Dúla

76 nyarán születtem egy erdélyi kisvárosban, Bánffyhunyadon. Szüleim felruháztak azokkal az erényekkel és értékekkel, amit a legfontosabbnak, legjobbnak gondoltak. Ők mindent megtettek azért, hogy normális életet éljek, de én mindig renitens voltam. Makrancos kamasz, maximalista fiatal, aki csak a legjobbal éri be és mindig a saját feje után megy.
Otthon látszerésznek, iparművésznek tanultam és többnyire anyu révén kereskedtem. Vettem és eladtam. Aztán a nyári szünetben az egyetemen elmentem zsebpénzt keresni az Egyesült Államokba. Egyedül. 24 évesen, én meg a hátizsákom. Izgalmas volt, kalandokkal, félelmekkel, örömökkel, tapasztalásokkal teli. Nagy oroszlán volt, de megküzdöttem vele. Aztán megismerkedtem egy kedves férfivel, aki miatt Szentgotthárdra, később Jákra költöztem. Hozzámentem. 2004-ben fogantam meg az első gyermekemmel, aki 2oo5-ben született meg. Ott, a szülőszobán megfertőződtem. A szülés-születés misztériuma az oxitocinnal kombinálva ütős kombó. Engem letaglózott és azóta is fogva tart. És találkoztam pár nővel azóta, akik ugyanígy jártak. Azonnal elkezdtem keresni a lehetőségeket, hogy ezt minél gyakrabban megtapasztalhassam. Azt tudtam, hogy 1oo gyereket nem szülhetek… de találhatok 1oo asszonyt, aki szeretné ezt az élményt velem megosztani. Ez akkoriban álomszám volt. Ma már realitás. Csodaszép kisbabák születésének emlékétől duzzad a titkos dobozom és a fényképezőgépem. A szülőszoba illata, melege, heve, intimitása, szentsége, szakralitása kísér utamon. Aztán 2010-ben szüléstámogató dúla tréner lettem. Elkezdtem tanítani, segíteni a nőknek megtalálni az utat önmagukba.
Sokat gondolkodom azon, hogy mit tudok én adni, ami miatt eljönnek hozzám szebbnél szebb, okosabbnál okosabb nők. Egyszerű a válasz. Hitet adok nekik. Nagyképűen hangzik, hogy adok, hiszen nálam is csak kölcsönben van, ugyanúgy, mint a gyerekeim. Nekem az a feladatom, hogy gondozzam, neveljem, szeressem őket és elengedjem, ha eljön az idő. Így most már sok-sok fogadott lányom van nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben, Szerbiában és nemsokára Lengyelországban is. És az az öröm is elért, hogy a lányaim szüléseit kísérhetem. Nincs ennél nehezebb és nemesebb feladat. Aztán 2008-ban született a kislányom. 2010-ben házasságomban végleg elszállt a varázs, azóta egyedül nevelem a gyerekeimet.
Tavaly a saját szülésfelkészítőm kibővítettem a férfi oldallal, amit Dr.Csernus Imre képvisel. Látom, érzem, hogy szükségünk van az információra, hogy ne a káosz várjon a baba érkezésével. És a párkapcsolatban is fontos, hogy ápoljuk, neveljük. Így nemcsak várandósoknak, hanem pároknak, gyerek előtt, után, közben megszületett a Közöszülés program, www.kozoszules.hu,  ami évi egy-két alkalommal kitárja kapuit az érdeklődők előtt.
Megszállottan hiszek a szülésben és a női erőben. Rendületlenül támogatom azokat, akik kérik. Pillanatnyilag megelégszem azzal, hogy elég jó anya legyek nem vágyom a tökéletes szülőségre. A maximalizmusom a képzéseimben élem meg. Mert hiába szerettek volna nekem normális életet, segítőnek születtem. És egy segítő segít. Mindig abban, amiben és ahol kell. És ameddig csak egyetlen egy nőt, gyermeket, rászorulót tudok támogatni, van feladatom, amit hálával végzek.