Hova vezet a túlzott szülői óvás-féltés? Mely szülői mondatok erősítik a másokkal vagy akár a partnerrel szembeni bizalmatlanságot, aminek egyik lehetséges kimenetele a lelki eredetű meddőség? Mi a teendő, ha felismertük magunkban a gyerekkorban észrevétlenül felépült gátakat? Hogyan hatnak az anyaságra, gyermekvállalásra a családi szlogenek?

„Nem szabad megbízni senkiben és semmiben!” – hangzik el oly sokszor a szülő szájából az intelem, amikor óvatosságra igyekszik tanítani gyermekét. De hogyan befolyásolják a gyermekkorban hallott szülői mondatok, bevésődött családi szlogenek a termékenységet később felnőtt korban, a gyermekvállalás küszöbén?
Erről kérdeztük Antall Gabriellát, a Csillagkuckó Alternatív Termékenységi Központ önismereti-életvezetési tanácsadó-kineziológusát.

 

 

Meddőség lelki okai - Hogyan hatnak a családi szolgenek a termékenységre?

Féltésből bizalmatlanság – hogyan jutunk el idáig?
A fenti mondat egy gyakori, alapvetően jó szándékú, óvó szülői intelem, amely a veszélyekre való figyelmeztetésen túl komplett világképet közvetít. A családi körben rendre ismételgetett mondatot gyermekkorunktól követve olyan hozzáállás alakulhat ki bennünk, amely tulajdonképpen életünk minden területét befolyásolhatja, így kihat gyerekvállalásunk érzelmi hátterére is. A késlekedő gyermekáldás és a meddőség tudattalan lelki okai között kiemelkedő szerepe lehet a bizalom hiányának. Ez a gátló bizalomhiány megnyilvánulhat a minket körülvevő világ egésze felé, férjünk, gyermekünk leendő édesapja felé, de akár saját magunk felé is.

Családi szlogenek - milyen útmutatást nyújthatnak?
A családi szlogenek általános jelentőségéről, célzott és egy életen át ható iránymutatásairól cikksorozatunk bevezető részében beszéltünk bővebben.
Hogy milyen valakinek a világképe, mindig attól függ, hova teszi a hangsúlyokat élete tapasztalatai közül. Amikor rendre a csalódásokat és a negatív érzelmi tapasztalatokat emeli ki, gondolkodása gyakran eltolódik a túlzott általánosítás irányába. Komoly önvédelmi állapotra rendezkedik be, miközben szinte teljesen figyelmen kívül hagyja a rossz élményeivel ellentétes pozitív helyzeteket, és túlértékeli azokat a veszélyeket, amelyeket a jóhiszeműséghez társít.

Mi a "haszna" egy ilyen átfogóan negatív, bizalmatlan világképnek?
Az óvatosság, az éber figyelemben töltött élet nyilvánvalóan valamiféle védelmet kínál a váratlan bántásokkal, csalódásokkal szemben. Azt az illúziót keltheti, hogy meg tudjuk óvni magunkat a fájdalomtól és az érzelmi kockázatoktól. Ugyanakkor a bizalmas kapcsolatok kizárásával, a kihívások elutasításával, mások felelőssé tételével kerülhetjük el azokat a helyzeteket, amelyekbe rejtett önbizalomhiányunk miatt sem mernénk belevágni. Ha azt gondoljuk, hogy az emberek csak visszaélnének bizalmunkkal, kihasználnának minket, akkor a velük való kapcsolatban "jogosan" nem kell kendőzetlenül vállalni önmagunkat esetleges gyengeségeinkkel együtt. Ugyanígy az élet egyéb kihívásainál: ha nem bízhatunk a dolgok pozitív kimenetelében, akkor bele sem kell kezdenünk új dolgokba, tehát ki sem derülhet, hogy valójában mire vagyunk képesek. Úgy mondunk le lehetőségekről, hogy már a fantáziánkban lejátsszuk a negatív világképünket igazoló forgatókönyvet és a valóságban meg sem kockáztatjuk a cselekvést.

Hogyan hat a gyermekvállalásra a bizalmatlanságot sulykoló családi szlogen?
Az a világ, amelyben nem szabad megbíznunk senkiben és semmiben: kiszámíthatatlan, veszélyes, nemritkán ellenséges. Gyermeket világra hozni ezzel szemben tulajdonképpen azt jelenti, hogy igent mondunk az életre. Igent mondunk a világra, bízva abban, hogy alapvetően, ha nem is mindig jó, de legalább elviselhető hely, ahol születendő gyermekünknek jó esélye van a boldogságra.
Elengedni magunkat, rábízni jövőnket a természetre, a testi folyamatok bölcsességére, a kiszámíthatatlan sorsfolyamatokra, egyet jelent az irányítási vágy, a túlzott kontroll és az állandó védekező készenlét feladásával.

Babavárás idején még több támaszra, biztonságra van szükség
 Az alapvető bizalomhiány társkapcsolatunkra is rányomja a maga bélyegét. Amikor nem tudjuk párunkkal megélni az elengedett, hátradőlős bizalom élményét, tudattalanul belső gátat építhetünk az egymásra utaltabb helyzetet hozó gyermekvállalás útjába. Hiszen amikor babát várunk, fizikálisan, érzelmileg és anyagi értelemben is nagyobb szükségünk van támogatásra, biztonságra, miközben egy egész életre szóló közös vállalás mellé tesszük le voksunkat.

Mi a teendő, ha a partnerrel vagy másokkal szemben túlságosan bizalmatlanok vagyunk?
A szüleink szlogenné vált mondatához nyilván sok csalódáson át vezetett az út. Érdemes azonban átgondolni, hogy mennyiben fogadjuk el sajátunkként ezt a világképet. Hogyan színeznék, árnyalnák saját tapasztalataink a bevésődött útmutatást?

Vajon szüleink túlzó általánosítása ellenére adunk-e esélyt, hogy saját élményeink egy reálisabb képről győzzenek meg minket? Merünk-e kockáztatni? Elfogadjuk-e, hogy a fájdalomtól és csalódástól való félelem hosszabb időn át határozza meg az életünket, hosszabb időn át korlátoz, és így több fájdalmat okozhat, mint az esetlegesen bekövetkező csalódás fájdalma? Felmérjük-e, hogy puszta bizalmatlanságból mennyi örömet, elengedettséget, szeretetet utasítunk el életünkben? Mennyi energiát pazarolunk el arra, hogy fölöslegesen rejtegetjük esetleges gyengeségeinket?

A fenti kérdésfeltevések mentén lehetőségünk nyílik, hogy önállóan határozzuk meg, hová tesszük életünk hangsúlyait. Azért is érdemes mindezt végiggondolnunk, mert elsősorban példánkat, világképünket, hozzáállásunkat örökítjük át gyermekeinknek. Ha életünk alaphelyzeteiben megengedjük magunknak a bizalom megélését, nemcsak leendő anyaságunk, hanem egész életünk "beengedővé", befogadóvá és nyitottabbá válik.

Szerző: Antall Gabriella, a Csillagkuckó Alternatív Termékenységi Központ önismereti-életvezetési tanácsadója, kineziológusa
Fotó: Pixabay