Az elvált szülők gyermeke már nem költözhet külföldre olyan egyszerűen, mint korábban. Ezzel kapcsolatban 2014-ben szigorítottak a családjogon, de a joggyakorlat egyelőre még jelentős eltéréseket mutat.
Manapság sok magyar vállal külföldön munkát. A külföldre költözésnek - az anyagi szempontokon túl - számos pozitív hozadéka lehet nem csak a felnőttek, de a gyermekek számára is: új nyelv és másik kultúra megismerése, a világról alkotott ismeretek bővülése, tapasztalatszerzés.
Előfordul ugyanakkor, hogy nem a teljes család, csak a válás után gyermekét nevelő szülő szeretne külföldre menni - a másik szülő ugyanakkor ezt a kapcsolattartás megnehezedésére hivatkozva ellenzi. Milyen megoldást kínál erre a hatályos családjog?
Elvált szülők gyermekének külföldre költözése – módosult a törvény
A Polgári Törvénykönyv idén márciusban életbe lépett módosítása>> szerint a gyermek huzamos időn át egyik szülőjével mindkét szülő egyetértésével tartózkodhat külföldön. Az egyik szülővel történő tartós (egy évet meghaladó) külföldre költözésről a szülők megegyezésének hiányában már nem a bíróság, hanem a gyámhatóság dönt.
Korábban ezek voltak az irányadó szempontok
A korábbi gyakorlat szerint a bíróság azt vizsgálta, hogy a külföldre költözésnél rendelkezésre állnak-e a gyermek neveléséhez elengedhetetlen feltételek: megfelelő lakás, orvosi ellátás, valamint iskola biztosított-e, továbbá a szülő megfelelő jövedelemmel rendelkezik-e a gyermek eltartásához.
Új: pszichológus szakértő véleményét is kikérhetik
Mivel az új családjogi szabályok fél éve léptek hatályba, egyelőre nem ismert a gyámhatóságok döntéssel kapcsolatos gyakorlata. Nem világos, hogy a gyámhatóság milyen megfontolások alapján engedélyezi az elvált szülő számára kiskorú gyermeke tartós külföldre vitelét.
A gyámhatóság a döntéshez kérheti pszichológus szakértő véleményét is, aki a gyermek vizsgálata és a szülők meghallgatása után véleményt mond a külföldre költözés gyermekre gyakorolt várható hatásairól. Jelenleg ugyanakkor nem létezik olyan módszertani útmutató a gyermekpszichológusok számára, amely eligazítást adna az ilyen esetekben vizsgálni ajánlott szempontokról, kritériumokról.
A pszichológus bevonása nem feltétlenül ad megfelelő választ
Ezért a pszichológusoknak nehézséget jelenthet a külföldre költözés várható hatásainak felmérése. A pszichológusi vizsgálat ugyanis mindig a gyermek aktuális lelkiállapotát, készségeit tudja felmérni, míg a külföldre költözéssel járó jövőbeni változásokat nehéz pontosan előre jelezni. A saját gyermekét és esetleg az adott külföldi országot is jól ismerő szülő viszont elég jól fel tudja mérni, hogy mennyire birkózik meg a gyermeke az új kihívásokkal (kivételek persze mindig akadnak).
Az új szabályozás kedvez a költözést akadályozni kívánó szülőnek
A gyerekpszichológus véleménye, majd a gyámhatóság ezen alapuló határozata tehát jelenleg - jogszabályi és/vagy módszertani iránymutatás hiányában nehezen kiszámítható. A jogalkotás nyilván csak lassabban tudja követni a hétköznapi életben bekövetkező változásokat - a szabályozás hiánya viszont kedvezhet a külföldre költözésről szóló megegyezést akadályozó szülőnek.
A gyámhatósági vita során a külföldre költözést tervező szülő mellett az érintett gyermek is elbizonytalanodik: a szülők közötti vita erős lojalitáskonfliktust válthat ki, a pszichológusi meghallgatás (annak professzionális lebonyolítása mellett is) erősítheti a szülők konfliktusa miatt már kialakult szorongást.
Egyelőre még hiányzik az egységes joggyakorlat
Mindezek miatt fontos (lenne), hogy a gyámhatóságok mielőbb hozzanak döntést az ilyen kérdésekben. Hasznos lehetne a közeljövőben általános szakmai iránymutatást is készíteni mind a gyámhatóság ügyintézői, mind a pszichológusok számára a kérdésben vizsgálandó szempontokról.
A témában rendszeresen hangoztatott "gyermek érdekének" pontosítása, illetve a külföldre költözés szempontjainak meghatározása valamennyi érintett fél számára kapaszkodót jelentene, valamint hozzájárulna az egész országban egységes joggyakorlat meghonosításához is.