Toxoplazmózisnak hívjuk a Toxoplasma gondii nevű, mikroszkopikus méretű egysejtű parazita által okozott fertőzéseket. Miért veszélyes ez a kismamákra?

Toxoplazmózisnak hívjuk a Toxoplasma gondii nevű, mikroszkopikus méretű egysejtű parazita által okozott fertőzéseket. A kórokozó a madarakat, emlősöket, illetve az embert képes megfertőzni és bennük osztódni (közti gazda), de teljes fejlődési ciklusa csak a macskákban (végleges gazda) zajlik le.

Mit okozhat a toxoplazma háziállatainknál?
A macskák fertőzöttsége rendszerint tünetmentes, de fiatal vagy legyengült immunrendszerű állatoknál hasmenést okozhat, súlyosabb esetben tüdőgyulladás, agyvelőgyulladás léphet fel, mely az állat elhullását okozhatja.

A kutyák születés utáni fertőződése általában rejtve marad, a veleszületett toxoplazmózis azonban gyakran jár a központi idegrendszer károsodásával.
Azokban az országokban - pl. Új-Zéland, Ausztrália, Kanada, Anglia -, ahol a juhtenyésztés fontos állattenyésztési ágazat, a juhok állnak az első helyen a toxoplazmózis-fertőzöttség gyakoriságát és emberi megbetegedést okozó szerepét tekintve.



A fertőzött juhok gyakran elvetélnek vagy életképtelen bárányokat ellenek. A gazdasági károk enyhítésére és a zoonózisok elkerülésére angliai kutatók vakcinát dolgoztak ki, mellyel vemhes juhokat kezeltek, és azt tapasztalták, hogy a kezelés még tizennyolc hónap elteltével is védte az állatokat a fertőzéssel szemben.

Az állatok közti fertőzés fennmaradásában meghatározó szerepe van a kórokozót hordozó mezei rágcsálóknak, mivel azok igen fogékonyak a fertőzésre.

Hogyan fertőződhetnek az emberek?
- A parazita fertőző alakjai a macska ürülékével szennyezett földdel, zöldségekkel, gyümölcsökkel szájon át kerülhetnek szervezetünkbe.
- A fertőzés másik útja a közti gazda állat nem megfelelően hőkezelt (60 °C alatt), cisztákat tartalmazó húsának elfogyasztása.
- A harmadik fertőződési útnál az anyából a méhlepényen keresztül - azaz transzplacentálisan - juthatnak a magzatba a kórokozók.

Az állatokról emberre terjedő fertőzéseket összefoglaló néven zoonózisnak hívják.

Miért és kikre veszélyes a toxoplazmózis?
A betegség két fő csoportba osztható aszerint, hogy a születés előtt vagy után kerültek-e a kórokozók a szervezetbe, így megkülönböztetünk szerzett és veleszületett toxoplazmózist. Az előbbi aránylag gyakori, de csak ritkán okoz súlyos megbetegedést.

Egészséges felnőtt ember immunrendszere rendszerint legyőzi ezeket a kórokozókat, anélkül, hogy bármiféle tünet jelentkezne, esetenként levertség, hőmérséklet-emelkedés, nyirokcsomó duzzanat, hurutos tünetek előfordulhatnak.

Legyengült immunrendszerű emberekben (pl. HIV fertőzöttek) akár tüdő-, agyhártya- és agyvelőgyulladás, illetve egyéb szervek károsodása is kialakulhat, attól függően, hogy a toxoplazmák hova jutnak el a vérárammal.

Fertőződés várandósan - súlyos következmények
A frissen fertőződött terhes nőknél a placentán átjutott kórokozó súlyosan megbetegítheti a magzatot: agyi károsodás, vízfejűség, vakság, illetve a magzat elhalása is bekövetkezhet. A veleszületett toxoplazmózissal világra jövő csecsemőkben pedig évek múltán is kialakulhat testi és szellemi fogyatékosság.

Fontos tudni, hogy a fertőzés csak azokra a terhes nőkre veszélyes, akiknek szervezete korábban még nem találkozott a kórokozóval, így immunrendszere nem áll készen  annak legyőzésére. Ezeknél a nőknél a terhesség első harmadának végén, illetve a második trimeszterben (kb. 0-20. hétig) szerzett fertőzés a legveszélyesebb, de fontos megjegyezni, hogy az ekkor szerzett fertőzés esetén sem alakul ki feltétlenül a magzatkárosodás, illetve a friss fertőzés gyógyszerekkel kezelhető.

Honnan tudható, hogy egy nő a veszélyeztetett csoportba tartozik-e?
A toxoplazmával való friss fertőződésre, illetve a védettség megállapítására a vér különböző ellenanyagszintjeiből következtethetünk. A "G-típusú" ellenanyag (immunglobulin G, IgG) jelenléte a kórokozóval való korábbi találkozásra utal, önálló jelenléte a szervezet toxoplasma elleni védettségét jelenti. Ezt a vizsgálatot érdemes már a baba tervezésekor elvégeztetni, és ha az IgG szintünk magas, védettek vagyunk a fertőzéssel szemben, további teendőnk nincsen.

Ellenkező esetben, ha az IgG tesztünk negatív, a fertőzésre fogékonyak vagyunk. Ebben az esetben a terhesség alatt bizonyos időközönként vérvizsgálattal ellenőrizni kell az „M-típusú” ellenanyag vérszintjét. Ha ez a terhesség alatt indul növekedésnek, az friss fertőzésre utal, ami a terhességet veszélyeztetheti, valószínűleg a nőgyógyász a kismama gyógyszeres kezelést fogja elrendelni, amivel általában a komolyabb következmények megelőzhetőek.

A toxoplazmózis elleni védettség gyakorisága az életkorral növekszik, és a 60 éves korúaknak már 50-60 százaléka átesett a fertőzésen. A hazai lakosság 52,9 százaléka esett át 60 éves koráig toxoplazmás fertőzésen. Az  infekciók zöme a 15 és 25 év közötti korcsoportra, a nők reprodukciós (szülőképes) időszakára esik.

Mit tehetünk, ha még nem estünk át a fertőzésen, tehát szeronegatívak vagyunk?
Legfontosabb, hogy a várandós nők elkerüljék a fertőzést! Nagyon fontos a macskák védelmében megemlíteni, hogy a legtöbb ember nem a saját macskájától fertőződik, hanem egyéb úton, pl. nem megfelelően mosott zöldségtől. Egy macska egész életében általában egyszer fertőződik, és akkor összesen 2 héten keresztül üríti a kórokozókat. Az, hogy macskánk átesett-e már a fertőzésen, az emberhez hasonlóan, vérvizsgálattal ellenőrizhető.  

Ha a macskánk, és a vele egy háztatásban élő várandós kismama egyaránt fogékony a fertőzésre, felmerülhet, hogy a teljes biztonság érdekében a terhesség idejére a macskát ideiglenesen más gazdinál helyezzük el. Ha erre nincs lehetőség, néhány szabályt betartva a fertőződés veszélyét minimálisra csökkenthetjük.

7 fontos óvintézkedés, a fertőzés elkerülésére
1. Legfontosabb az alapvető higiéniai szabályok betartása: Kézmosás, takarítás, a macskával, vagy ürülékeivel való közvetlen kontaktus kerülése.
2. A macskánkat lehetőség szerint távol kell tartani a madarak és egerek vadászatától, a macskaalmot minden nap cserélni kell (lehetőleg ne a kismama!)
3. A kertben végzett munkáknál (ahol macskaürülékkel potenciálisan találkozhatunk) gumikesztyűt, szájmaszkot célszerű viselni!
4. Ne adjunk nyers húst állatainknak!
5. Igyekezzünk távol tartani a cicákat a homokozótól, ahova előszeretettel járnak üríteni (ez főleg gyermekeink védelmében javasolt)!
6. Figyeljünk oda, hogy a húsféleségeket kellően hőkezeljük, a zöldség- és gyümölcsféléket pedig mindig alaposan mossuk meg fogyasztás előtt!
7. A terhesség alatt lehetőség szerint ne fogadjunk be új macskát!

Fotó: Pexels/Jonathan Borba