A gyakori felső légúti gyulladás, tüszős mandulák, a folyton kiújuló középfülgyulladás krónikussá válása esetén a gyermekorvos gyakran a műtétben látja az egyetlen megoldást. Dr. Somló Pál gyermekorvos cikkéből kiderül, hogy megelőzhető lenne a probléma, mit lehetne tenni, hogy elkerüljük a műtétet és hogy melyek azok az esetek, amikor valóban muszáj eltávolítani a mandulákat?!

A mandulák szerepe
Ha benézünk a szájba, akkor a garat bejáratánál, mindkét oldalon egy kidomborodó szervet látunk, amit mandulának hívunk. Ez és a környezetében található több másik „csomó” a nyirokrendszer része. A nyirokrendszer az ember keringésének és védekezésének egy speciális része. Legismertebb tagjai a mandulák (orr, garat), a nyirokcsomók. Ide tartozik még sok más, mint a lép, a máj egy része, stb.
A mandulák a védekező apparátus fontos részei, a torokban, garatban ezek az elsődleges szűrő, védő eszközök. A behatoló kórokozók itt gyakorta megtelepszenek, ezzel gyulladást váltva ki. A gyulladás, mint mindenütt, pírral (vérbőség), fájdalommal (feszülés), működési zavarral (nem tudja teljesíteni feladatát), hőtermeléssel (láz), duzzanattal (megnagyobbodás) jár. A gyulladásos reakcióhoz hozzátartozik a fehérvérsejtek fölszaporodása az érintett területen, mely az elpusztult kórokozókkal együtt gennyet okoz. Ez a mandulákon, mint tüsző jelenik meg.
A védőgyűrűhöz tartozik az orrmandula is, amelynek gyulladásos folyamata az orrlégzés zavarában nyilvánul meg elsődlegesen.

A mandulák gyakori gyulladásos megbetegedésének következménye azok duzzanata, amelyek további komplikációkat tudnak okozni.

A gyulladás kialakulása
A fertőző folyamat leggyakrabban egyszerű megfázással, náthával kezdődik. Ennek tartós fennmaradása elhúzódó gyulladáshoz vezet, amelynek következménye a nyirokcsomók, mandulák duzzanata. Az orrmandulák duzzanata elzárja az orrjáratot. Következményeként kezdetben torokfájás, majd középfülgyulladás, később garatmandulagyulladás alakulhat ki. A tartósan fennálló gyulladás tovább fokozza a duzzanatot, ill. krónikus gyulladás szövődményeket okozhat.

Hogyan előzzük meg?
Amint az előzőekből kitűnik a betegség kezdete és alapja a nátha. Ennek a megoldása központi kérdés, amelyet sokszor elhanyagolnak a szülők. Gondoljunk bele, hogy ha náthásak vagyunk, hányszor és milyen erővel kell kifújni az orrunkat, milyen sok zsebkendőt használunk el, milyen rossz a közérzetünk, milyen nehezen tudunk kilábalni belőle. A kis csecsemőnek, gyermeknek az orrváladékát szívással kell eltávolítani. Erre nem alkalmas a kézi pumpa, csak a porszívós, elektromos váladékszívó ajánlható.

A mandulák gyulladásának kezelése
A mandulák gyulladása esetében két ellentmondásos, de sarkalatos kérdés van. Az antibiotikus kezelés és a műtét. Ezekben nincs teljes egyezség a szakma egyes képviselői között. Bizony nehéz is, mert itt sem lehet egységes sablont fölállítani, tekintettel arra, hogy minden eset és minden gyermek más. Mégis vannak iránymutató mankók. Itt válasszuk szét a két ismert mandulát.

Orrmandula gyulladás esetén
Az orrmandulák gyulladását, túltengését leggyakrabban vírusok okozzák, legtöbbször csak a tartósan fönnálló folyamatban fertőződnek felül. Jó esetben van mód arra, hogy a garatban lévő váladékból bakteriológiai vizsgálatot végezzünk. Néhány gyermekorvosi rendelőben rendelkezésre áll gyors vizsgálat, amely a bakteriális fertőzés meglétét bizonyíthatja. Ezekben az esetekben van létjogosultsága az antibiotikus kezelésnek. Egyéb esetekben a hagyományos terápiák jönnek szóba.

Garatmandulák gyulladásakor
A garatmandulák esetében is nagyon megfontolandó az antibiotikus terápia szükségessége. Sajnos már az sem egyértelmű, ahogyan a torokgyulladás folyamatát ítélik meg. Nemrégiben olvastam egy leletet, ahol „gyulladt, duzzadt” mandulákat írt le, majd egy fél óra múlva a konzulens „békés garatról, normál nagyságú mandulákról” tesz említést. Ezért itt is a gyorstesztek alkalmazása lenne az objektív vizsgálati megoldás. A torokban az ún. Streptococcusok a tényleges és veszélyes kórokozók, amelyek szerencsére még penicillinre érzékenyek, sajnos mégis sokszor széles spektrumú „nagyágyúkat” alkalmaznak. Pedig a fertőző betegségekkel foglalkozó szakemberek ennek helytelen mivoltára és a „megelőző” antibiotikus terápia felesleges mivoltára többször fölhívták és hívják a figyelmet.

A mandulaműtétről
Akármilyen meglepő, a leírások szerint az első mandulaműtétet időszámításunk előtt 1000-ben végezték. Az 1800-as évektől nagyon megnövekedett a műtétek száma. 1950-ben vetette fel egy orvos, hogy talán mégsem kellene annyi mandulát eltávolítani, mert nem véletlenül alakultak ki és a szervezet első védővonalában fontos szerepet játszanak.

A jelenleg legkorszerűbbnek mondható állásfoglalás a következőkből tevődik össze:


AZ ORRMANDULÁKAT AKKOR KELL ELTÁVOLÍTANI, HA:

- Erősen akadályozzák az orrlégzést,
- A gyermek nagyon horkol, esetleg ún. alvási apnoe gyanúja is fölmerül. Ez azt jelenti, hogy alvás közben gyakori légzéskimaradás észlelhető,
- Gyakori középfülgyulladás alakul ki, amely szövődményekhez vezethet,
- Gátolja, ill. nehezíti a gyermek beszédértését, rontja iskolai teljesítményét, stb.

A GARAT-, VAGY TOROKMANDULÁK ELTÁVOLÍTÁSA AKKOR INDOKOLT, HA:

- Az orrmandulák eltávolítása után még mindig duzzadt marad, gátolja a nyelést, ill. az alábbi szövődmények továbbra is fennállnak,
- Évente legalább 4 alkalommal fordul elő gennyes, azaz tüszős mandulagyulladás,
- A mandulákból genny préselhető és ebből a bakteriológiai leoltás pozitivitást mutat,
- Szövődmények jelentkeznek, mint ízületi, vese- és szívbelhártyagyulladás.

Összefoglalásként elmondható, hogy a mandulákra, mint a védekező rendszer fontos részére szükség van. Gyulladásos folyamataikat megfelelő konzervatív, azaz gyógyszeres és fizikális kezeléssel kell megpróbálni először megszüntetni. Amennyiben a konzervatív kezelés eredménytelen, ill. szövődmények jelentkeznek, akkor eltávolításuk indokolt, amit megfelelő helyen kell elvégezni. Míg a hagyományos orrmandulaműtétet „vakon” végzik, a korszerűen felkészült helyeken ezt ún. endoszkópos ellenőrzés mellett hajtják végre. Jó lenne, ha mindenütt ebbe az irányba mozdulnának el. Ilyenkor kevesebb lenne a „visszanövés” és a szövődmény is!