Tudtad, hogy a baba mozgása elárulja, hogy van-e fejlődési zavara vagy sem? Mi az összefüggés a csecsemőkori mozgásfejlődés és a kisgyerek későbbi mentális fejlődése között? Milyen kisgyerekeknek ajánlott a mozgásterápia? Pszichológus válaszol. A gyermeknevelés során folyamatosan fel-felbukkannak trendek, értékes, vagy annak tűnő gondolatok, hogy mi mindenre kell figyelnie egy szülőnek és a környezetnek. Egyike ezeknek a mozgás, a mozgásfejlesztés - mondja Borsányi Árpád pszichológus és mozgásterapeuta.

Mikor érdemes és mikor szükséges a mozgásfejlesztést babáknál igénybe venni? Hogyan függ össze a kisgyerek magatartászavara a korábbi mozgásfejlődés zavarával? Szakértőnk válaszol.

Az újszülött kisbaba számára az első referenciapont a saját teste
A test az újszülöttnek első és legfontosabb referenciapontja lesz életében: az érintések, a tartás érzete, a szopizás, később pedig a fejemelés, forgások, nyúlások. Ezek mind olyan cselekedetek, melyek kivitelezése, sikeressége vagy sikertelensége alapvető információkat szolgáltatnak a gyermeknek a körülvevő világ törvényszerűségeiről.

A kisbabának nagy feladatot jelent saját testének felfedezése
Elfogadott nézett, hogy a csecsemő ingerlésének optimális mennyisége és minősége a további fejlődésben kiemelten fontos az érzelmek, a játék, az önbizalom, a mentalizáció fejlődésében - csak hogy néhány rendkívül markáns aspektust említsek.
A testen való tájékozódás, az azt érő, illetve abból jövő érzések, ingerek integrálása komoly feladat elé állítják a csecsemő, kisgyermek egész lényét. A későbbi mozgásfejlődési stádiumokon való normatív, azaz helyes sorrendben történő végighaladás szintén számos készség kialakulására lesz hatással a későbbiekben.



Milyen hatással vannak a csecsemőkori mozgások a későbbi fejlődésre?
Könnyen belátható, hogy ezek az egy-másfél évig tartó csecsemőkori mozgások az alapjai a későbbi bonyolultabb, összetettebb mozgásoknak. Ha tehát az alap nem tökéletes, az építmény aktuálisan még működhet megfelelően, de nagyobb sérülékenységet hagy maga után. Ilyen lehet a lassabb, több időt vagy több energiát igénylő későbbi munkavégzések (beszéd, írás, olvasás, figyelem). Ezek a készségek, ha belegondolunk, mind-mind összetett mozgások koordinált megnyilvánulásai. Többek között a nyelv, a szem, a kéz, a kar stb. mozgásai (is).

Be lehet-e pótolni a csecsemőkori mozgáselakadást?
Tehát ha valami elakadás, kimaradás volt korábban, attól még képes lehet a gyermek ezeket a tevékenységeket kivitelezni, csak nagyobb erőfeszítésébe telik, ezért hamarabb elfárad, pihenésként például mással kezd el foglalkozni - és rögtön megérkeztünk a figyelemhiányos, vagy magatartászavaros gyermekhez. Nagyobb elmaradás, éretlenség esetén ezek a készségek nem tudnak kialakulni az elvárt szintnek megfelelően.

Testből lélekbe, mozgástól az énképig

A baba mozgása elárulja, hogy van-e zavar az idegrendszerben
Az idegrendszer számos funkció kialakításában és egész életen tartó kivitelezésében részt vesz, ilyen a mozgás és a fentebb említett készségek is. Az idegrendszer a megfelelő izom ingerületbehozásával éri el a mozgást. A mozgás tehát olyan, mint az autó műszerfalán elhelyezett kis lámpák: ha valamelyik felgyullad, jelezve bizonyos zavart, elakadást, tudnunk kell, hogy az idegrendszer esetleges fejlődési éretlenségét, zavarát mutatja. Ilyenkor szükséges egy felmérés, ami ugyan a mozgás által történik, célja mégis az idegrendszer állapot felmérése. Az is könnyen belátható, minél előbb történik, annál könnyebb újratanítani az idegrendszert (idegrendszer, mozgásfejlesztés) és megerősíteni a helyes idegi összeköttetetéseket.

Ügyetlen, kétbalkezes kisgyerekek - mi lehet az ok?
Visszakanyarodva a mozgásfejlődéshez, gyakran előfordul, hogy komolyabb kihatásai vannak a lelki fejlődésre is. Gondoljunk arra, amikor egyik gyermek azért nem választ, azért hagy félbe egy foglalkozást, mert azt állítja magáról, hogy „ügyetlen”, „nem megy neki” „kétbalkezes”. Ezek persze ismerősek lehetnek felnőttkorból is, például egy olyan ismerős képében, aki mindig lever, összetör, leönt valamit vagy saját magát.

Ha jó sportoló a gyerek, akkor semmi gond nincs - miért teljes tévhit?
Ebből a rövid összefoglalóból is látható, hogy a testi-lelki fejlődés milyen szorosan összefügg. Folytonosan oda-vissza hatva akadályozhatják, pozitív esetben tágíthatják a személy életterét, tevékenységeit, kezdeményezőkészségét és így hatással vannak önbizalmára, énképére is.
Sokszor elhangzik, hogy a gyermek milyen ügyes a sportban, biztos minden rendben van e téren. A sportban ügyes gyerekeknek lehetnek idegrendszeri éretlenségeik! A kettő nem függ össze, illetve választhat olyan sportot a gyermek, amihez mozgásai megfelelőek, amiben nem olyan ügyes, azt elkerüli, így nem tudunk meg többletinformációt.

Kövesd figyelemmel gyermeked mozgásfejlődését - pszichológus tanácsa
A gyerekre tehát komplex szemlélettel érdemes rátekinteni. Az idegrendszer, a mozgás olyan alapot szolgáltat tehát, melyre később összetett készségek épülnek. Az ezekben való sikerélmény vagy kudarc pedig megalapozhatja társas pozícióját, a felnőttek előzetes véleményeit, lelki egészségét.

Érdemes tehát figyelni gyermekünk mozgásfejlődését, kezdeményezőkészségét, környezete visszajelzéseit is, hogy ha szükséges, időben segíthessünk nekik fejlődési potenciáljaik kibontakoztatásban.

Szerző: Borsányi Árpád pszichológus
Fotó: Freepik