A vajúdás egy olyan folyamat, ami a lélek oldaláról nem kap elég figyelmet, szeretetet, odaadást, érzést, támogatást, türelmet, hiszen csak és kizárólag a testre figyelünk. Elfelejtjük, hogy a szülés a test, a lélek és a szellem hármasának összeolvadása, együttműködése. Szülés alatt kifejezetten igaz a régi mondás, hogy ép testben ép lélek, bár itt fordítva fogalmaznék

 A mai életünk annyira rohanósra sikeredik, hogy elvárjuk magunktól azt, hogy attól a perctől kezdve, hogy megindul a babánk a nagy útra, egy-két órán belül meg is érkezzen. De a szülés nem egy sprint, hanem igen gyakran maraton…, és sok beavatkozás gyakran lassítja a folyamatot, ahelyett, hogy segítené. Hogy pontosan rávilágítsak a lélek, az elme fontosságára és a testre gyakorolt hatására, leírnék pár történetet. Azoknak az anyáknak a történetét, akik megosztották velem életük egyik legszebb pillanatát, amiért utolsó pillanatomig hálás leszek nekik. A neveiket módosítottam, védve ezzel a családok privát szféráját.


Kati szülése
Kati hajnali 4 körül hívott, hogy a burok megrepedt, azóta enyhe kontrakciói vannak. Másodszor szülő volt, nagyon várta, hogy megszülessen kislánya. Átmentem hozzá, mert közösen mentünk be a kórházba. Mikor meglátott elkezdődtek az 5 perces összehúzódások, így indultunk. Mikor beértünk, 6 cm-es volt a méhszáj. 5 órával később is alig volt 8cm, és eléggé feszes. Nagyon szeretett volna természetesen szülni, de eléggé lógott a levegőben az infúzió, fájásgyengeség miatt. Nehezen tudott a szülésre koncentrálni, állandóan az járt a fejében, hogy a kisfia felébredt-e már, vajon megreggelizett-e, stb.. Nem sokkal dél után még mindig semmi haladás. A szülésznő bekötött egy vénát egy kis cukorral, és épp készítette az automatát az oxitocyn-nak, amikor megkérdeztem Katit, hogy biztosan akarja-e a koktélt. Sírni kezdett, hogy ő ezt nem akarja, beavatkozások nélkül szeretne szülni, ő nem erre készült és fokozatosan egyre mélyebbről törtek fel a hangok, és pár perccel később megszületett Mária, úgy hogy az oxitocyn-os infúzió a szülésznő kezében maradt. 2 cm-t nyílt és teljesen eltűnt a méhszáj pár perc alatt, csak attól, hogy az anya eldöntötte, hogy nem vár tovább, megszüli a kislányát.


Ida szülése
Ida 6 nappal túl volt a terminusán, amikor behívták szülésindításra. Első babáját várta, tele volt lelkesedéssel, izgalommal, fáradsággal, aggodalommal. Első nap semmi változást nem hozott az indítás, de aznap éjjel elkezdődtek a kontrakciók. Reggel 9-kor 4 cm volt a tágulás, és újra bekötötték az infúziót, mert semmi sem haladt, bár már órák óta vajúdott. Engem 11 után hívott, hogy örülne, ha vele lennék. Fél 12 körül be is értem, amikor a szülésznő azzal fogadott, hogy beöltözhetek, de valószínű műtét lesz. Pár perccel azelőtt volt egy vizsgálat, semmi haladás, a baba sincs elég jól, és még mindig csak 4 cm, most épp a második orvost várják, utána tolják a műtőbe. Bementem a szülőszobába, Ida könnyekre fakadt mikor meglátott. Odamentem mellé, megmasszíroztam a vállát, együtt lélegeztem vele, amikor kellett, megnyugtattam, hogy minden rendben lesz. Pár perc után megérkezett a doktorúr, megvizsgálta, 8 cm-nél tartottunk. Nem egészen 2 órával később Ida már vígan szopiztatta kisfiát, el is felejtette, hogy mennyire stagnált a tágulás hosszú órákon keresztül. 10 perc alatt 4 cm-t tágult az anya, minden extra beavatkozás nélkül. Az orvos a szülés után azt mondta, hogy attól indult be, hogy lett egy valaki a szobában, aki elhitte, hogy menni fog.


Bojána szülése
Bojána is a második babáját várta. Az első két évvel ezelőtt született, teljesen természetesen, gátvédelemben, 7 óra aktív vajúdás után. Most hajnali fél ötkor értünk be a kórházba, tűnő félben levő méhszájjal. Alig vajúdott. Az orvos javaslatára bement a zuhanyzóba, jól esett neki a víz által nyújtott nyugalom. Reggel 7 után még mindig nem jött a kitolás. Nagyon kedvesek voltak a kórházi dolgozók, de valamit kellett tenni. Bekötötték az infúziót, ez sem hozott sok változást. Odamentem az anyához, megkérdeztem, mitől fél, miért nem engedi el a babáját? Beletrafáltam. Komor arccal azt mondta, hogy annyira lelkiismeret furdalása van, mert ezzel a babával nem tudott annyit foglalkozni, mint az elsővel. Hogy csak akkor énekelt neki, amikor a nagynak is, csak akkor mesélt neki, amikor a nagynak is, és attól fél, hogy a második gyermeke nem fogja őt úgy szeretni, mint az első, akinek teljes figyelmét oda tudta adni. Attól is rettegett, hogy a gyermek felnövekedvén azt a figyelem-nélküliséget a szemére fogja hányni.… Ahogy kimondta és szembenézett ezekkel a félelmeivel olyan ritmusba jött ki belőle a baba, hogy a szülésznő alig tudta felkapni a kesztyűt, hogy tartsa a gátat. Utólag azt mondta, örül, hogy elkezdtünk „lelkizni”, mert addig azt érezte, hogy fenn az agyában tartja vissza gyermekét. A félelmei meggátolták az elengedésben.


Lelki okok az elhúzódó szülések mögött
Nagyon gyakran látom azt a szülőszobán, hogy az anya még nem készült fel arra, hogy megszülje gyermekét. Vannak ki nem mondott szavak, félelmek, aggályok, amiket jobb szülés előtt feldolgozni.
Van, aki attól fél, hogy csúnya lesz a gyerek; van, aki attól, hogy gonosz; van, aki attól retteg, hogy olyan lesz a viszonyuk, mint neki a szüleivel.
Nagyon nehéz úgy a félelmeinkkel, aggodalmainkkal szembenézni, hogy jönnek a kontrakciók, idegen a környezet, nagyjából minden a feje tetején áll. Ráadásul jó kislánynak is kell lenni, aki szót fogad a doktor bácsinak és nem sír, nem mond ellent, hanem csendben tűr.

Ezért tanítom én azoknak az anyáknak, akik a szülésfelkészítőimre járnak, az elengedést. Kezdjük kicsiben és szépen, és majd fokozatosan megérünk a nagy feladatra is. Ha tehetném, minden vajúdó nő mellé behívnék egy dúlát. Mert az igaz, hogy a testtel foglalkozik az egész kórházi csapat, de a lélekre, a szellemre ez a csapat nincs felkészülve. S ép lélekkel tökéletesen működő, ép test jár együtt.