Ítélkezés helyett inkább a megbeszélést ajánlja a nehéz helyzetekben két brit pszichoterapeuta. Meglátásuk szerint a legtöbb esetben az empátia segítségével tudunk úrrá lenni a zűrös helyzeteken. Ítélkezés helyett inkább a megbeszélést ajánlja a nehéz helyzetekben két brit pszichoterapeuta, akik most adtak ki egy könyvet a szigetországban a nevelés legnehezebb pillanatainak kezeléséről, írja a család.hu. Meglátásuk szerint a legtöbb esetben az empátia segítségével tudunk úrrá lenni a zűrös helyzeteken.

A gyermeknevelés éppen akkor a legnehezebb, és a szülő akkor érzi leginkább elveszettnek magát, amikor konfliktushelyzetet kell megoldani. Hiszen egyetlen rossz mondat is olaj lehet a tűzre, és megoldás helyett csak ronthat a problémán.

Hármas megoldási stratégia
Két brit pszichoterapeuta, Heather Turgeon és Julie Wright most arra vállalkozott, kiad egy útmutatót az elcsigázott szülőknek, hogy milyen viselkedéssel tudnak leginkább célt érni gyermekeiknél.

Mint az Independent című lapnak nyilatkozták, mindennek az alapja egy hármas megoldási stratégia:
1. közös helyzetértékelés
2. a határok felállítása
3. a probléma megoldása

- Ez a három dolog a legnehezebb pillanatokban is segíti a szülőt, hogy megértő és kedves tudjon maradni, miközben következetesen tartja az általa felállított határokat, ezenfelül megtanítja a gyermeknek a szabályokat, és azt is, miként választhatja ki a legjobb megoldást, hogyan oldhatja fel a konfliktusokat - hangsúlyozták a brit lapnak a szerzők.

Ez a módszer a legkülönbözőbb helyzetekben is működőképes lehet, az esti lefekvést megelőző huzavonától kezdve a testvérek közti veszekedés megoldásán át a tévénézési idő korlátozásáig.

A kulcsszó: empátia
- Több évtizedes kutatási tapasztalatunk azt mondatja velünk, hogy a legjobb, ha a szülő empatikus és következetes, így a gyerek könnyebben magáévá tudja tenni a szabályokat, és jobb érzékkel tud a jó és a rossz megoldások között választani még akkor is, amikor nem kell egy felnőtt esetleges reakciójától, büntetéstől tartania - magyarázták.

Egy konkrét példa
Egy konkrét példát is említettek arra, miként képes egy szülő kezelni a legnehezebb mindennapi helyzeteket a fent említett hármas egységgel. A legtöbb szülő számára bizonyára ismerős az a szituáció, amikor mondjuk egy játékboltból nem hajlandó eljönni a gyermek.

Ebben az esetben a közös helyzetértékelés azt jelentheti, hogy a szülő leguggol a kicsi mellé, a szemébe néz, és (beleképzelve magát a gyerek helyzetébe) empatikusan közli: tisztában van vele, milyen nehéz elmenni a sok színes és érdekes játék közül.

A határok felállítása, amikor a felnőtt közli, hogy ennek ellenére el kell menniük a boltból, például azért, mert fel kell szedni a hugit a bölcsődében/vacsorát kell készíteni/késő van.

A probléma megoldásához pedig jól jöhet egy kis mediáció, némi kompromisszumos megoldást érdemes felajánlani a dacoskodó gyermeknek, például olyat, hogy "a nyakamba veszlek", "foghatjuk egymás kezét, amíg odaérünk, aztán felveszlek".

A legfontosabb, hogy a gyermek lássa és érezze, az anyukája vagy apukája megérti, hogy mi a problémája, még akkor is, ha viselkedése felnőtt szemmel esetleg irracionális.

Szorosabb lesz a generációk közti kapcsolat
Turgeon és Wright azt írják, ha egy szülő így jár el, sokkal inkább számíthat arra, hogy gyermeke felnőtt korában közlékenyebb lesz, több dolgot oszt majd meg vele, (ezáltal szorosabbra fűzve a két generáció közötti kapcsolatot), mint azok a felnőttek, akik gyerekként azt élték meg, hogy szüleik egyáltalán nem kíváncsiak az érzéseikre.

Forrás: csalad.hu
Fotó: thenaturalparentmagazine.com