Akik nárcisztikus szülő mellett nőttek fel, azok felnőttkorukig cipelik ennek terheit, anyaként vagy apaként pedig megkérdőjelezhetik még akár saját szülői alkalmasságukat is. A jó hír, hogy attól, ha nárcisztikus szülő nevelt fel, még nem leszel rossz szülő, sőt! Önmagában az a tény, hogy kétségeid, aggodalmaid vannak, azt jelzi: jó úton jársz!

A szülői lét változatos kihívásokkal jár, és vannak szülők, akik számára az átlagosnál több nehézséget jelent a gyereknevelés. Ilyen helyzet az is, mikor valakinek nárcisztikus szülő árnyékában kellett felnőnie, és nem kapott megfelelő mintát az egészséges, építő családi kapcsolatokra.

 

Milyen a nárcisztikus szülő?
 

A nárcisztikus szülő definíciója nem fekete és fehér. Lehetséges, hogy valakinek lehetnek nárcisztikus személyiségjegyei, de ettől még nem teljes mértékben nárcisztikus. Mindenesetre az érintett szülők:

- mélyen sebzettnek érzik magukat, és viselkedésükkel tulajdonképpen egyfajta védekező mechanizmusokat alkalmaznak törékeny önbecsülésük megőrzésére,

- szükségük van a gyermekeik megerősítésére; gyermekeiktől várják el, hogy folyamatos érzelmi töltéssel és visszajelzéssel lássák el őt,

- a tizenéves és serdülőkor nyugtalanító és szorongást keltő lehet a nárcisztikus szülő számára; ekkor megpróbálhatják manipulációval irányítani a gyermek érzelmi reakcióit, és fenyegetve érezhetik magukat a gyermekei növekvő függetlensége miatt,

- szeretnek a figyelem középpontjában lenni,

- önzőek, és nem erősségük az együttérzés,

- a gyermekeket saját maguk kiterjesztésének tekintik,

- könnyen megbántódnak, dühösen reagálhatnak, nagyképűek lehetnek,

- igényeikkel túlterhelik a környezetüket.

A nárcisztikus szülők gyermekeire gyakorolt pszichológiai és érzelmi hatások 
 

Nárcisztikus szülő(k) mellett felnőni azt jelenti, hogy 

- a gyerek a kölcsönössel ellentétben egy függő, manipulatív kapcsolati modellt kap, mely már gyermekkorban hajlamosít a depresszióra és/vagy a szorongásra;

- a nárcisztikus szülők gyermekei mély konfliktusokat élhetnek át függetlenség iránti vágyukkal kapcsolatban, a szülők szándékosan bűntudatot kelthetnek bennük a folyamat során; ez súlyosan korlátozza őket életcéljaik elérésében, szinte „megfojtja” őket;

A gyermeket az ilyen szülő nem készíti fel megfelelően az életre, nem mutat helyes párkapcsolati dinamikát, nem képes ellenállóvá nevelni gyermekét, azaz olyanná, aki manipuláció nélkül is meg tud majd birkózni az élet kihívásaival. 

 

Hogyan lehetünk jó szülők, ha nárcisztikus szülő nevelt fel minket?
 

Első lépésben jó, ha felismerjük és elfogadjuk a tényt, hogy senki mást nem tudunk megváltoztatni. Csakis magunkat!

- határainkat jogunk és lehetőségünk van meghúzni és kommunikálni! (milyen közel engedjük őket magunkhoz, mennyi időt és energiát fordítunk rájuk, stb.)

- elsősorban önmagunkról kell gondoskodnunk!

- ne féljünk szakember segítségét kérni: az egyik legjobb dolog, amit tehetünk magunkért, hogy pszichoterápián keresztül kibeszéljük ezeket a problémákat egy képzett terapeutával. 

- öngondoskodás: gyakorlatokat, amelyek támogatják az általános jólétet, énidő, testi-lelki-szellemi töltekezés, és az önfejlesztési módszerek, könyvek, tanfolyamok a témában, a traumából való gyógyulás és az önbecsülés erősítése kapcsán - ezek a legjobb befektetések! 

 

Kérjünk segítséget, ha:

- Ha még mindig küzdünk a nárcisztikus szülőkkel, a velük való együttéléssel vagy kapcsolattartással.

- Ha az emlékek még fogva tartanak, megbénítanak, és nem csak minket fojtogatnak, hanem rossz hatással vannak családi kapcsolatainkra, gyermekünkkel való kommunikációnkra is. 

- Ha úgy látjuk, hogy gyermekünk hozzánk hasonlóan gondokkal küzd, és nem tudjuk, hogyan segítsünk, min változtassunk (esetleg felmerül bennünk, hogy mi magunk is szüleinkhez hasonlóan viselkedünk).

Nehéz gyászolni és elengedni a tökéletes (vagy idealizált) szülő fantáziaképét, és elfogadni azt a nagyon is emberi (és hibás) szülőt, aki valójában adatott nekünk. 

Ám az első nagyszerű lépés maga a probléma felismerése, az információszerzés, majd pedig a történtek feldolgozása, az öngondoskodás és az önismeret: így az esély is megvan arra, hogy a lehető legjobbat nyújtsuk gyermekeinknek, és megtörjük, átfordítsuk a káros családi dinamikákat.

Megkönnyebbülést és megértést ad az, ha jobban megértjük a szüleinkkel kialakult dinamikát, a családi rendszert, és új módszereket fedezhetünk fel érzéseink - és a helyzet - kezelésére.  

Egyre több a nárcisztikus gyerek, pedig nem születnek annak, a szülők nevelik őket nárcisztikussá.

Honnan tudhatod, hogy a párod nárcisztikus? - Ezek a nárcisztikus pár tipikus és kevésbé felismerhető jelei a pszichológus szerint

via
Fotó: Freepik