Napjainkban rengeteget változtak a gyereknevelés módszerei. A szelíd és kötődő nevelés térhódításával már nem is olyan könnyű meghatározni, miben maradjunk következetesebbek és szigorúak, és miben lehetünk engedékenyek? 8 témában mindenképp elengedhetjük egy kicsit azt a bizonyos gyeplőt.
Szó sincs arról, hogy a gyengéd nevelés korlátok nélküli, mindent megengedő nevelés lenne. Csupán az empátiát, türelmet és érzelmi elérhetőséget emeli be alapvető nevelési eszközként a gyermekek nevelésébe.
Miért szólunk mindenért?
Erre igen személyes a válasz. Leginkább saját világlátásunk, saját korábbi (gyerekként megélt) tapasztalataink, a féltés, és/vagy a társadalmi elvárásoknak való megfelelés vágya késztet bennünket arra, hogy minden helyzetben rászóljunk a gyerekre.
Nyilván vannak helyzetek, mikor szükség van beavatkozásra, de az akkor se legyen ledorongolás, puszta tiltás vagy mások előtt kiabálás, szidás.
Az állandó rászólás inkább irányítás, és jelentősen visszavetheti a gyermek önbizalmát, emellett túlzottan engedelmessé, visszahúzódóvá vagy szorongóvá teheti őt.
Egyáltalán nem szükséges annyi dolog miatt rászólni a gyerekekre, mint általában hisszük. Van néhány olyan helyzet, ahol nyugodtan felfoghatjuk lazábban is a dolgokat vagy rábízhatjuk a döntést a gyerekre.
1. "Ne csináld már!"
„Ne rugdosd a nénit!” - A puszta tiltás vagy a konkrétumokat mellőző felszólítás a legkevésbé jelent iránymutatást a kisebb gyerekeknek. Mondjuk el konkrétan, mire gondolunk: például elnézést kérünk a nénitől a buszon, majd finoman arrébb igazítjuk vagy megfogjuk a gyerek lábát a vonaton, és elmondjuk, miért tesszük.
2. "Köszönj szépen!"
Természetesen kell köszönni, de ezt gyermekünk a mi példánkon keresztül magáévá fogja tenni. A kisgyerekek sokszor csak azért nem köszönnek, mert félénkek. Oldottan, jól hallhatóan köszönjünk mindenhol, és higgyük el: nemsokára ő is köszönni fog.
Kapcsolódó cikkünk: Ha a gyermek nem beszél, fél megszólalni - Szakember gyakorlati tanácsai a szelektív mutizmus leküzdésére
3. „Már megint koszos, saras, vizes vagy!”
Igen, éppen ilyen egy boldog, felhőtlenül játszó gyermek! Ahelyett, hogy a ruha tisztaságát követeled meg, vigyetek magatokkal összekoszolható ruhát és váltóruhát!
4. "Adj puszit a bácsinak!" "Öleld meg a nénit!"
Régimódi és helytelen szokás a gyereket arra kérni, hogy puszit adjon vagy mondjuk valakinek az ölébe üljön. Teljes mértékig a saját hatásköre eldönteni. Az, hogy parancsra, az ellenérzéseit háttérbe szorítva bármit kérésre megtesz, ami a saját testével kapcsolatos, a későbbiekben nagy problémákhoz vezethet… A külvilág véleménye ebben a kérdésben sokadrangú.
5. "Add oda neki a játékod!"
Szó sincs róla, hogy egyszer se mondhatnánk ezt, de ne erőltessük! Sok szülő elköveti azt a hibát, hogy amikor saját gyermeke nem akarja megosztani a játékát, akkor ők mégis megpróbálják "rábeszélni" a gyereket, hogy odaadja - mintha ezáltal a többi szülőnek szeretnének megfelelni. Ezzel arra tanítja a gyereket, hogy az ő saját érzései és igényei nem számítanak. Parancsolás helyett mutassunk valami érdekeset, hátha azzal kezd játszani, és mondhatunk ehhez hasonlókat: „Szólsz majd a kislánynak, ha már nem akarsz játszani ezzel a labdával?” „Mutatsz a kisfiúnak egy ehhez hasonló hasonló játékot?”
Kapcsolódó cikkünk: “Ne legyél irigy, add oda neki is” - Ezt NE mondd! Így tanítsd meg osztozkodni, türelmesen várni
6. „Ne mássz fel oda!/Ne fogd meg!/Ne rohanj!/Ne úgy hintázz!”
A sort a végtelenségig lehetne folytatni. Pedig a gyerek lételeme és fejlődésének kulcsa is a mozgás, a tapintás, a folyamatos próbálkozás és felfedezés. Legyünk mellette, mutassuk meg, mit hogyan lehet, a NE szócska helyett pedig azt mondjuk, amit látni szeretnénk: „Itt vagyok melletted, kicsiket lépj!"/"Szeretném, ha lassabban mennél."!"Ha ülve hintázol, nem sározod össze a hintát, és más is rá tud ülni."
Kapcsolódó cikünk: „Vigyázz, óvatosan!” - Túl aggodalmaskodó szülő vagy? Mutatjuk, hogy mit tegyél!
7. ”Mekkora kupi van itt! Azonnal rakj rendet!”
Tudjuk, milyen nehéz elviselni a felfordulást és több hetes tányérhalmokat a kamaszok szobájában, de teljesen természetes jelenség. Felesleges papolni, rászólni: el fog múlni ez is. Esetleg ajánljuk fel segítségünket, de ne pakoljunk el helyette!
8. "Menj csak el abba a buliba/osztálykirándulásra!”
Egyáltalán nem biztos, hogy az a rendezvény vagy esemény olyan élmény lesz kamasz gyermekünk számára, mint amit annak idején nekünk jelentett. Lehet, hogy előre tudja, mi fog történni: talán társak veszik körül, akik isznak, egyéb tiltott dolgot visznek be, vadul viselkednek, és talán még a barátai sem lesznek ott – ne kényszerítsük arra, amivel szemben valódi, komoly szorongása van. Valószínűleg nem véletlenül.
Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik
