Szülőként gyakran együtt tanulunk, leckét írunk, vagy ellenőrzünk, próbáljuk a gyerekek terheit csökkenteni, hogy több ideje jusson a játékra és pihenésre. Ám vegyünk figyelembe, hogy ennek során elkövethetünk néhány hibát, melyek közül a 7 leggyakoribbat és legjelentősebbet mutatjuk most be.

Napjainkban nehezebb a házi feladatra összpontosítani, mint valaha: a gyerekek eleve későn - és a versenyszerű oktatásban kimerülve - érkeznek haza, ráadásul a digitális eszközök is elvonják a figyelmüket a tanulásról. De nem kell, hogy délutánonként háborús övezet legyen az íróasztal környéke!
 

Elsőként:

- Halasszuk el azt, ami nem olyan lényeges, és ne kezdjünk bele módszeresen a gyerek frusztrálásába, éppen ellenkezőleg!

- Hagyjunk neki egy kis időt a töltődésre, és mi is lassuljunk le, hangolódjunk rá a tanulásra. Legyen a másnapra felkészülés inkább egyfajta hasznos közös idő, semmint utált időpocsékolás és vitatéma!

- Teremtsünk nyugodt körülményeket a házi feladathoz! 
 

A délutáni, esti házifeladat-készítés vegyes érzésekkel telhet: egyrészt jó és érdekes bepillantani gyermekünk életének ezen szeletkéjébe is, másrészt jellemzően azon imádkozunk, mielőbb túl legyünk rajta veszekedés, könyörgés és sírás nélkül…

Milyen hibákat követhetünk el közös tanulás, a házi feladat elkészítése vagy felügyelete közben?
 

1. Nem segítünk, hanem megoldjuk helyette: valóban gyorsabb, és így előnyösebbnek tűnhet, ha egyszerűen megmondjuk, kiszámoljuk vagy lediktáljuk a megoldást. Jószándékunkkal egyidejűleg azonban gátoljuk magát a tanulási folyamatot, az önállóságot és végeredményben az önbecsülés fejlődését is.

2. Mindent egyszerre akarunk: ha arra kényszerítjük a gyereket, hogy gyorsan egyszerre csináljon meg minden feladatot, azzal épp az ellenkezőjét érhetjük el. A gyerek ébersége, figyelme, koncentrációja nem képes órákig kitartani, különösen 8 órányi iskola után. Iktassunk be szüneteket, amikor ehet, ihat, feltöltődhet, beszéljük meg, mikor folytatja a következővel, és tartsuk magunkat ehhez.

3. Nem biztosítunk nyugodt körülményeket: igyekezzünk egy valóban nyugodt helyet találni és olyan körülményeket biztosítani, melyek ideálisak a munkához. Ha gyermekünknek a csend segít, biztosítsunk csendet, ha a fehér zaj támogatja a koncentrációját és nyugalmát, kapcsoljunk be pl. esőhangot a számára.

4. Nem figyelünk oda, teljes mértékig gyermekünkre bízzuk a feladat teljesítését:  a nagyobbak már ügyesen trükköznek, a kicsik meg előszeretettel játszanak vagy rajzolgatnak a házi írása helyett. Figyeljünk oda, mivel töltik az időt, hogy az ne feleslegesen teljen el. Nem elég rájuk zárni az ajtót és egy óra múlva rájuk nézni. Tanítsunk felelősséget és kitartást, de ne szavakkal, hanem a szokásainkon keresztül.

5. Elvárjuk, hogy gyerek mindent kezelni tudjon: a gyerekek nem egyformák, vannak köztük, akiknek szüksége van segítségre egyes, összetettebb munkafolyamatokban. Ilyen lehet például a szövegértés, egy több eszközt igénylő feladat, vagy egy feladat bevezetésének és befejezésének felépítése. Támogassuk gyermekünket az összpontosításban az ő egyéni igényeinek megfelelően!

6. Túl sokat kritizálunk, keveset biztatunk: ne nyomasszuk a fáradt gyereket olyasmivel, mint például a külalak, vagy az esetleges lassúsága. Inkább értékeljük az igyekezetét és dicsérjük meg azért, amit megcsinált. Ha extra gyakorlásra van idő, azt egy másik, külön időpontra tervezzüek be, amikor a gyerek is kipihentebb, pl. szünetekre vagy a hétvégén egy előre kijelölt 1-2 óra intervellumban.

7. Szidjuk a tanárokat és az iskolát: kedves dolog együttérezni a gyerekkel, de ezzel a viselkedéssel csak azt érjük el, hogy a gyerek „rájátszik”, és még kevésbé lesz hajlandó dolgozni. Akár jogosak a kritikáink, akár nem, mindig van más lehetőség: beszélgetni a gyerekkel arról, hogyan érzi magát az iskolában; elbeszélgetni a tanárokkal a gyermekünk személyiségéről, igyekezetéről vagy az otthoni nehézségekről; megismerni az iskola és a pedagógusok álláspontját; jobb tanulási körülményeket teremteni otthonra.

Fotó: Freepik