Míg a világ számos kultúrájában teljesen természetes, hogy a gyermekek és szülők sok éven át együtt alszanak, a nyugati kultúrában a szülők arra keresik a választ, ideje-e már külön szoktatni fél vagy 1 éves gyermeküket, és hogyan tegyék ezt. Lássuk, hogyan segítheted elő fokozatosan és gyengéden gyermeked önálló alvását!

Természetesen minden család másként érzi jónak, máshogyan dönt ebben a témában is. Kutatások igazolják, hogy a hosszú távú együttalvás egyáltalán nem okoz hátrányt a gyerek fejlődésében. Ugyanakkor gyakran egyes életkörülmények miatt döntenek a szülők a különalvás mellett: kistestvér születése, éjjeli etetés elmaradása/arról való leszoktatás szándéka, tartós alváshiány orvoslása, igény a több intimitásra a partnerrel, stb.

Nincs "rossz vagy jó alvási mód": az a helyes, ami a legjobb, legkényelmesebb és legegészségesebb a család számára. Ugyanolyan szerető szülő az is, aki megtanítja gyermekét az önálló alvásra, és az is, aki sokáig együtt alszik vele.

Csodálatos hatással van a babákra, kisgyerekekre, ha együtt alszunk velük

Nincs kötelezően előírt időpont a különalvásra, de még csak javasolt sem, hiszen mindez függ a családtagok hozzáállásától, a körülményektől, és természetesen a gyermek igényeitől.
Az is lehet, hogy egy átaludt éjszaka után az szülők megnyugszanak, vagy épp a kevesebb szoptatással nyugodtabbá válnak az édesanya számára a közös alvások, és ezért végül nem is akarják véghez vinni az önálló alvásra szoktatást.
 

Ha Te határozott vagy és úgy döntöttél, hogy eljött a változtatás ideje, a következő gondolatok talán adhatnak némi támpontot a gyengéd elváláshoz:
 

1. Mint más kérdésekben (például együtt fürdés), az alvás kapcsán is sok szülő megérzi, mikor jön el a pillanat a változtatásra. Bízz belső hangod szavában, és senki másnak ne akarj megfelelni!

2. Haladjatok kis lépésekben: például egy ideig megágyazhattok a gyereknek egy szomszédos ágyra vagy mellétek, a padlóra: így még együtt, mégis már elkülönültebben alhat.

3. Bevezethetitek azt, hogy már csak éjjel vagy csak nappal alszotok a gyerekkel, vagy például egy ideig már csak egyikőtök alszik vele (felváltva), mielőtt eljutnátok oda, hogy teljesen önállóan aludna a szobájában.

4. A külön töltött éjszakák számát hetente növelhetitek.

5. Betehettek a saját alvóhelyére egy babafigyelőt, amire szükség esetén tudtok is reagálni - ha ez a tudat megnyugtatja a gyereket. (Könnyen lehet, hogy a tudat valóban elég lesz számára ahhoz, hogy éjjel nyugodtan aludjon.)

6. Hagyhattok számára fényforrást vagy résre nyitott ajtót a szobájában.

7. Egyikőtök mellette lehet, míg elalszik (ezt sok gyermeki igényli még nagyobb korában is).

8. Előfordulhat, hogy a gyermek eleinte nehezen alszik el egyedül, vagy ha elaludt, rendszeresen felébred. Ez még nem jelenti azt, hogy a próbálkozást fel kellene adni. Próbálkozzatok, találjátok meg a számotokra legjobban működő módszert!

9. Ne legyen lelkiismeret-furdalásod! A kimerültség, kialvatlanság mindenki számára jelentősen több hátránnyal jár, mint az önálló alváshoz szoktatás. 
 

Te tudod, ti tudjátok legjobban, mi a legelőnyösebb a számotokra. Ha reagáltok, választ adtok gyermeketek szükségleteire és jelzéseire, és megteszitek a tőletek telhetőt, elég jó szülők vagytok! Ne felejtsétek el: ez az időszak is nagyon hamar elmúlik. És hogy egy kis humorral oldjuk az esetleges feszültséget: még egyetlen gyerek sem maradt felnőtt koráig a szülei ágyában! 
 

 

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik