Ha gyermekünk még kicsi, vagy félénkebb természetű, nem biztos, hogy jelezni tudja, mi az, ami már számára sok vagy kellemetlen, ezért - és mert mi ismerjük őt a legjobban - nekünk kell kiállnunk érte. Hogyan tehetjük ezt meg anélkül, hogy feszültséget szítanánk vagy bárkit kellemetlen helyzetbe hoznánk?

Családi vagy baráti összejövetelekkor, egyéb társasági interakciók során (még akkor is, ha gyermekünk jól ismeri a résztvevőket), nem feltétlenül esik jól neki sem egy-egy megjegyzés, kérés vagy kérdés. Építő jellegű kommunikációval, egyértelmű és tiszteletteljes reakcióval megmutathatjuk gyermekünknek, hogy a későbbiekben hogyan húzhatja meg határait, és egyúttal a külvilág számára is nyilvánvalóvá tehetjük azokat.

Ezzel elérhetjük, hogy kérésünket figyelembe vegyék, sőt, azt is, hogy családunk alapértékeit is tiszteletben tartsák, méghozzá mindezt rossz szájíz nélkül.

Mit válaszoljunk tehát, ha a gyerek felé túl indiszkrét, kellemetlen kérdés vagy ítélkező megjegyzés érkezik?
 

Lássunk erre néhány konkrét példát:
 

„Gyere, ölelj meg!/Miért nem öleled meg a papát?”
„Petinek most nem esik jól az ölelés. Viszont egy ötöst (tenyérpacsit) szerintem szívesen adna!”
 

Amikor egy ismerős nevelni akarja a gyerekünket, különösen a mi értékrendünktől eltérően:
„Minden rendben, itt vagyok, kezelem a helyzetet. Te csak élvezd az unokázást/a közös időt a keresztfiaddal! A nevelési munkával ne fáraszd magad, bízd csak rám, megoldom.”
 

„Hű, mennyit eszik ez a gyerek!”/"Miért nem eszik többet? Otthon se eszik?"
„Tudod, a gyerekek nem egyformák, sőt, egyes időszakokban több ételre is van szükségük. Kitti pontosan tudja, mikor éhes és mikor nem kíván enni, sőt, azt is tudja, hogy hogyan hallgasson a teste jelzéseire. Most pedig élvezzük tovább a közös vacsorát!”
 

Ha gyermekünknek barátja, barátnője lett, és a társaság ezen témázik:
„Tartsuk tiszteletben Domi magánéletét! De ha bármikor van kedve mesélni róla, örömmel hallgatjuk. Igaz?”
 

Ha a gyerek külseje, testalkata, megjelenése a téma:
„Igyekszünk Gabi önbizalmát nap mint nap erősíteni, hogy tisztában legyen az értékeivel és olyannak szeresse magát, amilyen. Ti is törekedjetek a pozitívumokat, az igyekezetet és a fejlődést kiemelni.”
 

Valaki gyermekedről magánjellegű információt oszt meg a külvilággal, vagy mások előtt veled:
„Értékelem az aggodalmad/érdeklődésed, de ez az ő dolga. Most beszélgessünk másról!”
 

Elképzelhető, hogy még nekünk sem egyszerű ezeket a határokat jelezni, de gondoljunk bele, gyereknek mennyire nehezére eshet! Ráadásul egy kisgyerek talán még tisztában sincs azzal, hogy mondhat nemet is, hogy lehetnek határai, hogy mik azok egyáltalán és miért szükségesek.

Ha segítünk neki ebben, idővel képes lesz kialakítani és jelezni is önmaga egészséges határait.

 

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik