitikus már sok évtizeddel ezelőtt úgy fogalmazott, hogy: „A gyerek neurózisa a család tünete.”

Amikor a gyermekpszichológusi rendelőbe megérkezik egy gyermek, akkor, bár lehet, hogy a szülei kint várakoznak, de a mintáikkal, az átadott készségeikkel mégis megérkeznek ők is a terápiás térbe. 

Ha a gyerekünkkel rendre ugyanazokat az olykor kétségbeejtő vagy dühöt keltő köröket futjuk, akkor eljött az ideje, hogy megvizsgáljuk az adott témát a saját életünkben is. 
 

• Hogy vagyok én az indulataimmal? Elfojtom és utána robbanok? 

• Gondot okoz-e nekem elszakadni másoktól? Vagy éppen a közelségük aggasztó a számomra? Milyen az én kapcsolataim az autoritásokkal?

• Mennyire én-üzenetekkel, asszertíven kommunikálok?

• Hogy állok én a teljesítményhelyzetekkel?

• Mit gondolok én a halálról?

Minél kisebb a gyermek, annál igazabb az a megfigyelés, hogy könnyebben oldódik meg a gyermek problémája, ha azt a szülő magában is rendezi. A gyerekterápiákban is mindig ott vannak a szülők is. Nélkülük nincs igazi változás.
 

A szorongásos tünetekre ez fokozottan igaz

A szorongás generációkon keresztül történő átadományozódása igen magas: a szorongó szülő gyermeke hétszer nagyobb valószínűséggel válik ő maga is szorongóvá a nem szorongó szülőkkel rendelkező gyermekhez képest. Noha ennek hátterében meghúzódhat egy géneken keresztül átörökíthető sérülékenység, de ebben az esetben is igaz a mondás, hogy a „genetika tölti meg a fegyvert, de a környezeti hatások húzzák meg a ravaszt.” 
 

A jó hír: nem csak a hajlamot, de a megoldást is átadhatjuk!

Ha még át is öröklődött némi hajlam a szorongásra, amennyiben a szülők a nevelés során adódó helyzetekben saját szorongásaikkal hatékonyan megküzdve vannak jelen, akkor a gyermek ezt a mintát építi be a saját viselkedési repertoárjába, az rögzül, hogy a félelmeink megszelídíthetőek, és ehhez eszközöket is kap a szülők megoldási mintáit figyelve.

Müller Péter úgy fogalmaz, hogy "A szülők csak azt adhatják, ami bennük van… A szülők belső 'megcsináltsága' az alapfeltétele minden nevelésnek.”

A család egy rendszer – fektessünk energiát közösen a megoldásba!

Természetesen nem baj, hogy szülőként van egy saját „lelki hátizsákunk”, amiben az összes fájdalmas, megoldatlan élményeinket hordozzuk. Nem probléma, hogy nem vagyunk még „készen”, mikor szülővé válunk. Az sem akkora tragédia, ha menet közben szembesülünk a saját hiátusainkkal. 

De, ha a gyermekünk problémája miatt pszichológust keresünk, ne lepődjünk meg azon, ha a szakember rólunk is kérdez, a mi megküzdési stratégiáinkat, indulatkezelésünket, kommunikációs mintázatainkat is szeretné feltérképezni. Sokszor kiderül, hogy a gyermekünk megoldásra váló nehézsége bennünk sincs még tökéletesen kimunkálva.

Így viszont, ha beletesszük szülőként és gyermekként is az energiát, akkor mindketten fejlődhetünk - dupla nyereség!

Szerző: Selmecziné Valach Renáta szakpszichológus
Fotó: Freepik