Gondoltad-e, hogy a kisgyerekek térbeli tájékozódása pedig már a későbbi írás-olvasást készíti elő? Gyermekfejlődésről és fejlesztésről kérdeztük a szakértőt. Mit tanulnak azzal a babák, hogy mindent a szájukba vesznek? Tudtad, hogy saját testük és énképük folyamatos megtapasztalásával egy kihagyhatatlan és fontos fejlődési folyamaton mennek át? Gondoltad-e, hogy a kisgyerekek térbeni tájékozódása pedig már a későbbi írás-olvasást készíti elő? Gyermekfejlődésről és fejlesztésről kérdeztük a szakértőt.

Merre dől a b hasa (Jobbra? Balra?), a p betű szára lefelé lóg… Balról jobbra kell olvasnom a szavakat, vagy föntről lefelé? Ezek a kérdések nagyon fontosak az iskolában. Az iskolára felkészítést nem elég szeptember előtti nyáron kezdeni. Ha látjuk a folyamatot, évről évre tudatosan segíthetjük gyerekünk fejlődését, hogy elégedett, sikeres iskolás lurkó váljon belőle!
 

Száj - Ezért vesznek mindent szájukba a kisbabák

Amikor megszületünk, kevés tapasztalattal rendelkezünk önmagunkról és a világról. Számunkra elsősorban édesanyánk a legfontosabb, és a családunk, hiszen ők azok, akik kielégítik az újszülött, a csecsemő szükségleteit. Majd amint érzékszerveink tökéletesednek egyre inkább felfigyelünk önmagunkra, a világ dolgaira. (Ilyenkor szokták a babák vizsgálni a kezüket, a körülöttük élők öltözékét, rácsodálkoznak érdekes formákra, áhítattal figyelik a fák mozgó leveleit).

Az első észlelési csatorna a csemetéknél a száj, a szájtér. A csecsemők azért vesznek mindent a szájukba, mert így tapogatják le a különböző tárgyakat, a saját testrészeiket is beleértve. Ezáltal újabb információkkal gazdagodnak önmagukról, s a világ tárgyairól.

Felfigyelnek arra is, hogy hangot tudnak adni. Ekkor igazán viccesek, képesek kacagni saját kurjantásaikon, akár egy papír elszakításának a hangján is. Mozgásaik először még önkéntelen, reflex-szerű mozdulatok (rugdalózás, fogóreflex).
 

Mozdulatok - Így tapasztalják meg a kisbabák önmagukat és a világot

Majd szépen lassan ezek a mozdulatok tudatossá válnak: tárgyak után nyúlnak, akaratlagosan fognak, érintik játékaikat, a testrészeiket; és már el is tudják ezeket engedni. Végül csemetéink eljutnak a helyváltoztatásig. Motivációjuk, hajtóerejük ez idáig is a saját kíváncsiságuk volt.



A helyváltoztatással (gurulás, majd a kúszás, eztán a mászás, végül felállás során) újabb, s az egyik legfontosabb tapasztalatra tesznek szert, mégpedig saját testükre csodálkoznak rá. Ahogy csúszik a pocakjuk a földön, netalán koppan a térdük mászás közben, esetleg földre huppannak, és megismerkednek a fenekükkel. Eljutnak egy tükörhöz, és rácsodálkoznak emberi mivoltukra, bár ilyenkor még nem tudják, hogy azok igazából ők, maguk.

Ezek az első tapasztalatok önmagukról, melyeket különböző úton szereztek meg a gyerkőcök (érintés-tapintás útján, vizuálisan-látásuk segítségével, auditív csatornán- hallásuk segítségével) beépül ismeretként az elméjükbe, személyiségükbe.

Hogyan támogathatjuk a babák és kisgyerekek fejlődését?
Ezekben a szakaszokban nekünk, szülőknek, pedagógusoknak tevékenyen, aktív szereplőként nem sok részünk volt, hiszen ha egy gyermeket nem akadályoz semmi  - például olyan gátló okok, mint veleszületett mozgásszervi rendellenesség, idegrendszeri károsodás stb. -, akkor ezeket a tapasztalatokat megszerezve szépen fejlődik. A mi feladatunk annyiban merül ki, hogy óvjuk e tevékenységei folytán a testi épségét, és biztosítsunk neki kellő időt, helyet, egészséges környezetet, új élményeket, és további lehetőségeket, hogy kibontakoztassa magát.
 
Hogyan segíthetjük gyermekünk további fejlődését? Kínáljunk fel számára újabb élményeket, játékokat, tárgyakat és eszközöket. Mutassunk példát, mozogjunk együtt sokat, beszélgessünk, meséljünk a világ dolgairól. Ezután már egyre aktívabb részesei leszünk az ismeretszerzés folyamatának.

 

Test felfedezése, téri tájékozódás - A fejlődés újabb fontos állomása

A téri tájékozódás fejlődésének első területe a saját testünk. Így tanuljuk meg a téri irányokat, relációkat úgy, mint: jobb-bal kezem, fent van a fejem, lent a lábam, középen a törzsem. Amikor magamat vizsgálgatom, a tükörben láthatom, hogy a karjaim rövidebbek a lábamnál. Az ujjaim vékonyabbak a karomnál. Ha sétálok, anya mögöttem ballag, vigyáz rám. Olykor a kutyusom előttem szaladgál, és szaglász. Tőlem balra kék autó suhan el, jobbra őszi fák lengedeznek. Felettem egy madár röppen, alattam őszi falevelek hevernek. Rájuk lépek, ugrálok! Ha szökkenek, lobog a hajam. Amikor sokat iszom, bugyog a hasamban a víz, lám ezt is érzem!

És mi mindent érzek még? A hideg időt, az esőt, fázom, amikor megázom, megszárít a nap, ilyenkor kellemes meleg van. Ilyenkor nem szeretek az égre nézni elvakít a fényesség. Sötétben szeretek az elemlámpával játszani. Nehéz kigombolni a kabátomat, elfárad az ujjacskám, ügyetlenkedem. És így tovább…

A téri tájékozódás alapozza majd meg a későbbi iskolai tanulást
Mikor használjuk fel a térbeli tájékozódás tapasztalatait ismeretként, kellő alapot adva az újabban megtanulandónak? Az iskolában és egész életünk folyamán! Az iskolában meg kell tanulunk írni, hármas vonalközben tájékozódni (az elsősök füzetében sűrű, hármas vonalazás van), hisz nem mindegy, hogy a betűt hova, melyik vonalra írjuk, honnan kezdjük a kerekítést, melyik irányban kell haladnunk. Az sem mindegy, hogy merre dől a b hasa (Jobbra? - Balra?), a p betű szára lefelé lóg. Balról jobbra kell olvasnom a szavakat, vagy föntről lefelé.

Az sem mindegy, ha tudom magamról, hogy jó a szemem, talán a legjobb, mert én látom meg a leghamarabb a repülőt az égen, de ügyetlen a kezem, mert utálok kabátot gombolni, írni viszont meg kell tanulnom, ezért ügyesítenem kell a kezemet. Jó, ha tudok önmagamra koncentrálni, mert így talán nem zavarnak majd a társaim, ha éppen beszélgetni támad kedvük, dolgozatírás közben.

Érdemes a minden napjaink folyamán figyelmet fordítani arra, hogy minél több olyan hétköznapi tevékenységbe vonjuk be a gyerkőcöket, melyek során megismerhetik önmagukat. Fontos, hogy sokat beszélgessünk ezekről az eseményekről.

Olvasd el ezt is!
Baba fejlődése hónapról hónapra, 1 hónapos kortól 6 éves korig - Mikor mit tud a baba? »

Szerző: Kerekesné György Zsófia gyógypedagógus
Forrás: Kukucskáló Műhely
Fotó: Rawpixel